Kannibálok között járt a magyar ápolónő, de nem ők ölték meg: vértanúhalált halt Molnár Mária

Molnár Mária, a magyar református misszionárius életének és halálának története nemcsak a bátorságról és az elhivatottságról szól, hanem az emberi kitartásról is egy nehéz időszakban. 

Molnár Mária élete

Molnár Mária 1886-ban született Várpalotán, egy molnárcsalád gyermekeként. Családja Budapestre költözött, ahol Mária találkozott a hitélettel, és elkötelezte magát a diakonisszai szolgálatra. A Bethesda Kórházban dolgozott ápolónőként, és műtős nővérként is tevékenykedett. Az első világháború alatt sebesült katonákat ápolt, munkájáért elismerésekben részesült.

Később Győrben ifjúsági munkásként és gyülekezeti diakonisszaként szolgált, ahol bibliaórákat tartott, és lelkigondozói tevékenységet folytatott. 1925-ben Németországba utazott nyelvtudása fejlesztése érdekében, és itt találkozott Friedrich Doepkével, a csendes-óceáni német misszió vezetőjével, akinek előadásai mélyen hatottak rá. Mária elhatározta, hogy misszionáriusként szolgál a távoli Admiralitás-szigeteken, amik Új-Guineától északra, a Csendes-óceánon terülnek el - áll a Református.hu oldalán. 

Misszionáriusi élet a szigeteken

1928 februárjában Molnár Mária és társai megérkeztek Mánusz szigetére. A környék lakosai között még élt a kannibalizmus hagyománya, melyet Mária érkezése előtt alig tizenöt évvel betiltottak. Mária a Pitilu-szigetre költözött, ahol tanította a gyerekeket, gyógyította a betegeket, és a felnőtteknek bibliaórákat tartott. Tevékenységei során Mária népszerűvé vált, a helyiek „Miszisz Doktornak” nevezték őt.

A háború kitörésével a japánok 1942-ben elfoglalták az Admiralitás-szigeteket, és a helyi misszionáriusokat fokozott megfigyelés alá helyezték. Mária azonban a német kollégáihoz képest nagyobb szabadságot élvezett, így bejárhatott olyan falvakba is, ahová mások nem mehettek.

A tragikus végzet

1943 márciusában a japánok összegyűjtötték a szigeten élő külföldi misszionáriusokat, köztük Molnár Máriát is, és az Akikaze nevű torpedórombolóra terelték őket. Az elkövetkező események tragikus fordulatot vettek: a parancs, amely értelmében a foglyokat meg kellett ölni, szörnyű sorsra juttatta őt és társait. Molnár Mária tudta, hogy milyen vég vár rá, és búcsúzóul egy hívét figyelmeztette: „A rossz emberek elvisznek engem, és én meg fogok halni.”

Az Akikaze fedélzetén bekötött szemmel és összekötött kezekkel a misszionáriusokat és sok más foglyot végeztek ki. Az események utólagos kivizsgálása során kiderült, hogy a parancsot valószínűleg egy félreértés alapján adták ki, de a végrehajtás kíméletlen volt.

Molnár Mária emléke és öröksége

Molnár Mária emlékét a mai napig őrzik a Mánusz szigetén élők, akik számára ő nem csupán egy misszionárius, hanem egy szimbolikus figura, aki a hit és az önfeláldozás megtestesítője. Pitilu szigetén emléktemplomot emeltek tiszteletére, és a helyi iskolát is róla nevezték el. A magyar református közösség mindmáig emlékezik Mária bátorságára és elhivatottságára, aki nemcsak a kannibálok között, hanem az emberi sorsok sötét időszakaiban is kiállt hitéért.

Korábbi cikkünkben megismerhetsz egy briliáns ápolónőt is: ő volt az első, aki harcolt a betegek jogaiért.

(Képek forrása:  ELBIDA Projekt, a képek felhasználását Bíró Dániel, ez ELBIDA Projekt alapítója engedélyezte.)

• kannibál
• molnár mária
• híres nők
• magyar
• orvos
• ápoló
• vértanú
• Életmód