Színésznőből lett profi fotós – Németh Kriszta a színpadot fényképezőre cserélte

Az egyik legnépszerűbb szerepe a Lost című sikersorozatban Kate szinkronizálása volt, de A férjem védelmében egyik szereposztásában is hatalmasat alkotott. Németh Kriszta több mint húsz éve szinkronizál, de azt kevesen tudják róla, hogy kiváló fényképész is. Az augusztus 24. és 31. között a Pannónia Stúdióban látható "Arcok a hangok mögött" szinkronfotó-kiállításon erről mindenki személyesen meggyőződhet.

A legújabb szuperhős, a Darázs magyar hangja szerepelt többek között a 24, A dadus, A fiúk a klubból, A szökés, a Bűbájos boszorkák című sorozatokban. Két szerepet is kapott a Charlie angyalaiban, csodálkozó tekintetű tanítónő volt a Doc Martinban. Nyomozott a Gyilkos elmékben, a Kés/alattban pedig egy különleges férfi-nő szerepben is hallható volt.

Szereti a "jó fej szerencsétleneket", a „"szeretnivaló hülyéket" szinkronizálni. Gyakran kap fiúsabb hangú figurákat is. Az Eperkében ő Sodó cica, a Félix leveleiben Félix, a nyuszi, a Roary, a versenyautóban pedig Roary hangja.

A Lostban csak a saját szálát tudta követni, de mivel Evangeline Lillyt jó színésznőnek tartja, aki erős jelenléttel játszik, hogy könnyen tud vele azonosulni, ezért bármilyen szerepben szívesen szinkronizálja. Nagy kihívásnak tartotta az Aviátorban Cate Blanchettet megszólaltatni, mivel az eredeti texasi kiejtést kellett átültetnie a magyarra.

Színpadon már hosszú ideje nem játszik, részben azért, mert a fotózás teljesen kitölti a szinkronon kívüli szabadidejét.

- Amikor Budapestre kerültem, az egyik legkedvesebb barátom épp az Iparművészeti Főiskola (ma MOME) fotográfia szakán tanított, tőle kaptam az első fényképezőgépet, ő tanítgatott laborálni – sajnos mérsékelt sikerrel, mert a fényképezés technikai részletei akkoriban még nem tűntek túl izgalmasnak számomra. Ugyanakkor rengeteg képzőművészeti albumot, fotótörténeti anyagot is a kezembe nyomott, kiállításokra cipelt, ezáltal formálva a látásmódomat.

- A kiállítás képei eredetileg analóg fényképezővel készültek. Tudatosan kerülöd a digitális technikát, vagy más oka van ennek a választásnak?

- Amikor a kilencvenes évek végén az alkalmazott fotósok körében a digitális technika ugrásszerűen átvette az analóg helyét, én is kedvet kaptam hozzá. Mivel a hívást-nagyítást felszerelés híján korábban laborban végeztettem, fontos szempont volt az is, hogy azonnal láthattam az eredményt. Valami mégis hiányzott. Talán a várakozás feszültsége, a vadászat izgalma!

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem elégít ki, hogy nyomom a gombot, látom a képet, szeretnék technikailag többet tudni, szeretném lépésről lépésre kezemben tartani a képalkotás folyamatát. Így aztán visszatértem a hagyományos filmes fotózáshoz, és megtanultam többé-kevésbé “rendesen” laborálni.

Viszont amikor megkaptam az első okostelefonomat, az analóg fényképezés mellett mérhetetlen gyönyörűséggel vetettem bele magam újra a digitális képkészítés világába.

- Kitől és hogyan tanultad meg a fotózást?

- Még mindig tanulom, folyamatosan úton vagyok. Rengeteg inspirációt kaptam Kaunitz Tamástól, Szász Lillától, Pfliegel Bálinttól, Török Györgytől, és a FotóFalutól is.

- Legtöbbször civil pillanatokat, életképeket fotózol. Miért kezdted el a szinkronszakmát fotózni?

- Dokumentációs szándékkal, és mert izgalmasnak tűnt a szinkronban fotózni. Érdekelt, hogy egy körön belüli hogy látja ezeket az ikonokat. Azért mondom ezt így, mert én legalábbis annak láttam őket, amikor még nem volt közöm a színészethez. Mindegyik fénykép mögött van egy történet. Az én történetem. A mi történetünk.

• sztár
• magyar szinkron
• németh kriszta
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron