Képeken 6 borzongató orvosi kezelés a múltból

A koponyalékelés - más néven trepanáció - ősi gyógyító technika, amely azon a hiten alapszik, hogy a fejben érezhető nyomás úgy szüntethető meg, ha utat nyitnak a betegséget okozó szellemnek.

Az orvostudomány évszázadokon át használta a higanyt számos formában - a tablettáktól a kenőcsökön át egészen az inhalálásig. Sok bőrbetegség kezelésére alkalmasnak hitték. A 19. század végén még úgy tartották, a szifilisz ellen is jó lehet. A fenti kép mutatja, milyen kellemetlen mellékhatásokkal járt alkalmazása.

Bár a fenti szék első ránézésre úgy néz ki, mint ami halálbüntetés végrehajtására alkalmas, valójában a pszichiátriában alkalmazott elektrosokk-terápiához szükséges eszköz. Az 1930-as években dr. Ugo Cerletti kezdett kísérletezni páciensein ezzel a módszerrel. A történelem során leggyakrabban unipoláris vagy bipoláris depresszió kezelésére használták.

Emlékszel Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényére? A történet szerint a főhősön alkalmazott, lobotómia nevű beavatkozást a valóságban Egas Moniz 1935-ben a rögeszmés, kényszeres viselkedés megoldásaként fejlesztette ki, és később a skizofrénia kezeléseként is alkalmazták. Egy jégcsákányhoz hasonló eszközzel végezték, amit a szemhéjon keresztül az agyba vezettek.

Az érvágás az egyik legrégebbi gyógyászatban alkalmazott módszer, amelyet már az egyiptomiak is ismertek. Létjogosultságát abban látták a korabeli orvosok, felcserek, hogy beteg testnedvtől való megszabadulás hatására tisztul a szervezet.

A vastüdőt legelőször egy bostoni kórházban használták 1928-ban. Az eszköz - a belső légnyomás szabályozott váltakozásával - segítette a járványos gyermekbénulásban szenvedők légzését. Hazánkban 2005-ben cserélték le az utolsó vastüdőt.