Anya vagyok, nem hülye! Majd eldöntöm én, mi a jó nekem - Eszti szubjektív

Az anyaság kicsit olyan, mint a foci: a dokitól kezdve, a vénkisasszony nagynénin át, egészen a zöldséges fiúig mindenki ért hozzá. És el is mondják a véleményüket: legtöbbször ítélkeznek, de minimum csóválják a fejüket.

Anyaként azonban fontos, hogy képes legyél mind többször önállóan, a külvilág rosszallását magadról lesöpörve úgy határozni a felmerülő kérdések kapcsán, hogy pusztán a saját és a gyermeked érdekeit tartod szem előtt. Bizonyos kérdéseket pedig jobb mielőbb tisztáznod magadban.

Hogy szeretnél szülni?

A legtöbb nő értelemszerűen a nőgyógyászánál szeretne szülni, hiszen évek óta ismeri, megbízik benne. Én is épp így voltam ezzel, míg a hetedik hónap magasságában rá nem jöttem, hogy a város egyik leginkább medikalizált szemléletű kórházában dolgozik, ahol a császármetszések aránya meghaladja az 50%-ot. Az ösztöneimre hallgatva ekkor hoztam egy saját, merész döntést, amire, ha visszagondolok, azóta is hálás vagyok magamnak. Érzékeny búcsút vettem az orvosomtól, és, bár nem találtam helyette másikat, az utolsó pillanatban rábukkantam egy abszolút természetes szülés párti szülésznőre.

A nagy esemény pedig megközelítőleg úgy zajlott le, ahogyan azt elképzeltem: kádban vajúdás, semmi gátmetszés, semmi oxitocin, a szülés természetes lefolyásának maximális tiszteletben tartása, aranyóra. Azóta számos rémtörténetet hallottam méhszájvagdosásról, hasba könyöklésről, tapintatlan szülőszobai bánásmódról. És nem ritkán minden előzetes felkészülés dacára - sokszor épp a nem kellőképpen átgondolt, sürgető beavatkozások miatt - végül császármetszéssel születik meg a baba. Ha ilyenkor esetleg van benned némi hiányérzet, csalódottság, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy meghallod a külvilágból jövő negatív hozzászólásokat. Sokkal célravezetőbb, ha az átélt történéseket egy szülésélmény-feldolgozó csoportba viszed, ahol nemcsak szakértői segítséget kaphatsz, de azt is tapasztalhatod, hogy nem vagy egyedül az érzéseiddel.

Sajnos az anya szülést követő negatív érzéseit a külvilág, család rendre elbagatellizálja, mondván: "Van egy szép és egészséges gyereked, mit drámázol még mindig a szülésen?" Pedig a pozitív szülésélmény olyan meghatározó tapasztalat egy nő életében, amiből a továbbiakban erőt meríthet. Megerősítheti benned azt az érzést, hogy kompetens vagy a témában, képes vagy ellátni a babádat, illetve olyan döntéseket hozni a továbbiakban, melyek mindkettőtök számára jók. A szülésre ne úgy tekints, mint szükséges rosszra, amit csak túléltek valahogy, és nem is azt a módot kell üdvözítőnek tartanod, amit a legjobb barátnőd választott. Sokkal inkább arról kell időben döntened, számodra milyen az ideális szülés, hogy éreznéd magad a legnagyobb biztonságban, és a saját igényeidhez passzoló helyszínt, szakembert kell megtalálnod.

Szoptatás: háromóránként, igény szerint?

A szülés után mindjárt ott a következő sztártéma, melyről mindenkinek van véleménye: a szoptatás. A nagymamák és sok - harminc évvel ezelőtti nézetet valló - szakember szerint háromóránként kell, ellenkező esetben elkapatod, sosem lesz rendes napirendetek, és állandó készenlétben kell állnod. 

Aztán vannak, akik szerint tilos K-betűs ételeket enni, mások szentül hiszik, hogy szoptatás után kötelező fejni, és a többi. A sok hasznos és haszontalan információ tengerében nehéz megtalálni azt az áramlatot, ami számotokra a legjobb lehet, de alapvetően a szoptatásra is az áll, ami a szülésre: érdemes a szívedre hallgatni.

Pár hetes fiamra mondta a védőnő, azért üvölt, mert tele van a hasa, etessem háromóránként. Úgy is üvöltött. Néhány napnyi hiábavaló próbálkozás után úgy döntöttem, akkor már inkább maradok az igény szerinti változatnál: végül is, míg szopizik, addig is csendben van. A módszer bevált, és napirendünk is lett - bár nem hetekbe, sokkal inkább hónapokba telt.

A helyes döntéshez nem árt tekintetbe venni, hogy a szoptatás nem egyszerűen evés, hanem fájdalomcsillapító hatású, megnyugtatja a babát, segít az alvásban, a kötődés kialakulásában, erősíti a baba immunrendszerét, és még lehetne folytatni a sort. De, hogy nektek az igény szerinti vagy a háromóránkénti változat lenne jó, adsz-e cumit a babának, az a te döntésed, amit, ha meghoztál, ne érezd rosszul magad csak azért, mert anyukád vagy a sógornőd szerint máshogy kellene.

Ha pedig úgy alakult, hogy minden igyekezeted ellenére mégsem tudod szoptatni a babádat - vagy nem 100%-ban anyatejes -, hiába kértél szakmai segítséget szoptatási tanácsadótól, ugyancsak érdemes becsukni a füledet a kintről érkező negatív hangok előtt. Hogy miért kap tápszert a babád, ahhoz senkinek semmi köze, csak rád tartozik.

Neked is jár a kikapcsolódás?

Míg régen gyakori volt a nagycsaládok együttélése, ahol mindig volt kire bízni a babát, kisgyereket, addig napjainkban sokkal inkább az a norma, hogy az anya egész nap egyedül próbál boldogulni egy-két aprósággal. Mire az apuka este hazaér a munkából, gyakran egy teljesen elhasznált, frusztrált nőt talál otthon. Mivel az elmúlt néhány évtizedben ez vált megszokottá, mindenki ugyanabban a pelenkaszagú trutyiban téblábol, így gyakori jelenség, hogy akinek van lehetősége időnként kikapcsolódásra - nagymama, apa, barátnő vagy bébiszitter segítségségével -, arról a külvilágnak meg is van a véleménye.

Szerencsés vagyok, sosem kaptam rosszalló, lelkiismeret-furdalást okozó megjegyzést azért, mert pár órára elmentem fodrászhoz, úszni vagy egy csajos estére. De a halvány bűntudat még így is befészkelte magát olykor a fejembe. Na, ez az az érzés, amit jobb csírájában elfojtani!

„A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha” - állítja Vekerdy Tamás pszichológus, író. És érdemes megfogadni a szakember tanácsát, sort keríteni - a nem alkalmankénti, hanem rendszeres - kikapcsolódásra. Próbálj még a szülés előtt találni legalább egy olyan embert, akikre nyugodt szívvel rábízhatod majd a babádat! Ha pedig elszabadulsz otthonról, olyan programot válassz, amiről úgy érzed, igazán feltölt. Amennyiben bűntudat mardos, jusson eszedbe: ezt nem csupán magadért, hanem a családodért teszed! A te kimerültségednek ugyanis ők isszák meg a levét.

• anya
• döntés
• szoptatás
• szülés
• eszti szubjektív
• Gyerek