A 4 legszebb elfeledett gyerekmese

Annak idején bizonyára neked is volt kedvenc meséd, amit újra és újra kértél édesanyádtól esténként.

Mi sem voltunk ezzel másképp kiskorunkban. Eláruljuk, nekünk melyek voltak a favoritjaink - a saját kedves meséid mellett akár ezeket a többé-kevésbé feledésbe merült klasszikusokat is elmondhatod csemetédnek esténként, az ágya mellett ülve.

Miért mesélj a gyereknek?

Azt, hogy gyermeked hogyan boldogul majd az életben, a hagyományos tudás mellett az érzelmi és szociális kompetenciák határozzák meg - ez utóbbiakat hivatott fejleszteni a mese. Feszültségoldó hatása révén békét és nyugalmat hoz a kicsi lelkébe, miközben gazdag képi világa mozgásba hozza a fantáziát.

Ezen túlmenően számos szakember az emberiség egyik legősibb terápiájának tartja a klasszikus és a népmeséket, mivel szimbólumrendszerük révén segítik a gyereket egy-egy nehéz élethelyzet megoldásában, illetve eligazítják a mindenkori környezet, adott esetben a család és a bölcsődei-óvodai közösség viszonyai között.

A mi kedvenc meséink

Mesét számos módon hallgathat a gyerek, de a legjobb, ha - legalább időnként - te magad mesélsz neki, hiszen ezt a fajta meghittséget senki és semmi nem pótolhatja. Az alábbiakban megismerheted a mi kedvenceinket, melyeket szintén felvehetsz a repertoárodba.

Mariann: A három nyúl

„Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közelében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek…”

Kiskorunkban anyukám esténként Zelk Zoltán A három nyúl című verses meséjét mondta el nekem és a két testvéremnek, méghozzá kívülről. Bár ez így soha nem hangzott el, arra lehetett asszociálni, hogy mi vagyunk a három ugrifüles - talán ezért is szerettük annyira ezt a történetet.

Nem véletlen, hogy a nővérem kisfia, Barni is néha erre alszik el esténként. Nemrég azt szerette volna, hogy meséljem el neki - a mai napig tudom könyv nélkül egy részét -, de én inkább megkértem anyát. Mert még most is olyan jó hallgatni, ahogy mesél.

Andi: A kis gömböc

Az én kedvenc népmesém A kis gömböc volt. Édesapám rengetegszer elmondta a kövér kismalac történetét, aki sajnos nem úszta meg a disznóvágást, és bosszúból felfalt mindenkit, aki enni akart belőle, de végül ő húzta a rövidebbet. Már akkoriban fenntartásaim voltak a húsevéssel kapcsolatban, ráadásul nagyon sajnáltam a kismalacot is, de annak, hogy a kedvencemmé vált, az az oka, ahogyan apukám mesélte.

Nagyon mókásan ejtette ki a gömböc szót, amin a mai napig jót mosolygunk a családban, ha eszünkbe jut. Inkább a nosztalgia kedvéért, semmint magáért a történetért lett ez a kedvencem, hiszen nem egy tipikus boldog, happy enddel végződő meséről van szó. Ennek ellenére nagyon sokat jelent nekem.

Emese: Gücülke és cimborái

Bálint Ágnes, Mazsola és Tádé édesanyja mindössze 20 éves volt, amikor megírta ezt a kiforrott meseregényt, melyet alig tudtam letenni. Inkább a valóságot ábrázolja, mint egy rózsaszín mesevilágot, de épp ebben rejlik az ereje. Az emberi kapcsolatok és érzelmek legmélyebb rétegeit feszegeti az állatgúnyába bújt karakterek varázslatos kalandjain keresztül.

A főhőst, Gücül cicát először különleges empátiája sodorja bajba, majd ez is menti meg őt. A konyhalányként tevékenykedő kismacska feláldozza magát legjobb barátjáért, a függőségben szenvedő sünért, akit még a végtelenül gonosz Nyaraló Nyúl is sakkban tart.

Kati: A brémai muzsikusok

Már gyerekként is szerettem az állatokat, talán ezért is lett a kedvencem A brémai muzsikusok. A történet szerint négy kiszolgált jószágot - egy szamarat, egy kutyát, egy macskát és egy kakast - szélnek eresztenek a gazdáik, mondván, hogy így, öregecskén már nem sok hasznukat veszik.

A céltalanul bóklászó két- és négylábúak lassacskán egymásra találnak, és miután nem annyira az erejükkel, mint az eszükkel, igazi csapatmunkában hatástalanítanak egy rablóbandát, új otthonuk is lesz, ahol háborítatlanul élhetik nyugdíjas napjaikat. A happy end újra és újra megnyugvással töltött el - ha már nem vihettem haza az összes kóbor cicát-kutyát-miegymást, akit az utcán találtam.

• szülő
• mese
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek