Mi történik egy baba agyában, mikor beszélni tanul? A kritikus 2 hónap

A babák fejlődésének egyik legérdekesebb része a beszédfejlődésük. Bár első szavaikat rendszerint 10-14 hónaposan mondják ki, az azt megelőző hónapok során szivacsként szippantják magukba az anyanyelvüket.

Egyre többet értenek, és egyre nagyobb késztetést éreznek a hallottakat utánozni. A babák beszédfejlődésében van két kritikus fontosságú hónap. Erről és átfogóan a témáról a nyelvi fejlődés szakértője, Patricia Kuhl beszélt a TED ismeretterjesztő és szórakoztató színpadán. Előadása a videón, magyar fordításának kivonata alatta látható.

A babák beszédfejlődése

Fordította: Bodó Zalán

Nézzék meg ezt a kisbabát! Mi megy végbe az aprócska agyukban? Az idegtudomány modern eszközei megmutatják nekünk, hogy, ami ott történik, az szinte már atomfizika.

Amit itt látunk, az egy indiai anya, aki koro nyelven beszél, ami egy nemrég felfedezett nyelv. A gyermekéhez beszél. Amit az anya - és a többi nyolcszáz ember a világon, aki beszéli a koro nyelvet - megért, az, hogy ahhoz, hogy a nyelv fennmaradjon, beszélni kell a gyerekekhez.

Ebben van egy kritikus talány. Miért van az, hogy nem tudunk fenntartani egy nyelvet, ha a felnőttek felé beszéljük? Nos, ennek köze van az agyhoz. Itt azt láthatjuk, hogy a nyelv tanulásának van egy kritikus szakasza. Ezt úgy kell kiolvasni, hogy megkeressük a korunkat a vízszintes tengelyen. A függőleges tengelyen pedig egy második nyelv elsajátításának készségét látjuk.

A csecsemők és a gyermekek zsenik egészen hétéves korukig, azután pedig egy szisztematikus hanyatlás következik. A pubertáskor után lemegyünk a térképről. Egyetlen tudós sem vitatja ezt a görbét, de a laboratóriumokban a világ minden táján azt próbálják megfejteni, miért van ez így.

Az én laboromban arra fókuszálunk, hogy mi történik a fejlődés első kritikus szakaszában - ez az a periódus, melyben a csecsemők azt próbálják tökéletesíteni, mely hangokat használják a nyelvükben.

Úgy gondoljuk, tanulmányozva a hangok elsajátítását, hogy fel fogunk tudni állítani egy modellt a nyelvekre és talán a gyermekkori kritikus periódusokra, a szociális, emocionális és kognitív fejlődésre.

Tehát, a csecsemőket tanulmányozzuk egy olyan módszerrel, amit a világon mindenhol használnak, és az összes nyelv hangjaival dolgozunk. A szülője ölében ülő csecsemőt megtanítjuk, hogy forgassa el a fejét, ha a hang átváltozik - például "á"-ról "í"-re. Ha ezt jókor teszi, a fekete doboz felgyúl, és a pandamaci ráüt a dobra. Egy hat hónapos imádja ezt a feladatot.

Mit tanultunk? Nos, a csecsemők az egész világon úgy nevezhetők, mint "világpolgárok". Meg tudják különböztetni az összes nyelv összes hangját, függetlenül attól, hogy milyen országban végezzük a tesztet, vagy milyen nyelvet használunk, és ez figyelemre méltó, mivel mi nem tudjuk ezt megtenni. Feltevődik a kérdés: mikor válnak a világpolgárok azokká a nyelvhez kötött hallgatókká, amik mi vagyunk? A válasz: az első születésnapjuk előtt.

Hattól nyolc hónapig a csecsemők teljesen azonosak. Két hónappal később valami hihetetlen dolog történik. Az egyesült államokbeli babák sokkal jobbak lesznek, míg a japán csecsemők sokkal rosszabbak, de mindkét csoport a tanulásra predesztinált nyelvre készül fel.

A kérdés a következő: mi történik ebben a kritikus két hónapos szakaszban? Ez a hangfejlődés kritikus periódusa, de mi megy itt végbe? Két dolog történik. Az első, hogy a babák elszántan figyelnek ránk, és statisztikát készítenek a beszédünket hallgatva, egyszerű statisztikát készítenek. Hallgassunk meg két anyát gyermeknyelven beszélni - azon az univerzális nyelven, amit a gyerekhez való beszédkor használunk -, előbb angolul, majd japánul.

