Egy rejtélyes civilizáció nyomai: a dombok alkotóit rögeszmésesen foglalkoztatta a halál

Észak-Amerika területén több mint százezer mesterséges földhalom található - a legsűrűbben az Ohio-völgyben -, cáfolatául annak a tévhitnek, miszerint az európai telepesek érkezése előtt a kontinensen semmiféle jelentős kultúra nem létezett. A halotti kultusznak igen nagy figyelmet szentelő ősi civilizáció az Egyesült Államok legnépszerűbb, egyben legrejtélyesebb turistalátványosságait hozta létre, melyek a misztikum iránt rajongó utazó számára legalább annyira kötelező úti célnak számítanak, mint Carnac vagy éppen a Stonehenge. A híres amerikai moundokat neked is látnod kell.

Egy rejtélyes civilizáció nyomai

Amikor a 16-17. század során először merészkedtek európai felfedezők Észak-Amerika hatalmas, érintetlen vadonjába, Mexikón kívül sehol nem találták nyomát történelem előtti kultúrának. A félnomád indián törzsek látszólag soha nem telepedtek le, így sem épületeket, sem régészeti leletekkel kecsegtető lelőhelyeket nem hagytak maguk után. A földrész korábbi kultúrájának emberkéz alkotta, egyértelmű bizonyítékaira csak akkor bukkantak rá, amikor a telepesek a 18. században elérték az Ohio és a Mississippi völgyét.

A bizonyítékokat olyan változatos méretű, építésű, alakú és funkciójú földhalmok - moundok - szolgáltatták, melyeket számos különféle nép emelt. Eddig százezernél is több ilyen földhalmot azonosítottak, melyek alakja az egyszerű tumulustól, vagyis dombsírtól és a hosszúkás, falszerű földsáncoktól a bonyolult, kúpos és piramis alakú formákig változik.

A legkisebb földhalmok alapterülete 0,4 hektár, a legnagyobb pedig a mai St. Louisban lévő Monk’s Mound, melynek négyszögletes alapja 6,4 hektár - nagyobb, mint a gízai piramisé -, magassága pedig három méter.

Világhírű halomsírok

A halmokat létrehozóik más építmények, így templomok és erődítmények alapjaiként is használták, túlnyomó többségük azonban halomsír volt. A halom néha egy meglévő sír lefedését szolgálta, máskor viszont teljesen új helyet készítettek: kiástak egy több holttestet befogadó vermet, melyet gerendákkal béleltek ki, és azokra fektették a testeket, vagy olykor gödör ásása nélkül a földre tett gerendákra fektették őket, majd arra emelték a különféle formájú halmokat, miután fakéreggel fedett, a kövek és a föld súlyát elbíró, póznákból és drótokból álló szerkezetet állítottak föléjük. A halmokon belül a testek akár két szinten is elhelyezkedhettek.

Egyes sírhalmokban olyan tárgyakat találtak, melyekről annak idején talán azt hihették, hogy a holtaknak szükségük lesz rájuk a túlvilági életben, például kőbaltákat, lándzsahegyeket, kőbuzogányokat, ékszereket, illetve olyan értékes holmikat, mint a kagylófüzérek, rézborítású álarcok, csillámpalatükrök és édesvízi gyöngyök. Felszínre kerültek a mindennapi élet kellékei is: szövetek, faragott pipák és kagylóhéjból készült ivóedények.

A dombok titokzatos alakzatai

A halomsírok mellett a moundok legjellegzetesebb típusát az alakmáshalmok jelentik. Számos alakmáshalom - közöttük az ohiói Serpent Mound, vagyis Nagykígyó-halom - szimbolikus jelentőségű volt. A Serpent Mound jelképes voltát vitatják, de a legújabb elmélet szerint a kígyó napfogyatkozást ábrázol, melyben a közelében lévő, különálló, ovális halom a Napot képviseli, melyre a kígyó rátámad. A kígyó az USA legnagyobb alakmáshalma. Teljes hosszában, 405 méteren át a Bush Creak nevű kis patak folyását követi, de körülbelül egy méterrel emelkedik a föld, illetve ötven méterrel a víz fölé. Kőből épült, és anyagborítással fedték le.

A halotti kultusz követői

A halmokat három nép hozta létre. A legkorábbi sírépítők a körülbelül i.e. 1000-től i.sz. 100-ig virágzó Adena-kultúra tagjai voltak. Szinte rögeszmésen foglalkoztatta őket a halál: halmaikban elsősorban sírokat és halotti kellékeket találtak. Bár a hopewell népesség, melynek halmai i.e. 100-tól eredeztethetőek, az Adena-kultúra számos hagyományát megtartotta, magasabb fokon állt. Befolyásuk évszázadokon át kiterjedt a mai Indiana, Michigan, Wisconsin, Iowa és Missouri államok nagy részére. Sikeres kereskedők voltak, melynek nyomaként halomsírjaikban a Yellowstone Nemzeti Park területéről származó vulkanikus kőzeteket és a Mexikói-öbölből származó cápafogakat is találtak.

A kultúra lehanyatlása után a halomsírépítés hagyományát a Mississippi-kultúra népessége vette át: ez a kultúra 700-tól kezdve élte fénykorát. Hatalmas földhalmaik hasonlóak voltak a maják és az aztékok piramistemplomaihoz, de a sírok mellett már városokat is építettek hasonló módszerrel.

A Rio Grandétól északra található város, Cahokia Amerika első metropolisa volt. Napjainkra többek között a Monk’s Mound maradt meg a 30 ezer embernek otthont adó városból. Csúcsáról egykor mintegy száz további földhalom volt látható, rajtuk templomokkal és középületekkel, másokban pedig sírok voltak. Eddig Cahokia a legékesebb bizonyítéka annak a kifinomult kultúrának, mely Észak-Amerika európai felfedezése előtt legalább háromszáz évvel még fennállt.

Mit érdemes megnézned?

A leglátogatottabb moundnak a híres alakmás, a Serpent Mound számít, amit az ohiói Adams megyében találsz, egy védett parkban, mely az Ohiói Történelmi Társaság fennhatósága alá tartozik. Az itt található, 1967-ben alapított múzeum a dombforma felépítésének és megőrzésének folyamatát, vallási és asztronómiai jelentőségét, valamint építőinek kultúráját is segít jobban megismerni.

Szintén izgalmas úti cél az Adena-kultúra alkotása, a nyugat-virginiai Moundsville-nél található Grave Creek Mound is, mely az Egyesült Államok legnagyobb temetkezési dombja. A helyi Delf Norona Múzeum az Adena-kultúra bemutatásán túl számos olyan leletet is kiállít, melyet a régészeti helyszínen találtak. Cahokia ősi városának maradványait sem szabad kihagyni, ha egyszer Amerikában jársz. Ha ellátogatsz az Illinois állambeli Collinsville-be, a település határában az egykori 120 moundból még ma is megcsodálhatsz nyolcvanat. A 8,9 négyzetkilométeres helyszín ma az UNESCO Világörökség részét képezi.

Cikkünk a Reader's Digest Kiadó Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve alapján készült. Kép: wikipedia.org, Magnus Manske.

• misztikus hely
• amerikai egyesült államok
• világjáró
• sír
• Utazás