3 elképesztő, barlangba vájt város

Az ősi civilizációk építőanyag híján, a kedvezőtlen éghajlat miatt, védelmi vagy épp misztikus, vallási okokból előszeretettel építkeztek a föld alá, vagy hoztak létre kiterjedt városokat a világ barlangrendszereiben. De nem is kell túl messzire visszatekinteni az időben mindehhez, léteznek ugyanis ma is, akik hasonló körülmények között élnek. Egy biztos, a felhőkarcolókhoz és sokemeletes építményekhez szokott utazónak felejthetetlen és különleges élmény, ha egyszer a következő titokzatos helyek járataiban barangol.

Egy máig lakott barlangváros: Matmata, Tunézia

Egy tunéziai utazás során Matmatához közeledve, ezen a félreeső és látszólag elhagyatott, holdbéli tájon nyomát sem látni az életnek: az utazó csak alaposabb tanulmányozás után figyel fel a különös, troglodita kunyhókra. A berberek hagyományos földalatti barlanglakásai és -városai, melyeket a Csillagok háborúja világszerte híressé tett, Matmatát Tunézia egyik legfontosabb turistalátványosságává avatják.

A Matmatát övező hegyek barlanglakásai több mint ötezer berbernek adnak otthont. Mielőtt a törzs nagy része ideköltözött volna, Matmata kisvárosa egyet jelentett a hegyoldalban álló, távoli erőddel, mely ma már alig látszik ki a földfelszín felett elterülő új városrészek közül. A barlanglakások több mint négyszáz éve változatlan formában készülnek. A helyiségeket egy függőleges falú, körkörös udvarból nyitják meg, melynek mélysége hét, átmérője hozzávetőleg tíz méter. A kisebb szobákat gyakran egy második szinten alakítják ki, és lépcsőkkel teszik megközelíthetővé - ezeket rendszerint kamraként vagy víztározóként hasznosítják. A felszínről rövid, fedett átjáró vezet le a földalatti udvarra.

A berberek azért költöztek le a barlangokba, hogy csökkentsék a hőingadozást, ami létfontosságú ezen a kietlen helyen, ahol tikkasztóak a nyári hónapok, és fagyosak a telek. Ha már a faluban jársz, feltétlenül nézd meg a hagyományos otthonokat, ugyanakkor tartsd tiszteletben a lakók magánéletét. Véletlenül se kukucskálj be a lakott házakba, inkább keresd fel a helyi asszonyok által létesített múzeumot, vagy szállj meg valamelyik barlanglakásban, mely felett éjszaka csillagok milliói szikráznak.

Ősi indián település a föld alatt: Mesa Verde, USA

A Mesa Verde kiterjedt régészeti lelőhely az Amerikai Egyesült Államokban, területén 600 és 1300 között létrejött több mind négyezer lakóhellyel, közöttük a délnyugat legimpozánsabb barlanglakásaival és -városával. A régió lakói az anasazik, az ősi pueblo indiánok voltak, akik a 13. században alakították ki otthonaikat a sekély barlangokból, majd nem egészen száz év múlva sorsukra hagyták azokat.

A barlangokat csak 1888-ban fedezte fel két amerikai ranch-tulajdonos, ám az itteni leletek közül soknak lába kélt, mire egy denveri napilap országosan is ismertté tette a helyet, melyet 1906-ban nemzeti parkká nyilvánítottak. A Chapin Mesa Régészeti Múzeum bemutatja az anasazi kultúrát, emellett kiállítja a barlangokban fellelt tárgyakat és műalkotásokat.

Az ute-hegyi törzs kulturális örökségének megóvását célzó Ute Mountain Törzsi Park is a Mesa Verde része, ahol a festmények és ősi írások mellett több száz felszíni helyet és barlanglakást is találtak. Szintén a park területén található az Ősök Kanyonja is, melynek földalatti városai között a hétszáz éves és a tízezer éves egyaránt megtalálható. Az Ősök Kanyonjában található a Lowry Pueblo is, egy feltárt 12. századi indián falu, melyet vélhetőleg 1200 körül hagytak el, miután hosszú ideig szolgált megközelítőleg száz ember lakhelyéül. Negyven helyiség falai ma is állnak, de feltártak kilenc kivát is, mely olyan kör alaprajzú, földalatti helyiség, mely szertartások céljaira szolgált. A rövid gyalogtúra során eljuthatsz a valaha feltárt legnagyobb kiváig, melynek átmérője eléri a 16,4 métert.

Az ezer Buddha barlangja: Mogao-barlangok, Kína

Az 1987-ben az UNESCO Világörökség listájára felkerült, a Gansu tartományban, Dunhuang város mellett található Mogao-barlangok a buddhista művészet több mint ezer esztendejének remekeit őrzik. A legenda szerint 366-ban egy Lo-tsun nevű szerzetesnek látomása támadt ezer Buddháról, és rögvest nekiállt kifaragni az első barlangot. A hely stratégiai ponton feküdt, az egyik legfontosabb kelet-nyugat irányú kereskedelmi útvonal, a selyemút mentén, így a szerzetes élvezte az áthaladó kalmárok anyagi támogatását. A buddhizmus terjedésével a barlangszentélyek fontos zarándokhellyé váltak.

A puha homokkőbarlangok közül 492 maradt fenn: a legnagyobb negyven méter, a legkisebb nem egészen egy méter magas, míg a teljes hálózat 1,6 kilométer hosszú. Az Ezer Buddha barlangjaiban összesen 2415 festett agyagszobor örökíti meg Buddhát és Buddha nevezetes követőit. A legkisebb szobor tíz centiméteres, míg a legnagyobb a 33 métert is eléri.

Mindemellett mintegy 50 ezer négyzetméternyi falfestmény maradt fenn: ezek virágmintákat és buddhista tanításokat, mesebeli lényeket és a szútrából vett epizódokat örökítenek meg, és éppúgy az írástudatlan buddhisták okítására szolgálnak, ahogy az európai székesegyházak színes üvegablakai is bibliai történeteket mesélnek el az egyszerű híveknek. A barlangokon belül emelt faépítmények közül öt máig fennmaradt.

A 14. század után a barlangokat sorsukra hagyták, és elfelejtették, mígnem a 20. század fordulóján Wang Yuan-lu felfedezte őket. A 16-os számú barlangban ekkor negyven tekercsből, bronzszobrokból és selyemképekből álló hatalmas kincset találtak, majd nekiláttak a teljes feltárásnak és átalakításnak. A kutatás hivatalosan 1949-ben indult meg, és a régészeti vizsgálatok napjainkban is folynak.

Cikkünk az 501 kihagyhatatlan látnivaló a világ minden tájáról című könyv alapján készült.

• világörökség
• amerikai egyesült államok
• romváros
• bizarr hely
• afrika
• barlang
• világjáró
• kína
• Utazás