Fontos felismerni a különbséget a gyász és a depresszió között: 4 dolog, ami segít továbblépni

Az elmúlás épp olyan része az életnek, mint a születés. Születés nélkül nincs élet, ahogyan elmúlás nélkül sem valósulhat meg. A gyász éppen ezért elkerülhetetlen része az emberi sorsnak. 

Melinda Smith pszichológus, Lawrence Robinson pszichológiai könyvek szerzője és Jeanne Segal terapeuta a témában írt közös írásukban a gyászt úgy definiálják, hogy természetes válasz a veszteségre. A szenvedéssel teli érzelmek, amelyeket akkor él át az ember, amikor valamit vagy valakit, akit szeret, elveszít. Megesik, hogy az az ember, aki elvesztett valakit, hosszú távon sem lesz jobban. Ilyenkor fontos felismerni, hogy továbbra is a gyász vagy már depresszió nyomja-e őt: de vajon hogyan ismerhető fel a különbség a normális reakcióként jelentkező gyász és a tartós depresszió között? 

Gyász vagy depresszió?

Alan Schwartz pszichoterapeuta az Amerikai Pszichoterapeuta Társaság kategorizálása szerint jellemzi a gyászt, illetve a depressziót, ami segít érdemi különbséget tenni a két, egyébként sokban hasonlító dolog között.

Eszerint a gyászt a szomorúság, a kétségbeesés kíséri. Az ember fáradtnak érzi magát, ami nem csoda az idegrendszer erős igénybevétele miatt. A gyász érzése sírásra késztet, és gyakran társul étvágytalansággal, rossz alvással, nehézkes koncentrációval. A gyászoló gondolataiban boldog és szomorú emlékek törnek fel váltakozva. Előfordul, hogy a gyászt enyhe bűntudat is jellemzi.

A tartós depressziót ezzel szemben az értéktelenség érzése kíséri, melyet részint a túlzott bűntudat táplál. A depressziós fejében öngyilkossági gondolatok is cikáznak. Önértékelése igen alacsony, és tehetetlennek érzi magát. Nyugtalan, mégis érdektelen. Az élvezetes tevékenységek iránt már egyáltalán nem érdeklődik, és végtelenül fáradtak érzi magát.

4 dolog, ami segít továbblépni 

Smith, Robinson és Segal szerint a gyászoló sokféle nehéz és váratlan érzelmet megtapasztalhat a vesztesége feldolgozása során, mint a sokk, a harag, a hitetlenség, a bűntudati vagy a mélységes szomorúság. Ezek normális reakciók a veszteségre - és minél jelentősebb a veszteség, annál intenzívebb lesz a gyász. A szakértők szerint az élet egyik legnagyobb kihívása a gyásszal való megbirkózás.

• Mi segíthet benne mégis? Smith, Robinson és Segal szerint több olyan dolog is van, amiben az ember lelke enyhülést nyerhet.

• Érdemes a barátokhoz, családhoz fordulni, akikkel igazi gyógyír lehet a beszélgetés. Fontos tudni, hogy nekik sem egyszerű a gyászoló vigasztalása, hiszen zavarban lehetnek, nehezen találják a vigasztaló szavakat. Segítő szándékukat mégis fontos meglátni.
• Akiknek nincs baráti vagy családi köre, esetleg a viszonyok nem olyanok a családjában, vagy ha valaki nem feléjük akarja kifejezni, mit érez, akkor elmehet egy támogató csoportba, ahol közös beszélgetések során segítenek túllépni a gyászon. Akár egy terapeuta is szóba jöhet, ha a csoport nem, vagy ha a gyász érezhetően elhatalmasodik, depresszióba csap át.
• Sokaknak segíthet a hit is. Aki bármely felekezethez tartozik, sok esetben hamarabb lép túl a fájdalmán. Az ima, a pappal való beszélgetés is segíthet a szakértők szerint.
• Végül nagyon lényeges, hogy az ember továbbra is törődjön magával, testi egészségével, lelkével, és az utóbbit ne csak mások felől várja. Szembe kell néznie az érzelmeivel, és hasznos, ha ezeket fizikailag, kreatív módon is kifejezi. Az írás vagy akár a rajzolás, festés is szóba jöhet. Az addigi hobbikkal, érdeklődési körökkel is foglalkozni kell. Ezek mind együtt segítenek abban, hogy az ember lelke mielőbb könnyebbé váljon, és ne a fájdalomban, hanem a szívében őrizze tovább elvesztett szerette emlékét.

Így marad tartósabb a temetőbe vitt virág

Annak érdekében, hogy a temetőbe vitt csokor tovább szép maradjon, több dologra is érdemes odafigyelni.

• depresszió
• gyász
• különbség
• haláleset
• feldolgozás
• Terasz