Gyereket 300 ezerért, szemműtétet 70 ezerért

Magyarországon az egészségügyben évente nagyjából 40-100 milliárd forint közötti összeget tesz ki az orvosoknak adott hálapénz.

Ha saját szobát szeretnél, ha magad választanád meg a kezelőorvosodat, ha altatást kérnél egy műtéthez, amelynél felnőttkorban már nem altatnak, fizetned kell.

Természetesen senki sem akar az egészségén spórolni, éppen ezáltal nyer teret magának a paraszolvencia. Pedig a cél éppen az ellenkezője lenne.

A hála pénzben mérhető?

Érdekes kérdés, mi motiválja az embert, hogy borítékot csúsztasson a kézfogás mellé, vagy papírpénzt dugdosson a nővérek köpenyzsebébe. A válasz egyszerű: mindenki azt szeretné, hogy megfelelő bánásmódban részesüljön, hogy több odafigyelést kapjon, hogy biztonságban érezhesse magát - vagyis ne kerüljön hátrányba más betegekkel szemben. Ha pedig megkapja, kellőképpen hálás érte. Utólag. A hálapénz gyakorlata azonban ellentmondani látszik ennek, főként akkor, amikor a betegnek már-már az az érzése, hogy az orvos elvárja tőle a plusz pénzt. Ha adni akarsz, adj, de kizárólag rajtad kellene múlnia, hogyan döntesz a kérdésben: hogy meghálálod-e a törődést egy borítékkal, azonfelül, hogy az orvosi ellátásért egyébként is fizetsz a TB által.

Hippokratészi eskü, modern felfogásban

Az orvosok a hippokratészi eskü letételével olyan erkölcsi és etikai szabályokat állítanak fel önmaguk számára, melybe csak erős jóindulattal fér bele a hálapénz.
- Képességemnek és ítéletemnek megfelelően előírom mindazt, ami szükségesnek tűnik pácienseim javára, és senkinek sem fogok ártani – szól az eskü szövege, érintetlenül hagyva azt, hogy mindezt ingyen, illetve éppen csak a hivatalos jövedelmének fejében teszi. Lehet tágan értelmezni az eskü szövegét, és a legtöbben így is teszik, hiszen mindenki a maga erkölcsi normája szerint dönt arról, hogy elfogadja vagy visszautasítja a borítékot.

Ha azonban azért nem jutsz hozzá a megfelelő ellátáshoz, mert nem kívánsz hálapénzt adni az orvosodnak vagy az ápolásban részt vevő többi egészségügyi dolgozónak, az már túlmutat az egyszerű etikai kérdéskörön. Talán még súlyosabb vonatkozása ennek, ha egy beteg mások kárára szerez magának előnyt egy orvos közreműködésével, vagyis például azért nem kapja meg valaki a szükséges szervet, miközben átültetésre vár, mert volt, aki többet fizetett érte.

A boríték vastagsága és a probléma megoldása

A legtöbben tanácstalanok azzal kapcsolatban, hogy mikor, kinek és mennyit is adjanak: a kezelőorvosnak, a nővéreknek, műtét esetén az altatóorvosnak vagy a betegszállítóknak? Az összegek esetenként és kórházanként változnak, hiszen a hálapénz mértéke nincs szabályozva - ellenkező esetben éppen a lényege veszne el, vagyis az, hogy mindenkinek saját joga eldönteni, mennyire volt elégedett a bánásmóddal.

Szemléletváltásra lenne szükség

Hogy létezik-e megoldás a hálapénz problémájára, azt egyelőre csak találgatni lehet. Sokan az orvosok béremelésében látnak előrelépést, ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy egy, a betegekben régen beidegződött szokást semmissé tegyen, hiszen a páciensek felelőssége tagadhatatlan.

Más vélemények szerint büntetni kellene a hálapénz elfogadását, de ez ugyanannyira nem jelentene megoldást a betegek szempontjából, mint a béremelés.

Kiutat talán az jelenthetne, ha bizonyos szolgáltatásokat megvásárolhatóvá tennének, így a beteg legálisan jutna hozzá azokhoz az előnyökhöz, amelyekre vágyik. Összességében véve azonban alapvető szemléletváltásra volna szükség mind az orvosok, mind a betegek részéről, amelynek elérése egyelőre a távoli jövő zenéje.

• pénz
• orvos
• kórház
• Terasz