Te miért vagy hálás az életedben? Sokan nem látják meg, mennyi mindenért lehet
A jó felismerésére való vakság sokakat sújt, pedig rengeteg dologért érezhetünk hálát az életben.

no-fuben-1
Ez is érdekelhet

A tökéletes gyerekszoba titkai - Így még a tanulás is jobban megy majd! (x)

Brasch Bence félmeztelenül csábít a mozivásznon (x)

Családi wellness-pihenés Sümegen: ha egy kicsit másra, többre vágysz (x)

Elkezdődött a 27. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál (x)

Beszállás! Nemsokára indul a Mikulás Expressz, siess, mert lemaradsz! (x)

beauty and style

Érzéki fotókon az 57 éves színésznő: Julianne Moore Photoshop nélkül is nagyon dögös »

Leteszteltük a világ első intelligens arctisztítóját – Eddig te sem tudtad, mi az a tiszta arcbőr »

Porcelánarcot photoshopoltak Claudia Schiffernek: 20 évet leretusáltak róla »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

A ma emberének csaknem általános érvényű hiányossága a hála érzése, amit több dologgal magyarázhatunk, és amelyet felismerve fontos, hogy megpróbáljunk orvosolni. Az első lépés a pozitív változás felé mindig a probléma felismerése. Probléma, hiszen a hála hiánya boldogtalanabb emberré tesz minket, mint amilyenek valójában vagyunk - mert nem ismerjük fel az életünkben a jó jelenlétét.

A jóra való vakságot több minden válthatja ki. Részint kiválthatja, ha valakit átlagon felüli mértékben ér szerencse, vagy épp sújt szerencsétlenség, de az is, ha valaki a nagy áttörésre várva nincs azzal tisztában, valójában addig is milyen szerencsés ember volt.

Aki sokat kap

Nagyszerű dolog, ha valakinek minden, amibe csak belefog, sikerül. Általában mindenki irigykedve szemléli az ilyen embereket. Sajnos azonban sokuk esetében olyannyira felhelyeződik az ingerküszöb, ami a jó felismerésének a pontja, hogy egyre nagyobb volumenű dolgok miatt ébred csak bennük örömérzet. Már nem örülnek olyasminek, mely más, náluk kevésbé sikeres vagy kevésbé szerencsés emberek számára óriási dolog lenne, az apróságokra pedig teljesen vakok lehetnek, hiszen a felemelkedett ingerküszöbüket azok meg sem közelítik. Az életükben már meglévő pozitív tényezőket sajnos sokan alapnak tartják. Miért legyenek hálásak - mondják -, ha semmi különös nem történt? Ha tudnák, azt mondanák a sorsnak, mutasson valami jobbat. Az örök elégedetlenség rabjai.

Aki keveset kap

A hála hiányát az is generálhatja, ha valaki nagyon keveset kap az élettől. Ha a múlt árnyas, ha soha semmi sem sikerül, az ember szájíze egy idő után - érthető módon - keserűvé válhat. Ha történik is valami jó, az ilyen emberek azt érezhetik, ez az egy jó dolog nem lendít sokat az életükön, van sokkal nagyobb bajuk, ami árnyékot vessen a pillanatnyi örömre. Miért éreznének hálát, ha ez a pozitív esemény is inkább a szerencse véletlen céltévesztése lehetett - mondják, mert már szinte elengedték, hogy egyszer majd boldogok lehetnek. 

Akiben nem tudatosul

Vannak olyan emberek is, akikkel sem túl sok jó, sem túl sok rossz nem történik. Ők a középmezőny, akik esernyővel a kezükben egyensúlyoznak végig a kifeszített kötélen. Nem tudni, melyik lépésük után jön a zuhanás, vagy melyik tartja továbbra is irányban őket. Pozitív hullámok és negatív völgyek között lavírozva élik az életüket, mindig optimistán várva az elkövetkező jót. Ők viszont éppen ezért lehetnek vakok felismerni, miért érezhetnének hálát. A folyamatos várakozás közepette elfelejtenek örülni annak, ami van, amit már elértek, ami már adott. Pont, mintha arra a buszra várnának, amelyiken már éppen utaznak.

A cikk az ajánló után folytatódik

Mi mindenért lehetünk hálásak?

Akármelyik csoportba tartozóként is azonosítja magát valaki, vagy képez egy új csoportot magának, fontos, hogy felismerje az életben a hála jelentőségét. Akár hívő valaki, akár nem, akár Istennek, akár az életnek, a sorsnak vagy a szerencsének hálás, nem szabad elfeledkezni erről az érzésről sem a jóban dúskálva, sem a rosszban fulladozva, sem a mindent megváltoztató pozitív fordulatra várva. Mindenki, kivétel nélkül találhat az életében olyat, amiért hálás.

Van ma ember, aki hálát érez azért, mert él? Hálát ad azért, mert reggel felébredt? Mert munkába siethet, és sikeresen elérte a buszt? Vagy épp, mert dolgozó emberként lekéshette azt? Mert szellemi, fizikai képességei birtokában, miután állástalan lett, van lehetősége, hogy munkát keressen? Mert elkéshetett valahonnan, ahol őt várják? Bizonyára nincs sok.

Hálásak lehetünk, ha egészségesek vagyunk, de azért is, ha nem egészséges emberként is erősek tudunk - akarunk - maradni, legalább lélekben. Hálásak lehetünk, hogy van orvostudomány.

Hálásak lehetünk, mert élünk, van módunk bármit megbánni, bocsánatot kérni, máskor jobban cselekedni. Hálásak lehetünk, hogy igenis képesek vagyunk rá, hogy előre nézzünk, megerősödjünk, ha rossz ért. Hálásak lehetünk, hogy bármelyik nap lehet az újrakezdés napja.

Hálát érezhetünk, amiért látunk, hallunk, szabadon lélegzünk, tudunk járni, mozogni. Ha bármelyik nem adott az életünkben, akkor azért, hogy a többi még mindig az, és, hogy a tudomány adott a kezünkbe olyan eszközöket, melyek segíthetnek a helyzetünkben.

Hálásak lehetünk, ha van családunk, akikhez tartozunk, akiket szerethetünk, és akik szeretnek. Hálásak lehetünk azoknak, akik segítenek nekünk, és azért, hogy ezt még van módunk megköszönni nekik. Hálásak lehetünk kutyánk, macskánk ragaszkodásáért, azért, hogy mi a gazdáik lehetünk. Hálásak lehetünk a barátokért. Ha nincsenek, akkor a szomszéd néniért, aki viráglocsolás közben, magányában olyan örömmel beszélget velünk kicsit. Vagy - megint csak -, hogy itt vagyunk, és élünk, ezért van lehetőségünk megismerni új embereket, ha kellő nyitottsággal teremtünk rá lehetőséget.

Hálásak lehetünk a vacsoráért az asztalon. Sokak előtt még asztal sincs, amire ételt tehetnének. A szobáért, ami melegséggel körbevesz. A tiszta vízért, ami a csapból folyik. A cipőért a lábunkon, a kabátért, ami rajtunk van, ha kilépünk az utcára. Hogy tudunk olvasni, mert járhattunk iskolába.

A sor végtelen, és a hála is legyen végtelen, amit mindezekért és a fel nem sorolt jó dolgokért érezhetünk. Legyünk hálásak, hogy élünk, és annyi mindenért hálát adhatunk. Csak meg kell tudni látni, kigyógyulni a jó felismerésére való vakságból. Akkor mind boldogabbak leszünk.

Ezt is szeretjük