"Haláladó"

Az öröklési illeték kapcsán nincs előrelépés: gyászolunk és fizetünk. És való igaz, akadnak jócskán gazdasági érvek az öröklési illeték ellen - túl a morálisakon -, egyelőre úgy tűnik, nem várható érdemi változás: kell a dohány az államnak.

Alkotmányellenes?

Az ellenzők komoly érveket hoznak fel az öröklési illeték ellen - ami egyébként nem is adó, hanem illeték...

Például: alkotmányellenes, hiszen egyszer már adózott vagyonról van szó. Nem a megtakarításra ösztönöz, inkább a vagyon felélésére, vagy jobb esetben arra, hogy a gondos szülő fiktív szerződéssel gyermekének "ajándékozza" az ingatlant. Végül, de nem utolsósorban pedig erkölcstelen, mert arra kényszeríti az örököst, hogy gyásza után - nem "bírva" az illetéket - esetleg az örökölt vagyon eladásával foglalkozzon.

Mohó állam, kevés remény...

Nem kevésbé attraktívak a gazdasági érvek: többe kerül a leves, mint a hús - mármint a behajtás felemészti a bevételeket -, csökkenti a tőkefelhalmozást. Sőt, ennek következtében a gazdaság növekedését is. Bizonyos országokban, így például a gazdaságot nem kimondottan mostohagyermekként kezelő Ausztráliában és Kanadában egyenesen eltörölték az elmúlt években - mutatnak rá az ellenzők.

Ám a feneketlen bendőjű kisgömböc - minden állami költségvetés, a magyarországi meg különösen, hiszen tudjuk, aranyérmes a mohóság olimpiáján - igénye minden tétet visz. A fent nevezett angolszász országok ugyan elég jól állnak e lépés megtételéhez, egyébként szerte a világon ismerik - e sorok szerzője egy, a két világháború között játszódó Agatha Christie regényben találkozott vele legutóbb, ám ismerték az ókori Rómában is e jeles jogintézményt.

Valószínűsíthető azonban, hogy a közeljövőben nem várható változás, sőt, a polgár számára a helyzet csak rosszabbodott a közelmúltban: 2005 januárjától az értékpapírok, például államkötvény után is öröklési illeték fizetendő - a takarékbetét és a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét, üzletrész, szövetkezeti üzletrész - öröklése továbbra is illetékmentes.

Bonyolult és szomorú számítások

A sarc kiszámítása meglehetősen bonyolult, ám megpróbáljuk minél átláthatóbban elmagyarázni. Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán történt vagyonszerzés, az adótárgy az örökség, a hagyomány - itt az örökhagyó egy harmadik személy számára juttat - vagy a halál esetére szóló ajándékozás - itt emberünk csupán akkor részesedhet, ha túléli az örökhagyót, tehát irány a sportpálya, a mozgás...

Nagyon fontos jogintézmény továbbá, hogy az örökhagyónak legközelebbi hozzátartozói számára a hagyatékból akkor is biztosítania kell bizonyos mértékű részesedést, ha egyébként vagyonát, vagy annak túlnyomó részét valamely módon - például halálakor végrendelettel - más személy részére juttatta.
Nem véletlen az elnevezés, kötelesrész. Ez az örökhagyó leszármazóját, házastársát, valamint szülőjét illetheti meg, ám csupán akkor, ha az illető az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.
Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti meg, ami neki, mint törvényes örökösnek jutna. Három leszármazó esetében például a törvényes örökrész 1/3-1/3-1/3, a köteles rész tehát a hagyaték 1/6-a.

Nem elég a gyász

Az illetékfizetési kötelezettség igen kedves és humánus módon a szeretett személy halála napján keletkezik, alapját és mértékét pedig hasonlóan bonyolult kiszámítani. Az öröklési illeték összegét az illetékalap és az illeték mértékének ismeretében kell meghatározni, mégpedig a kettő összeszorzásával, kiszámításánál az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség tiszta értékét kell illetékalapnak tekinteni. Az örökség tiszta értéke nem más, mint a megszerzett, illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyon csökkentett forgalmi értéke - ezt a jogszabályok pontosan meghatározzák. E forgalmi értékből le kell vonni a hagyatékot terhelő tartozásokat, illetőleg az egyéb terhek értékének egy-egy örökösre eső részét.

Gyászruha nem, halotti tor igen

A hagyatéki tartozások körének oly széles a "választéka", hogy egy magára valamit is adó, több 10 ezer árucikket árusító hipermarket is megirigyelhetné. Az örökhagyót terhelő tartozásokon túl olyan finomságok is beletartoznak, mint a helyi szokásoknak megfelelő gyászszertartás - a szokások meg igen sokfélék lehetnek.

Ide tartoznak például a halotti tor költségei is - a gyászolók gasztronómiai kapacitása is különböző lehet -, miként a síremlékek, amelyből szintén többféle kivitel létezik. A jogalkotó bölcs előrelátása folytán a gyászruhák költsége már nem tartozik ebbe a körbe, értelemszerűen a hagyaték megszerzésével, kezelésével kapcsolatos kiadások azonban igen.

Ha az öröklési illeték alapjának ismeretében a meghatározott illetékkulcsokat alkalmazzuk, úgy azok segítségével kiszámítható az egy-egy örökös által fizetendő öröklési illeték pontos összege. Az illeték mértékében - és így összegében is - jelentős különbségek vannak attól függően, hogy az örökös milyen rokonsági fokban van az örökhagyóval.

Újabb különbségtétel, hogy az illeték mértéke lényegesen kedvezőbb abban az esetben, ha lakástulajdon örökléséről van szó. Azt, hogy az örökös az illeték mértéke szempontjából melyik csoportba tartozik, az örökhagyó halálának időpontjában fennálló állapot szerint kell megállapítani. A bonyolultságot ellensúlyozandó, az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglaltuk össze a legfontosabb tudnivalókat.

• pénz
• ingatlanpiac
• jogok
• adókedvezmény
• lakás- és pénzügyek
• Otthon