Beszédképzés közben, amikor a csecsemők figyelnek, statisztikát készítenek a nyelvről, amit hallanak. A csecsemők felszívják a nyelv statisztikáját, és az megváltoztatja az agyukat; a világpolgárból a kultúrához kötött hallgatókká válnak, amilyenek mi vagyunk. De mi, felnőttek többé már nem szívjuk fel azokat a statisztikákat. A memóriánkban levő reprezentáció irányít minket, mely a fejlődés korai szakaszában alakult ki. A kétnyelvűeknek két statisztikahalmazt kell észben tartaniuk egyszerre, és azokat váltogatják, egyiket a másik után, attól függően, hogy kihez beszélnek éppen.

Ezért feltettük a kérdést magunknak: képesek-e a csecsemők statisztikát készíteni egy teljesen új nyelvről? Leteszteltük ezt, kitéve az amerikai babákat, akik soha nem hallottak még egy második nyelvet, a mandarinnak a kritikus periódusban.

Tudtuk, hogy egynyelvűek tesztelésekor Taipei-ben, illetve Seattle-ben a mandarin nyelv hangjaira ugyanazok a minták mutatkoztak. Hattól nyolc hónapig ezek teljesen azonosak. Két hónappal később valami hihetetlen dolog történik. A tajvani babák jobbak lettek, az amerikaiak viszont nem. Ebben a periódusban az amerikai csecsemőkkel mandarin beszédet hallgattattunk. Mintha mandarin rokonaink lennének, akik eljöttek látogatóba egy hónapig, beköltöztek a házunkba, és 12 ülés alkalmával beszéltek volna a gyerekekhez.

Nézzük, mi történt: ugyanolyan jók voltak, mint tajvani társaik, akik tíz és fél hónapig hallgatták ugyanazt. Ez azt bizonyította, hogy a babák statisztikát készítenek egy új nyelvről. Bármit teszünk elébük, statisztikát készítenek.

De kíváncsiak voltunk, milyen szerepet játszik az ember ebben a tanulási gyakorlatban. Ezért vettünk egy másik csoport csecsemőt, ahol a gyerekek ugyanazt a 12 ülésnyi adagot kapták, de egy televízión keresztül, valamint még egy csoport csecsemőt csupán auditív ingereknek kitéve, akik egy játékmackót bámultak a képernyőn. Mit csináltunk az agyukkal? Itt az auditív kísérlet eredményét látjuk - semmilyen tanulás - és a videokísérlet eredményét - semmiféle tanulás. Egy emberi lény szükséges ahhoz, hogy a csecsemők elkészítsék a statisztikájukat. A szociális agy ellenőriz, amikor a babák a statisztikákat készítik.

Be akarunk jutni az agyba, és látni megtörténni ezt a dolgot, amint a babák a televízió előtt ülnek, ellentétben azzal, amikor egy emberi lény előtt. Szerencsére van egy új gépünk, egy mágneses enkefalográf, mely ezt lehető teszi. Úgy néz ki, mint egy hajszárító a Marsról. De abszolút biztonságos, teljesen ártalmatlan és csendes. Elsőként a világon felvesszük, amint a csecsemők egy MEG-gépben tanulnak.

A kis Emma egy hat hónapos csecsemő. Különféle nyelveket hallgat a fülhallgatóján keresztül. Nyomon követjük, látjuk a csecsemőagyat. Amikor a baba hall egy hangot a saját nyelvén, a hallási területek felgyúlnak, azután pedig az azokat körülvevő területek, melyek, úgy hisszük, a koherenciával vannak összefüggésben, koordinálva az agy különböző területeit, illetve az okozati viszonnyal, amikor egy agyterület egy másik terület aktiválódását okozza.

A megértés aranykora felé tartunk, a gyermeki agy fejlődésének megértése felé. Képesek leszünk megfigyelni a gyermekek agyát, amint megtapasztalnak egy érzést, ahogyan beszélni és olvasni tanulnak, ahogy megoldanak egy matematikai feladatot, ahogyan egy ötletük keletkezik. Képesek leszünk agyi beavatkozások kifejlesztésére a tanulási problémákkal küzdő gyermekek számára.

A gyermeki agy tanulmányozásában felfedezünk majd mély igazságokat arról, hogy mit jelent embernek lenni, és ebben a folyamatban talán képesek leszünk nyitva tartani a tanulásra saját agyunkat is egész életünkre.

Köszönöm.

Forrás: www.ted.com

• baba
• beszéd
• Gyerek