Amikor Hitler fillérekből tengődött, és képeslapokat másolt: ilyen életet élt fiatalon a majdani diktátor
Adolf Hitler politikai pályafutása előtt festő szeretett volna lenni.

hitl
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Adolf Hitler neve hallatán mindenki lelki szemei előtt megjelenik a szószéken beszélő, drámai mozdulatokkal gesztikuláló, mély és zavaros tekintetű diktátor. A 20. század sötét oldalának meghatározó alakja, a nácizmus ideológiáját valló, antiszemita fajelméletet hirdető Führer előtt tömegek lendítették magasba a karjukat. Elvakultsága milliók életébe került.

Kevesen tudják, és talán még kevesebben gondolnák, hogy a később világuralomra törekvő Hitler eleinte homlokegyenest más pályára készült, mint ahol kikötött. A sors keserves fordulata, hogy nem az eredeti elképzelését sikerült megvalósítania.

A fiatal Hitler, aki művész akart lenni

A későbbi náci vezér szüleit a 20. század első éveiben vesztette el: apja, akivel nem volt túl jó kapcsolata, 1903-ban halt meg, anyja pedig, akivel közelebbi viszonya volt, 1907-ben hunyt el.

Miután egyedül maradt, a 18 éves Hitler úgy döntött, új útra lép, és mindent maga mögött hagy, beleértve a néhai apja által kijelölt utat is, hogy közalkalmazottként helyezkedjen el. Ő ugyanis valami egészen mást akart: régi vágyát tervezte megvalósítani, hogy művész legyen. 1908-ban elhagyta Linzet, és Bécsbe költözött.

Nem egyedül ment: vele volt gyerekkori barátja és lakótársa, August Kubizek is, aki, mint Volker Ulrich, Hitler életrajzírója mondja, nem is tudta, hogy a barátja ekkor már túl volt egy jelentkezésen a képzőművészeti akadémiára.

A cikk az ajánló után folytatódik

Újra és újra elutasították

Hitler még Linzben nyújtotta be a jelentkezését az akadémiára, ám elutasították, mert hiába sikerült jól a felvételi vizsgája, a rajzkészségét nem találták elégségesnek a művészeti tanulmányok megkezdéséhez. Évekkel később Hitler a Mein Kampfban azt írta, hogy a visszautasítás derült égből villámcsapás volt számára, hiszen azt gondolta, hogy a sikere kétségtelen és garantált lesz.

Kubizekkel közös útjuk hamar elvált. Őt, szemben a majdani Führerrel, azonnal felvették a zenei konzervatóriumba. Hitler mindeközben rosszul bánt újonnan nyert szabadságával: félnapokat aludt át, olvasgatott és rajzolgatott naphosszat.

Hitler egy képe a szkeccsfüzetéből.
Hitler egy képe a szkeccsfüzetéből.

1908 őszén ismét benyújtotta a jelentkezését a képzőművészeti akadémiára, de ezúttal sem vették fel. A majdani náci vezér ezután egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Előbb egy nagyon olcsó albérletbe, később egy időre hajléktalanszállóra is került, mígnem 1909-ben felismerte, hogyan juthatna pénzhez, el nem ismert kézügyességét kamatoztatva. Házakat és tájképeket ábrázoló képeslapok másolásába kezdett. Olaj- és akvarellképeit turistáknak és képkeretárusoknak adta el, így sikerült annyi pénzt összekuporgatnia, hogy elhagyhassa a hajléktalanszállót, és egy másik férfiszállásra költözzön. Az elkövetkező időkben tovább festegetett, és könyvek olvasásával művelte magát.

Az új fejezet: katonaság és politika

A művészi ambícióiban letört, anyagilag hanyatlott Hitler egyre frusztráltabbá vált. Bár egyik legfőbb vevője egy zsidó származású bolttulajdonos, Samuel Morgensern volt, Mein Kampf című könyvében azt állította, ebben az időszakban ébredtek első antiszemita gondolatai, mégpedig Karl Lueger, akkori polgármester zsidóellenes nézetei hatására. Hitlert lenyűgözte, ahogyan a városvezető megnyilvánult.

Miután 1913-ban Münchenbe költözött, továbbra is képeivel kereste a kenyerét, mígnem 1914-ben katonának állt: Ulrich szerint, bár először nem találták megfelelőnek a fizikumát, utóbb mégis besorozták. Hitler az egészet nehéz helyzete megoldásaként értelmezte, hiszen a következő évek során, ahogy írta, kosztot és kvártélyt kapott.

Hitler mint katona.
Hitler mint katona.
Fotó: picture alliance / Getty Images Hungary

1919-et írtak, amikor csatlakozott a munkáspárthoz, és 1921-ben jelölték a náci párt vezetőjének. 1923-ban egy kudarcot vallott müncheni puccsal megpróbálták elragadni a kormányhatalmat. Ekkor öt évre börtönbe került. Itt írta meg a Mein Kampfot. Szabadulása után folytatta politikai pályáját. 1933-ban, Franz von Papen korábbi kancellár és Paul von Hindenburg elnök javaslására     kancellárrá, 1934-ben, Hindenburg halála után pedig államfővé lett.

Aligha lehet elhessegetni a gondolatot, ami talán mindenkiben felmerül: mi lett volna, ha a fiatal Adolf Hitlert nem utasítják el a képzőművészeti akadémiáról. Másként történt volna, ha az elméje nem gyűlik meg az elutasításokból és nehéz anyagi helyzetéből eredő frusztráltsággal? Lehetséges, hogy soha nem lépett volna politikai pályára? Mindössze egy kevésbé elismert német festőként is ismerhetnék a nevét.

Ő volt Hitler utolsó titkárnője

Traudl Junge elvakult csodálattal figyelte a Führer munkáját: története a következő cikkben olvasható.

Ezt is szeretjük