A 3 leggyakoribb szülői tévedés

Az emberiség történelme során a fegyelmezés mindvégig fontos szerepet játszott a gyereknevelésben - úgy tartották, hogy az erkölcsi érzék csakis kemény büntetések árán fejleszthető. Mostanra felismerték, hogy a túlzásba vitt rendszabályozás destruktívan hathat a kicsik személyiségfejlődésére.

Nem egy szakember és szülő azonban átesett a ló túloldalára, és a korlátok mellőzését tartja az egyedüli üdvözítő megoldásnak, mások pedig továbbra is a kemény kéz politikája mellett teszik le a voksot. Más és más módon ugyan, de mindkét nevelési stílus jóvátehetetlen károkat okozhat. Ugyanezt eredményezi a kicsi érzelmi szükségleteinek fel nem ismerése is.

Rend és fegyelem mindenekelőtt

Gyakran az amúgy lelkiismeretes és jó szándékú szülők sincsenek tisztában azzal, hogy a kritikával és parancsokkal való fegyelmezés megváltoztathatja a stresszválaszrendszert a gyermek agyában. Ettől a kicsi túlontúl érzékennyé válhat, düh- és félelemrendszere pedig reaktívvá - azaz a gyerkőc kelleténél többször és nagyobb mértékben tapasztalja meg ezt a két, romboló hatású érzelmet.

Ez a fajta fegyelmezés a behódolásra, illetve uralkodásra is megtanítja - könnyen előfordul, hogy zsarnokoskodik a többiek felett. Ez még inkább valószínű, ha büntetésként meg is verik a kicsit.

Kutatások azt mutatták, hogy az Egyesült Királyságban a szülők 75%-a megüti egyévesnél idősebb gyermekeit: 90%-ukat kézzel, 10%-ukat valamilyen eszközzel - nem feltétlen indulatból, hanem azért, mert az apa vagy anya ily módon kívánja nyomatékosítani szavait.

Azt se feledjük, hogy a jelzésértékű fenékre paskolás és a lendületes átszálló között bizony nem kis különbség van - ennek ellenére a fenti adatok nem mondhatók túl biztatónak. A verés ugyanis arra tanítja a gyereket, hogy teljesen rendben lévő dolog megütni másokat. Lehet, hogy meg fogja verni a testvérét, a többi gyereket az iskolában - ezt a szokását pedig némiképp civilizáltabb keretetek között felnőttként is megtarthatja. Azt pedig mindannyian tudjuk, miként boldogul az az ember, aki fájdalmát, frusztrációját vagy rossz hangulatát másokon vezeti le, még ha nem is fizikai erőszak formájában.

Ha nincsenek korlátok

Egyes szülőknek nehézséget okoz bármiféle határ kijelölése. Gyakran olyanokról van szó, akik gyermekként saját maguk is nagyon szigorú vagy sokat büntető tanárok vagy szülők hatásától szenvedtek. Elszántan vallják, hogy ők sosem lesznek ilyenek saját csemetéikkel szemben - így a másik végletbe esnek.

A lurkó így megtanulja, hogy ő irányíthatja az édesanyját és az édesapját, ahelyett, hogy azt látná, szülei irányítják őt. Ha nem nagyon történik semmi, miután a lurkó megütötte a mamit, vagy belerúgott az ajtóba, miért is akarná abbahagyni dühe ilyesfajta levezetését? Mámorító lehet megérezni, hogy hatalma van - és erről a későbbiek sem szívesen mond majd le.

Nem beszélve arról, hogy ha akarná, sem biztos, hogy képes lenne rá. Az idegtudósok által végzett kísérletek szerint ugyanis az érzelmek puszta megélése anélkül, hogy az ember elgondolkodna a történteken, személyiségvonásként rögzülhet.

Kicsik lelki bajai

A gyerkőc életében is adódhat olyan helyzet, melyet a maga erejéből nem képes megoldani. Tudj meg többet a témáról videónkból!

Az érzelmi szükségletek elhanyagolása

Gyakorta megesik, hogy a szülő, bár mindennél jobban szereti gyermekét, elsiklik a kicsi bizonyos érzelmi szükségletei fölött - egyszerűen csak azért, mert nem tulajdonít nekik különösebb jelentőséget. Például a gyerekkor velejárójaként értékelhet egy játszótéri konfliktus, ami pedig a csemetére igenis hatással van.

És hogy mindez hová vezethet? Adrien Raine professzor, a Dél-kaliforniai Egyetem neuropszichiátere józan mértékletességgel végzett kutatásai során impulzív gyilkosok agyi felvételeit vizsgálta meg. Megállapította, hogy stresszes állapotban a vizsgált személyek alacsonyabb rendű agyában aktivitásfokozódás látható, míg a magasabb rendű agyban - homloklebenyben - igen kevés az aktivitás.

Ez azt jelenti, hogy nem voltak képesek elgondolkodni, mérlegelni, fontolóra venni az aktuális történéseket - ami pedig egy olyan gyermekkor öröksége lehet, amelyben a szülők nem segítettek csemetéjüknek feldogozni az érzelmeit, a dühöt és zaklatottságot, és nem nyújtottak vigasztalást, nem csitítgatták őket.

• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek