“Ha más is a véleményünk, kell, hogy beszéljünk egymással” - Budapesten mutatta be emlékiratait Angela Merkel

Október első napjaiban Budapesten járt Angela Merkel. A volt német kancellár látogatásának elsődleges célja Szabadság című memoárjának bemutatása volt, ezzel kapcsolatban beszélgetett október 1-én a CEU-ban Bánszegi Rebekával, a 24.hu újságírójával. A rendezvényre a Femina is meghívást kapott, így élőben hallgathattuk végig egy nem mindennapi életút történetét.

Angela Merkel Budapesten: a keletnémet időszak

A beszélgetés négy nagy témát érintett: milyen volt a politikában érvényesülni keletnémetként, milyen nőként, hogyan viszonyult a kancellár Vlagyimir Putyinhoz, és visszatekintve hogyan értékeli a 2015-ös menekültválság kezelését.

Merkel a könyvében úgy fogalmaz: “Ott, a kancellári székben úgy éreztem: valami egészen különlegeset értél el nőként és keletnémetként.” A régi nyugatnémetek közül sokan nem tudták elképzelni, hogy az újraegyesítést követő 15 éven belül olyan kancellár asszonyuk lesz, aki az NDK-ban nőtt fel. Az igaz, hogy aki ott szocializálódott, az nem beleszületett a demokráciába és az európai értékekbe, hanem később tanulta meg azokat, de ez ugyanígy igaz Magyarországra vagy Lengyelországra is. 

Ma már élnek olyan emberek, akik életük első 35 évét az NDK-ban, a második 35-öt az egyesített Németországban élték le. Merkelről is sokan úgy érezték, hogy az egykori NDK-s múltját egyfajta ragadványként hurcolja magával a politikai életben. Ő maga is egész pályafutása alatt úgy érezte, a származása miatt folyamatosan bizonyítania kell, bár egy idő után már egyre kevesebbet beszélt róla.

Keletnémet nőként a politikai életben

Mindennek ellenére arra a kérdésre, keletnémetnek vagy nőnek volt-e nehezebb lenni a politikában, azt válaszolta, nőnek.

Hiába mondja ugyan ki az alkotmány, hogy a férfi és a nő egyenlő, a gyakorlatban azért még sokáig máshogy néztek rájuk a politikában, és az előítéletek a mai napig érezhetők. Időnként egészen triviális dolgok okozhatnak nehézséget.

- Egy vitahelyzetben például probléma, hogy a nők alacsonyabbak, én pedig azon kaptam magam, hogy a férfiak a fejem fölött kezdtek el beszélni. Onnantól, hogy ezt észrevettem, törekedtem arra, hogy senki ne álljon a hátam mögé - idézett fel egy tipikus, hétköznapi szituációt.

És hogy vannak-e előnyök?

- Ha megnézünk képeket nagy nemzetközi tanácskozásokról, ott van tizenöt ember fekete öltönyben, és egy piros blézerben. Na ez egy előny. Ilyenkor mindenki tudja, hogy ez csak Merkel lehet.

Sok férfi politikus érzi úgy, hogy egy nővel vitatkozni udvariatlan dolog. Egy bizonyos szinten túl azonban ez a jelenség is eltűnik, a nemzetközi politikában már nincs könyörület, ott már csak kőkemény érdekek vannak.

Merkel elismeri ugyanakkor azt is, hogy a nemét és a származását még előnyére is tudta fordítani a politikai karrierje során. Helmut Kohl kormányra kerülésekor fiatal volt - ezt rajta kívül a pártjában, a CDU-ban kevesen mondhatták el magukról -, a kabinetnek teljesítenie kellett valamennyi női és keletnémet kvótát is, így örömmel osztották rá a fiatalokkal és nőkkel foglalkozó tárcát.

Ő maga jó ideig idegenkedett a női kvótáktól, ám amikor meghatározták, hogy a vállalatok felügyelőbizottságának 30 százalékban nőkből kell állniuk, már teljes szívvel az ügy mellé tudott állni. Hirtelen minden cégnek sikerült nőket is találnia ezekre a helyekre, és nem megy ettől rosszabbul a soruk. Ezt persze nem lehet minden pozícióra előírni, nem lehet meghatározni, milyen nemű legyen a vezérigazgató vagy hogy kancellárnak minden második alkalommal nőt kell megszavazni, ez szembe menne a szabad választásokkal is.

- Egy párt nem egy karitatív szervezet, hanem egy hatalmi gépezet. Se férfi se nő nem sértődhet meg azon, ha valaki fölé kerekedik, ez egy ilyen játszma. A legjobb embert kell választania pozícióra, nem azt, aki szép meg kedves. Keménynek kell lenni, és azzal is boldogulni kell, ha az embert támadják. Ez nem személyes támadás, hanem demokratikus vita - mondta el.

A fordulópontot végül egy 2000-ben írt cikk hozta el, amelyben az egyébként általa nagyra becsült, akkor már visszavonult Helmut Kohl bizonyos lépéseit bírálta. Az írás megjelentetése kockázatos volt, ám végül mégis ez volt az, amely visszavonhatatlanul Kohl kancellár politikai karrierje végét jelentette, Merkelt pedig magasabb szintre emelte.

Kapcsolata Vlagyimir Putyinnal

Angela Merkel és Vlagyimir Putyin kapcsolata sajátos volt abban a 16 évben, amelyet a kancellári székben töltött. Az orosz elnök politikai karakterét leginkább egy Szocsiban rendezett találkozó mutatta meg számára 2006-ban. Ekkor történt az a hírhedt eset, hogy Putyin annak ellenére - vagy sokkal inkább éppen azért - hogy tudta, Merkel egy korábbi harapás miatt fél a kutyáktól, a saját, Connie nevű labradorjával jelent meg a találkozójukon. 

- Tudtam, hogy ezzel tesztelni akar, én pedig felvettem a műmosolyt, és belementem a játszmába. Ezen a találkozón mondta el azt is, hogy szerinte a 20. század legnagyobb drámája a Szovjetunió széthullása volt. Persze azt kellett rá válaszolni, hogy számomra ez az időszak volt a legszebb, és hogy gyökeresen máshogy látjuk a történelmet. Német kancellárként azt is elmondtam neki, hogy véleményem szerint a 20. század legnagyobb tragédiája a második világháború volt, amelyet Németország robbantott ki.

A kutyás történet Merkel számára bebizonyította, hogy Putyinon érződik a KGB-s múlt, az emberek kóstolgatásának a szokása, hogy tesztelje, ki mennyire félemlíthető meg. Aki nyugodtnak, stabilnak bizonyult, az onnantól fogva minden további nélkül tudott vele vitázni. 

Merkel véleménye szerint a Covid-járvány nagy hatást gyakorolt bizonyos világpolitikai események alakulására, többek között az orosz-ukrán háború kirobbanására.

-Nem lehetett szemtől szemben egymással beszélgetni, vitatkozni, és megtudni, mi jár a másik ember fejében. Párbeszédre lett volna szükség, amelyet videókonferenciával nem lehetett megoldani. Komoly, kemény tárgyalásokat képtelenség így lefolytatni, ez pedig felgyorsította a folyamatokat - vélekedett.

A 2015-ös menekültválság kezelése 

Merkel 2015. augusztus 31-én egy sajtótájékoztatón mondta ki az elhíresült „ Wir schaffen das!“ vagyis “Meg tudjuk csinálni!” mondatot. Ekkor még előtte voltak a szeptember 4-ről 5-re virradó éjszakának, amikor a menekültek óriási tömegben érkeztek Németország határára. Ő maga nem sejtette, hogy ez a három szó lesz az, amely meghatározza majd az örökségét, és amely millióknak fog eszébe jutni tíz évvel később is, ha meghallják a nevét.

Előtte néhány héttel Merkelnek volt egy emlékezetes beszélgetése egy palesztin kislánnyal, amely szintén végigsöpört a világon. Itt azt mondta, hogy sajnos lehetetlen mindenkit befogadniuk, aki szükséget szenved. A helyzet azonban folyamatosan romlott, a német belügyminiszter tavasszal 400 ezer, augusztusban már 800 ezer közeljövőbeli menekültre számított.

- Egy furcsa játék vette ekkor a kezdetét Orbán Viktorral, a menekülteket először vonatra szállították, aztán leszállították őket, és elindították Ausztria felé gyalog az autópályán. Mit kellett volna ekkor tennünk? Vízágyúkkal kellett volna távol tartani őket a határoktól? Részemről ez nem jött szóba. Hogy prédikálhatnánk egyáltalán emberi méltóságról, ha így teszünk? Fontos volt kimondani,  hogy bennünk bízni lehet, különben nem tartjuk magunkat az értékeinkhez.

Hozzátette ugyanakkor, hogy akinek nincs joga Németországban maradni, annak haza kellene mennie, ennek a megvalósítása azonban valóban nem zökkenőmentes.

A menekültekkel - és sok egyéb mással - kapcsolatos különböző álláspontjuk ellenére az interjú reggelén Merkel Orbán Viktorral is találkozott. A véleményük aznap sem közeledett egymáshoz, de nem is ez a lényeg.

-Ha meghív engem, eljövök egy kávéra. Sem Putyinnal, sem Orbánnal nem voltunk mindig egy véleményen, ezt el kell fogadni, vannak véleménykülönbségek. De nagyon rossz, ha az emberek elkezdenek egymással nem beszélni, mert akkor egymás motivációit sem értik meg. Azt gondolom, az EU-n belül lehetségesnek kell lenni, hogy egymással beszéljünk.

Így változtat meg a hatalom

Angela Merkel hosszú éveken keresztül tartozott a világ legbefolyásosabb emberei közé. A hatalom, elmondása szerint lehetőséget biztosított számára, hogy ha valamit fontosnak tartott, azt a követői millióival el tudja fogadtatni. Ez egy részről komoly előny, más részről kockázat.

- Egy szavazáskor óriási bizalmat szavaznak az embernek. Ha azt mondom, erre, akkor az erre lesz. A hatalom kezdeményezésre nevelt, arra, hogy ne várjak másokra. A nehézségek orvoslását tőlem várta mindenki. Ezt azért meg kell szokni. 

Meg kell szokni a magányt is, mivel legvégén a főnöknek kell döntenie. Ha jól sikerül valami, rengeteg atyja van a sikernek, ha azonban balul sül el, mindig egy ember a hibás. Tudni kell, hogy azért vagyok ott, ahol vagyok, mert rengeteg ember rám szavazott. A barátaim, a családom számára azonban már nem számítottam megbízható embernek, mert bármi történt a világban, nekem ott kellett lennem ahelyett, hogy a családomat, a férjemet, a szüleimet támogattam volna. Nagyszerű embereket ismertem azonban meg, és sok mindent megtapasztaltam.

A beszélgetés végén a nézői kérdések következtek. Itt válaszolt Merkel többek között arra a sokakat érdeklő kérdésre, hogy miért viseli még mindig az első férje, Ulrich Merkel nevét. Ennek a prózai oka annyi, hogy az eredetileg fizikus végzettségű kancellárt ezen a néven ismerték meg a tudományos világban, és ezt nem szerette volna megbolygatni. Második férje, Joachim Sauer szintén tudós, a névegyezés csak bonyodalmat okozott volna, ahogy az is, ha a lánykori nevét veszi vissza.

Az előadás végén lehetőség volt a Szabadság című memoár dedikálására és egy gyors szelfire, amelyre a legkitartóbbak több mint egy órát álltak sorba.

Fotók:  Animus Könyvek/ Fóthi Levente

• angela merkel
• interjú
• könyv
• könyvajánló
• politikus
• Terasz