Az árva gyermekek, akik a himlő elleni védekezés hősei voltak: több mint 100 ezer embert mentettek meg

1803. november 30-án a Maria Píta nevű hajó történelmi küldetésre indult a spanyol partoktól: fedélzetén a fekete himlő ellenszerével véget kívánt vetni a pusztító járványnak.

A vállalkozás sorsa a rajta tartózkodó, huszonkét árva kisfiún múlt, ugyanis ők szállították az oltóanyagot, méghozzá a bőrük alatt.

Tehénhimlő mint inspiráció

A vakcina feltalálása előtt a fekete himlő gyorsan szedte áldozatait Európában, a fertőzések körülbelül egyharmada halállal végződött. Az Újvilágban még több áldozatot szedett a betegség. A kórban szenvedők lázasak lettek, fájdalmas, hólyagszerű kiütések jelentek meg rajtuk, amelyek nyoma a leszáradás után is megmaradt. A szem gyakran érintetté vált, Kölcsey Ferenc is így veszítette el jobb szeme világát.

Az immunológia atyjának tartott angol orvos, Edward Jenner az 1700-as évek végén fejlesztette ki a himlő elleni oltóanyagot, ami egyben a világ első ilyen készítménye is volt. Megfigyelte, hogy a jóval enyhébb tehénhimlőn áteső tehenészlányok mintha védettséget élveznének az embereket tizedelő járvánnyal szemben.

Hogy tudományos kíváncsiságát kielégítse, egy, a tehénhimlőt a Blossom (Virág) nevű állattól elkapó fejőasszony testén keletkező hólyagból oltotta be kertésze kisfiát, James Phippst. A fiúcska mindössze enyhe tüneteket produkált, és később a himlővel megfertőzve is egészséges maradt. Jenner megírta eredményeit a Királyi Természettudományos Társaságnak, ám annak tagjai bizalmatlanul fogadták a korban hihetetlennek tűnő történetet.

Az orvos nem adta fel, tovább kísérletezett a saját szakállára, 11 hónapos fiát is beoltotta, és az eljárást végül elfogadták. A vakcina elnevezés őrzi az oltóanyag eredetét, ugyanis a latin vacca, azaz tehén szóból ered.  

Nemzetközi expedíció a király támogatásával

A felfedezés hamarosan elterjedt, tömeges felhasználására már 1803-ban sor került, amikor A Coruña városából útnak indult az expedíció, amit a világ első nemzetközi egészségügyi projektjének tartanak. A Maria Píta fedélzetén a legénység mellett a küldetést vezető dr. Francisco Javier de Balmis, néhány orvos és négy nővér tartózkodott, továbbá egy felügyelő, valamint huszonkét tíz év alatti árva fiúgyermek, akiket árvaházból és jótékonysági kórházból válogattak ki. A vállalkozást IV. Károly spanyol támogatta, miután a királyi családban is elterjedt a betegség.

 A vakcina szállítása sokfelé problémát jelentett, üveglapok között, selyemre szárítva is próbálkoztak vele, ám ezek a kísérletek megbízhatatlannak bizonyultak a kiszámíthatatlan utazások és a meleg klíma miatt. Az árva fiúkkal oltási láncot hoztak létre a hajón, minden kilencedik vagy tizedik napon beoltottak két gyermeket egy nemrég megfertőzött társuk ki nem fakadt himlőhólyagjából nyert folyadékkal.

A fiatalokkal jól bántak, Coruña árvaházának igazgatója, az expedíció egyetlen női tagja, Isabel Zendal Gómez vigyázott rájuk. Az összesen tíz évig tartó expedíció során a tagok többször különváltak, a hajók a kikötésekkor újabb gyermekeket vettek fel. 

Az oltóanyagot eljuttatták a Kanári-szigetekre, Kolumbiába, Ecuadorba, Peruba, Mexikóba, a Fülöp-szigetekre és még Kínába is. Egyes becslések szerint több mint 100 ezer embert sikerült immunizálniuk, ami óriási teljesítménynek számított a korban. 

Ilyen maszkokkal védekeztek a bubópestis és spanyolnátha ellen: képeken a járványhelyzet régi eszközei

A betegségek világszerte sok millió ember halálát okozták. Hazánkban a pestis a 14-15. illetve a 18. század elején, a spanyolnátha pedig a 20. század elején szedte elképesztő számban áldozatait. Mivel a spanyolnáthára és a pestisre is jellemző volt a cseppfertőzés, a védekezés fontos részét képezte a maszkviselés. A következő képeken ilyeneket mutatunk be néhány további érdekesség kíséretében.

(Képek forrása: Wikipédia/Közkincs, Getty Images Hungary.)

• egészség
• oltás
• himlő
• történelem
• járvány
• Életmód