Apás szülés: 4 édesapa őszintén mesélt a tapasztalatairól - Jó ötlet volt végül bemenni a szülésre?
Mi a legnehezebb az édesapáknak a szülés alatt?

apas-szules
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A 20. század végéig a szülészeti osztályok fő célkitűzése a szülés körüli halálesetek és a megbetegedések visszaszorítása volt. Az orvostudomány fejlődése azonban magával hozta azt a jogos igényt, hogy az „anya és baba is egészséges” ne pusztán az egyetlen szempont legyen akkor, amikor valaki életet ad a gyermekének.

Lassan, de biztosan a pszichológiai aspektusok is mind jobban előtérbe kerülnek a téma kapcsán. Mivel sok várandós nő számára biztonságot nyújt a leendő édesapa jelenléte a szülőszobán, így az 1980-as évektől kezdve hazánkban is egyre elterjedtebbé vált az apás szülés. De vajon milyen emlékekkel távoznak a kórházból az édesapák, akik az apává válás pillanatát testközelből élhették át? A következő megszólalóink harmincas-negyvenes édesapák, akik jelen voltak egy vagy két gyermekük születésénél.

Péter: azonos elképzeléseink voltak

- Mindkét gyermekem születésénél jelen voltam, és egy percre sem bántam meg egyiket sem. Nekem egyrészt életre szóló élményt adott, hogy a gyerekek születése pillanatában ott lehetek. Másrészt azt gondolom, hogy a vajúdás során a feleségem segítségére tudtam lenni. Ez legalább annyira fontos volt, mint meghallani a gyermekeimet felsírni. Ott voltam vele, és nem teljesen egyedül kellett megbirkóznia ezzel az embert próbáló feladattal. Már a várandósság alatt leültünk, és jó előre megbeszéltünk minden ezzel kapcsolatos dolgot. Szerencsére azonos elképzeléseink voltak. Nem kellett egymást győzködni, nem kellett vitatkozni, mert ő is azt szerette volna, ha jelen vagyok.

Bálint: igyekeztem fejnél maradni

- Én magam kezdetben nem éreztem fontosnak, hogy jelen legyek a lányaim születésénél - azt hiszem, e tekintetben inkább konzervatív vagyok -, de tudtam, hogy a feleségem örülne neki. Mikor az első lányunkat vártuk, abban maradtunk, hogy a vajúdásnál bent leszek, aztán majd meglátjuk. Végül bent maradtam végig, de igyekeztem fejnél lenni, és a köldökzsinór elvágáshoz sem ragaszkodtam. A második gyerekünk születése már kicsit nehezebben ment, a feleségem sok vért veszített, ami elég ijesztő volt, de szerencsére pár nap alatt helyrejött. Tény, hogy nagyon jó volt látni a gyerekeimet rögtön a születésük pillanatában, hallani a hangjukat és érezni a megkönnyebbülést, hogy minden rendben velük. Összességében azt mondanám, mindkét szülés pozitív emlék, nem bántam meg, hogy ott voltam.

Gyurka: kötelezővé tenném

- Nem csupán a feleségem kedvéért voltam bent szülésnél, mindenképpen szerettem volna jelen lenni, amikor először felsír a lányunk. Az egyetlen, amit nehezen viseltem a szülőszobán, az a tehetetlenség érzése volt, hogy úgy éreztem, nem tudok segíteni, a fájdalmán nem tudok enyhíteni. Az együtt átélt élmény hatására csak még jobban szeretem a feleségemet. Ha rajtam múlna, én kötelezővé tenném az apás szülést, hiszem, hogy ennek a tapasztalatnak a birtokában sok férfi jobban tisztelné a nőket. És persze, amikor az ember először pillantja meg a gyerekét a szülőszobán, azt az érzést nagyon nehéz leírni, az egy csoda. Ami miatt pedig még nagyon jó dolognak tartom az apás szülést, hogy segíti a családdá válást.

A cikk az ajánló után folytatódik

Ágoston: magától értetődő volt

- Az egész terhesség boldog várakozásban telt, és mivel szülés is rövid ideig tartott, és könnyen ment, végső soron ennek a folytatása és betetőzése volt. Magától értetődő volt, hogy ott legyek, fel sem merült bennem, hogy majd kint fogok várakozni, nem éreztem kényszernek, nem éreztem úgy, hogy valami modern elvárásnak felelek meg. Szerencsések voltunk, mert nagyon rövid ideig tartott a vajúdás, én összesen talán egy órát voltam bent, és meg is született Rozi. Nem kellett sok időn keresztül szenvedni látnom a feleségem, de az a kevés is nagyon durva volt, nekem ez volt a legnehezebb benne. És hogy mit éreztem, amikor megláttam a lányom? Csodálatos volt, sokkal szebb, mint amit el tudtam képzelni, valamiféle földtől elrugaszkodott boldogságot éreztem, ami nagyon sokáig kitartott. Szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy ott voltam a szülőszobán, és ha úgy alakul, biztosan ott akarnék lenni újra.

Apás szülés - fotókon

Napjainkban az élet mind több területe számít fotótémának. A következő képek talán segítenek jobban megérteni, mi dolga akadhat egy apának a szülés körül.

Képek: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük