A történelem legbizarrabb egészségügyi beavatkozásai (18+)

Az orvosok számtalan módszerrel kísérleteztek az évszázadok során, hogy segítsenek a betegeken. Amíg azonban a boncolást tiltották, igen kevés információ állt rendelkezésre az emberi testről, ezért leginkább a hiedelmekre, babonákra alapozták a gyógyítást. Több olyan egészségügyi módszert is hosszan alkalmaztak, amit ma már bizarrnak tarthatsz.

Kómaterápia

Pszichés problémákra tartották jó módszernek a kóma előidézését, amit nagy dózisú inzulin beadásával érték el. Ez a hormon szabályozza a vércukorszintet, ami így vészesen csökken, emiatt pedig az agyi működés megváltozik, tartós tudatvesztés áll be. Az 1930-as években az elektrosokkal együtt a kómaterápia volt a skizofrénia, a nagyfokú agresszivitás és az öngyilkos hajlamok előírt kezelése.

A halálozási arány 10%-os volt, és az esélye annak, hogy a beteg nem reagál a glükózra - amivel vissza akarták hozni a kómából - szintén jelentősnek bizonyult.

Veszélyes és költséges

Nem csupán veszélyes, de nagyon költséges is volt az öntudatlan betegek ápolása, majd rehabilitációja. A gyógyító hatás abban mutatkozott, hogy ha felébredt a páciens, sokkal nyugodtabbá vált, és több esetben a pszichotikus gondolatai is elmúltak. Javulás a kezeltek 20-40%-ánál mutatkozott.

Lobotómia

A mentális problémák ellenszereként műtéti beavatkozást is alkalmaztak. Ekkor az agy frontális lebenyét metszették ki, vagy az idegpályákat vágták át ezen a területen. Egas Moniz 1935-ben a rögeszmés, kényszeres viselkedés megoldásaként fejlesztette ki a módszert, ami rövid időn belül a skizofrénia gyógymódja is lett.

Jégcsákányhoz hasonló eszközzel

A beavatkozás a következőképpen zajlott: hogy az orvos eltávolította vagy elpusztította azt az agyi részt, ami feltehetőleg az adott problémáért felelt. A lobotómiát egy jégcsákányhoz hasonló eszközzel végezték, amit a szemhéjon keresztül az agyba vezettek. A kevés sikeres eset mellett az okozott károk az 1940-es évek végére nyilvánvalóvá tették, hogy ez nem megfelelő kezelés. A halálozási arány 10% volt, a páciensek 50%-nál epilepszia alakult ki, a lobotómia által okozott egyéb betegségek, agyhártyagyulladás, tályog gyakorisága is nagyon magas volt.

Lárvaterápia

A sebgyógyításnak és az elfertőződés elkerülésének egyik módszere volt a lárvaterápia. A nyílt sebek tisztításához lárvákat helyeztek a területre, hogy az elhalt, rothadó hússal táplálkozó állatok eltüntessék a problémás részeket.

Csaknem visszatért

Ezt a gyógyító eljárást 2009-ben ismét vissza akarták hozni a gyakorlatba. Az eredmények viszont azt mutatták, hogy hiába tisztítják gyorsabban a sebet a lárvák, mint a most alkalmazott módszerek, a gyógyulási folyamat ugyanolyan hosszú. A betegek pedig viszolyognak ettől a megoldástól, és kellemetlennek is találják.

Érvágás

A piócázáshoz hasonlóan a rossz vér kieresztése a gyógymód lényege. Ennek eredményeként a vér hígul és tisztul az ezt alkalmazók szerint. A módszer egészen az ősi görög kultúráig nyúlik vissza, és a 19. századig fennmaradt. A betegségek listája, amikre gyógymódként használták, igen hosszú, szinte mindenre hatásosnak tartották, a tüdőgyulladástól a csonttörésig. Sőt, az egészség általános megőrzésére kúraszerűen is alkalmazták.

Az egyensúly fenntartására

Igaz, semmilyen bizonyíték nem volt arra, hogy az érvágás eredményes, de a szervezetben uralkodó egyensúly fenntartását így próbálták biztosítani. Ma már tudjuk, hogy csak egyetlen, a túl sok vas felhalmozásával járó betegség gyógymódja.

• tudomány
• bizarr
• Életmód