3 tipikus szülő balfogás

Csak ellenállást vált ki a gyerekből

Az esetenkénti határozatlanság is elég lehet ahhoz, hogy csemetéd pillanatok alatt a fejedre nőjön.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Számos szülőnél tapasztalhatóak olyan jó szándékból eredő, ám téves magatartásformák, melyek ahelyett, hogy együttműködésre bírnák a gyereket, csak az ellenszegülést táplálják benne.

Ezek a balfogások önmagukban és azonnal nem okoznak kárt, ám ha az édesanya vagy édesapa gyakran követi el őket, akarata ellenére megerősíti a kioltandó viselkedést. Tudd meg, melyek ezek.

Túlmagyarázás, érvelés, alkudozás

Mind a legtöbb dolog, a fenti három magatartásforma sem lényegéből fakadóan kártékony, de ha átveszi az uralmat a szülő és a gyerek kommunikációjában, könnyen felborulhat a családi egyensúly. Manapság pedig nem ritka, hogy a szülő az okos, türelmes, észérvekkel alátámasztott beszédet tartja a nevelés csúcsának.

Természetesen fontos, hogy beszélgess csemetéddel, illetve megmagyarázz neki dolgokat - de nem akkor, amikor a helyzet határozott szülői korlátozást és irányítást követel. Ha cselekvés helyett is beszélsz, kicsi az esélye annak, hogy eléred a kívánt hatást.

Túlbeszélés helyett fogalmazz röviden és velősen. Ne vigyél túl sok érzelmet a szavaidba. Ha pedig verbálisan nem sikerül rábírni a lurkót az együttműködésre, cselekedj - például vedd ki a kezéből azt a tárgyat, ami nem neki való, vagy küldd be a szobájába, hogy lehiggadjon.

Ha ugyanis túl sokat magyarázol, a gyerek is ezt tanulja meg: tökéletes vértezetben vesz részt a szavakkal folytatott játékban, állandó alkudozásra vagy vitatkozásra késztetve - és egyre gyakrabban győzedelmeskedik majd feletted.

Nem vagy rossz anya!
Határozatlanságod egyebek közt abból fakadhat, hogy nem érzed magad elég jó szülőnek. Valójában nem olyan nehéz elérni, hogy csemetéd szemében te légy a világ legcsodálatosabb anyukája. Tudj meg többet a témáról ide kattintva!

15 tipikus nevelési baki

Nézegess képeket!

Elolvasom

A gyerek engedélyének vagy jóváhagyásának kérése

Sok anyuka és apuka már-már reflexszerűen alakítja utasítását kérdéssé, a mondat végére biggyesztve: rendben?

Valójában nem lehet gyermeki megfontolás tárgya a szülői követelmény, mint ahogy az sem, hogy a csemete eleget tesz-e neki, vagy sem.

Tegyük fel, hogy valami ilyesmit mondasz: „Kicsikém, maradj szépen itt a bébiszitterrel, és fogadj neki szót, rendben? Megteszed a kedvemért, bogárkám?” Ez a megfogalmazás leplezetlen meghajlást mutat a gyerkőc hatalma előtt.

A "rendben?" odabiggyesztésével az a másik baj, hogy tulajdonképpen nem kérdezni akarsz, hiszen porontyodnak nincs valódi választási lehetősége. Mert mi történik akkor, ha mégis válaszol, mégpedig a "nem" tagadószóval? Máris kitört a hatalmi harc.

A szülői utasításnak mindig a gyerek teendőit kell megfogalmaznia, mégpedig a jó értelemben vett erő pozíciójából. Így sokkal valószínűbb, hogy a kicsi különösebb ellenállás és nyaggatás nélkül elfogadja azt.

Kicsik lelki problémái és megoldásaik

Lehet, hogy azért jöttök ki a szokásosnál nehezebben, mert csemetédet valami nyomasztja. Tudj meg többet a témáról videónkból!

A szülői felelősség áthárítása

Nem ritka jelenség az sem, hogy az önbizalomhiánnyal küszködő szülő - azt gondolván, hogy a gyerek úgysem hallgat rá - érdemtelenül kapaszkodik olyan emberekbe, akiket reményei szerint jobban tisztel csemetéje: "Nem, drágám, nem vehetem meg neked azt a csokit! Emlékezz, mit mondott a fogorvos!" vagy "Nem, ma nem alhatsz a barátnődnél. Megmondta a tanító néni, hogy minden gyereknek jól ki kell aludnia magát, hogy másnap kipihenten menjen iskolába."

Az efféle kijelentések nagyon is vitatható üzenetet hordoznak: nem a szülő döntését vagy utasítását fejezik ki, hanem csak követik azokat a szabályokat, amelyeket valaki más - egy tekintéllyel bíró személy - állapított meg. Szülőként végső soron a saját hatalmadat kurtítod meg ily módon, hiszen másvalaki tekintélyére hivatkozva próbálod kicsikarni porontyodból az együttműködést. A gyerkőcnek viszont erőt a saját, közvetlen tekintélyed hiánya, ezáltal pedig nem jobban, hanem kevésbé működik majd együtt.

Mindazonáltal ezzel a fajta kommunikációval nemcsak a saját tekintélyedet ásod alá, hanem arra is megtanítod a gyerekeket, hogy a nemleges válasz megkerülésének legjobb módja, ha egyszerűen ügyel rá, hogy a tekintélyt képviselő személy ne tudjon a kihágásról. Más szóval, csöndben lopódzva cselekedjen, és vigyázzon, nehogy fülön csípjék. Ezt megelőzendő mindig a saját tekintélyedre hivatkozva tedd világossá, hogy a tiéd a döntés: "Az én kocsimban mindenki becsatolja a biztonsági övét."

Beth A. Grosshans: Ki az úr a háznál? - Miért baj, ha a gyerek parancsol?

A szerző arra a következtetésre jut, hogy a gyerekek oly gyakran mutatott zavaró magatartásformái a rakoncátlanságtól a szorongásig legtöbbször azért alakulnak ki, mert a szülők hatalmat ruháznak át a gyerekre. Megmutatja, miként esünk mi, szülők, működésképtelen viselkedési minták fogságába, majd kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek segítségével nemcsak kilábalhatunk, hanem gyermekeinket is rávezethetjük a rendezettebb, tiszteletteljes, együttműködő magatartás szeretetére.

Útmutatása mellett hamarosan béke és összhang veszi át azoknak a konfliktusoknak a helyét, amelyeket még a szobafogságon innen szereztünk.

Kiadja a Park Könyvkiadó.
A könyv ára 3500 forint.
A könyvet itt rendelheted meg.
Ezt is szeretjük