Az LSD titkos története a pszichiátriában: erre használták kezdetben az orvosok

Az LSD-t – vagyis a lizergsav-dietilamidot – 60-70 évvel ezelőtt az orvosok még nem a mentális betegségek gyógyítására, sokkal inkább azok előidézésére használták.

Az LSD titkos története a pszichiátriában

Az LSD-t egy svájci vegyészprofesszornak, Albert Hofmannak sikerült először szintetizálnia 1938-ban, ám egészen 1943-ig nem foglalkozott különösebben a hallucinációkat okozó pszichoaktív drog hatásával. Elsőként magán próbálta ki az anyarozsból előállított vegyületet, melynek hatására - ahogy ő maga leírta -, csukott szemhéja mögött „a színek és formák soha nem látott játékát” tapasztalta meg. Szomszédját meg boszorkánynak nézte.

Erre használták az LSD-t kezdetben az orvosok

A pszichiátria csak egy évtizeddel ezután az 1950-es években kezdte alkalmazni az LSD-t. De meglepő módon nem a mentális betegségek gyógyítására, hanem azok kiváltására. Az volt az elképzelésük, hogy ha van egy olyan gyógyszerük, amely megbízhatóan képes pszichózist kiváltani egészséges önkéntesekben, végre feltárhatják a skizofrénia biológiai alapját.

Az 1950-es években az orvosok felfigyeltek az LSD-tripek és a skizofréniával összefüggő pszichózis közötti hasonlóságra. Úgy tűnt, hogy mind az LSD-használók, mind a skizofréniában szenvedő betegek radikális módon elszakadnak a valóságtól, miközben hallucinációkat élnek át, téveszmék gyötrik őket.

1954-re erre a hasonlóságra alapozva két kutatócsoport is felvetette a „skizofrénia szerotonin hipotézisét”. Az LSD-vel végzett kísérleteik arra utaltak, hogy a drog csökkenti az agy szerotoninszintjét. Arra voltak kíváncsiak, vajon a skizofrénia is szerotoninhiányból ered-e - írja a PsychologyToday.

Száll a kakukk fészkére

Az orvosok LSD-t – illetve más hasonló pszichedelikus hatású szereket – használtak arra, hogy egészséges önkénteseknél skizofrénia-szerű állapotot idézzenek elő. Leo Hollister pszichiáter például annak a Ken Kesey-nek adott LSD-t, aki a szerrel kapcsolatos élményeire alapozva végül megírta a világhírű Száll a kakukk fészkére című regényét.

A skizofrénia és az LSD közötti kapcsolat feltárására irányuló törekvések egyik kulcsszereplője Solomon Snyder, a Johns Hopkins Egyetem idegtudósa és pszichiátere volt. A 1960-as években még orvosi rezidensi képzése során jutott arra a következtetésre, hogy az LSD-élmény utánozhatja a skizofréniát. Úgy érezte, a szer használata során az idő lelassul, miközben a saját énje elpárolog. Azon tűnődött, vajon a skizofréniában szenvedő betegek is tapasztalnak-e hasonlót. Snydert nem győzte meg az ekkor uralkodó elmélet, miszerint az LSD az agy szerotoninszintjének csökkenésével fejti ki hatását. Napjainkra már tudjuk, hogy az LSD és a hozzá hasonló drogok valójában a szerotonin-receptor egyik altípusának aktivitásával fejtik ki hatásukat.

1970-es évekre betiltották az LSD-t

Az 1960-as évek közepén azonban Snyder még keményen dolgozott azon, hogy megértse, mit tesz az LSD az aggyal. Radioaktív LSD-t injektált majmoknak, majd az agyukat boncolta annak érdekében, hogy jobban megértse, pontosan hová kerül a szer. Matematikai modelleket készített annak bemutatására, hogy az LSD molekuláris szerkezete hogyan befolyásolhatja az agysejteket.

Még egy STP nevű pszichedelikus drogot is adott a Johns Hopkins Egyetemen tanuló diákjainak, hogy kiderítse, kiválthat-e pszichózist. Snyder, illetve más kutatók számára az LSD-vel való kísérleteknek akkor fellegzett be, amikor az 1960-as évek második felében betiltották a szer gyártását, eladását, birtoklását az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel egyre több vizsgálat bizonyította, hogy az LSD tartós használata paranoiát, szorongást, érzéki csalódásokat okoz, az 1970-es években már világszerte tiltott drogként tartották számon az LSD-t.

Kép: Getty Images

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• drog
• kutatások
• lsd
• történelmi érdekesség
• pszichiátriai betegség
• skizofrénia
• pszichiáter
• Életmód