10 egészen bizarr élőlény, amiről a középkorban hitték, hogy létezik: nem csoda, hogy hidegrázást kaptak némelyiktől
A középkor embere a legfurcsább teremtményeknek is a szimbolikus jelentését kereste.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Ma már eléggé furcsának tűnik, hogy valaha hittek abban, hogy létezik például olyan bárány, ami egy növény terméseként nő, azonban az ókorban, és még inkább a középkorban e bizarr lények létezését nem kérdőjelezték meg.
Úgy gondolták, hogy a vizek és az erdők mélyét, az ég elérhetetlen rétegeit, a barbár, távoli vidékeket varázslatos teremtmények töltik meg, akik mind valami különleges képességgel, adottsággal bírnak.
Bestiák gyűjteményei
Már a Kr. u. 2. században elkészült egy mű, a görög Physiologus, amelyben a mondavilág állatai, mesés lényei szerepeltek a hozzájuk kapcsolódó történetekkel és magyarázatokkal. A középkorban a mű hallatlan népszerűségre tett szert, a keresztény enciklopédiaírók előszeretettel merítettek a latin nyelvű kiadásokból. Bestiáriumok készültek, amelyekben a bestiákat, a legkülönfélébb élőlényeket, vadállatokat gyűjtötték össze.
Nem teljesen a fantázia szüleményei voltak ezek, de a középkor gondolkodására jellemző volt, hogy a mindennapi jelenségekben is allegorikus és szimbolikus jelentést vélt felfedezni, mivel az emberek úgy hitték, az Isten teremtette világmindenségben mindenhez valami erkölcsi tanítás, magasztosabb cél kapcsolódik. Így például a pelikánról azt tartották, hogy kicsinyeit saját mellkasát feltépve, a vérével táplálja. Ennek köszönhetően kedvelt Krisztus-szimbólum is lett. Ókori és középkori utazók, tudósok fantasztikus teremtményekről számoltak be, és a különböző félrefordítások, félreértelmezések is segítették a fantázialények kialakulását.
A mantikór a perzsa mitológiából érkezett a középkori művészetbe. Szfinxszerű lény, a teste az oroszlánéhoz, a feje az emberéhez volt hasonló, bizonyos ábrázolásokon a farka villás felépítésű, a skorpióéhoz hasonló. Könyörtelen szörnyetegnek tartották.
A tengeri szerzetes testének alsó része hal, felsőteste szerzetes. A középkori leírások szerint természete gonosz, becsalja a gyanútlan embereket a vízbe, majd felfalja őket. A 17. századi illusztráció bal felső sarkában látható.
A monopod, vagyis egyláb egy törpéhez hasonló képződmény, amelynek csak egyetlen alsó végtagja van, egy óriási lábfejjel. Már Arisztophanész A madarak című darabjában feltűnt, majd idősebb Plinius Természetrajzában is, amelyben az író szerint utazók látták Indiában a meglepően gyors teremtményt. A középkorban szintén népszerű lett.
A tatár bárányfű vagy zöldségesbárány egy olyan kitalált növény, ami bárányokat terem. A jószágok köldökzsinórjukon keresztül kapcsolódtak a szárhoz, és addig maradtak életben, ameddig még volt legelésznivaló a növény körül. A legenda a 14. századi Angliában volt igazán kedvelt John Mandeville úti feljegyzései miatt.
A fej nélküli emberekkel (latinul: Blemmyae) az antikvitásban és a középkorban is találkozni, főleg távoli vidékek leírásaiban és ábrázolásaiban. Itt épp Nagy Sándor futott össze velük egy 15. századi kézirat illusztrációjában.
A Cynocephalus története az ókorban kezdődik, de a kutyafejű, embertestű lényeknek a középkori keresztény világképben is volt helyük, András és Bertalan apostolok találkoztak olyan barbár népekkel, akiknek a leírások szerint kutyafejük volt.
A középkori bestiáriumok népszerű szereplője a Hydrus, aki a Nílusban élt. Mivel kisebb volt a krokodilnál, az könnyen lenyelte őt, ám a lény kiküzdötte magát az állat gyomrából, így a keresztény gondolkodásban Krisztus feltámadásával kapcsolták össze.
A római mitológiában a Caladrius egy hófehér madár, ami a királyok házában él, képes volt meggyógyítani az uralkodót. A középkorban a madár diagnosztikus képességeire hívták fel a figyelmet: ha ránézett a beteg ember arcára, életben maradt, ha elfordult, meghalt.
A baziliszkusz a bestiáriumok legendás hüllője, akit a kígyók királyának is tartottak. Már a puszta pillantása is halálos volt. Idősebb Plinius leírása szerint egyébként nem volt nagy méretű.
Kevés lény rendelkezik olyan gazdag irodalommal, mint az egyszarvú. Története jóval a középkor előtt kezdődött, kialakulásában valószínűleg félrefordítások is közrejátszottak. Szarvát gyógyhatásúnak vélték, valójában a narvál agyarával kereskedtek. Krisztus szimbólumaként is számon tartották, és úgy gondolták, az állatot csak egy szűz képes megszelídíteni.
(A képek közkincsek, forrásuk: Wikipédia.)
OLVASD EL EZT IS!
- kína
- környezetszennyezés
Nagyon bizarr dolog úszott a folyóban: felborzolta a kedélyeket a videó
