- Utállak, te hülye tehén!

Aligha van olyan szülő, aki nem érzékenyül el, mikor csemetéje - ha némi babaakcentussal is - kimondja az első szavait. A későbbiek során pedig nap mint nap csodálattal tölti el, ahogy a gyerek szókincse egyre bővül, aminek folyományaképp mind pontosabban és választékosabban képes kifejezni magát.

Az első hidegzuhanyt akkor kapja, amikor a kis angyalarcú itt-ott csúnya, sőt, egyenesen sértő szavakat is belesző beszédébe. Tudd meg, miként kezelheted a kínosnak tűnő, valójában azonban teljesen szokványos problémát.

Csúnya beszéd - a figyelemfelkeltés eszköze

A szó hatalom - ezt a többé-kevésbé beszélni tudó apróság is hamar felfedezi. Aztán, ahogy mindinkább képes bánni a szavakkal, egyre többször megtapasztalja, hogy bizonyos fokig neki is van befolyása a világ dolgaira. Ha pedig rátalál egy-egy olyan szóra, ami a többinél nagyobb hatást gyakorol a körülötte lévőkre, biztosra vehető, hogy újra és újra használni fogja. Kaki! - üvölti, és, ha ezzel sikerül megrökönyödést kiváltania a környezetéből, tovább folytatja, akár egyre csúnyább változatokban is.

A gondot az okozhatja, ha helytelenítően reagálsz. A feddésből ugyanis a kis provokátor azt a következtetést vonja le, hogy egy-egy csúnya szó elhintésével a lehető legkisebb erőfeszítés árán a figyelem középpontjába kerülhet. Arról nem is beszélve, hogy így teljesen kicsúszhat a dolog a kezeid közül. Mert miért is szidod meg a gyerkőcöt? Egy szóért? Egyáltalán lehet egy szó önmagában véve rossz? Nyilván nem.

Ha viszont azt kezded magyarázni neki, hogy az a bizonyos szó - a többivel ellentétben - csúnya, kivéve persze, ha a megfelelő szövegkörnyezetben és összefüggésben használja az ember, alaposan összezavarod. A legjobb, amit tehetsz, hogy egy szalonképes, némiképp abszurd, valójában azonban semleges tartalmú mondattal reagálsz, például: te meg paradicsompüré vagy.

Ezzel a gyerek egyszerűen nem tud mit kezdeni, és, mivel nem vágyik arra, hogy megint ilyen helyzetbe kerüljön, jóval kevésbé érez késztetést a csúnya szó ismételgetésére.

Sértegetés, durvaság

Sok szülő arra tanítja tipegő vagy óvodáskorú lurkóját, hogy verés, rúgás, harapás és társaik helyett inkább beszéljen - amivel önmagában természetesen semmi baj sincs, sőt. Sok gyerek azonban a tettlegességet olyan szavakra váltja ki, melyek finoman szólva nem nyerik el a szülő tetszését.

Hiszen, gondolja, így is, úgy is szorul. Ha úgy közelít feléd, mint aki legszívesebben agyonütne, az a baj, ha meg tisztes távolságban megáll, és rád kiabál, az a baj.

Talán nem is gondolnád, hogy a gyerkőc maga is megrémül, mikor ilyesféle módon nyilvánul meg, mivel egyfelől megtapasztalja a benne tomboló haragot, másrészt nem tudja, meddig terjed a hatalma és az ereje. Azzal sincs tisztában, hogy valójában képtelen kárt tenni benned. A látszat ellenére arra vágyik, hogy védd meg, és gyakorolj kontrollt fölötte azokban az időszakokban, amikor elveszíti az önuralmát. Ha te is dühbe gurulsz, mert csúnyát mondott, és rákiabálsz, csak a rémületét fokozod tovább.

Holott igazából nincs okod haragudni rá - gondolj csak bele, mekkora erőfeszítésébe került a néhány éves csemetének már az is, hogy tettek helyett beszéddel juttassa kifejezésre, micsoda indulatok forrongnak benne.

A sértés élét pedig könnyen elveheted egy kis tréfával. Amikor például a kis drága nemes egyszerűséggel egy hülye tehénnek titulál, válaszold például ezt: ha én hülye tehén vagyok, akkor bizony te egy dühös kisborjú vagy - és ezzel vélhetően egy kis kuncogással le is zárul az epizód.

Ovis bajok

Lehet, hogy valamilyen óvodai probléma vált ki agresszivitást a gyerekből. Tudj meg többet a témáról videónkból!

Ne készíts feketelistát!

Jobb, ha nem határozod meg, hogy pontosan melyek a durva szavak - semmiképpen sem szerencsés, ha a gyerekben az rögzül, hogy egyes szavak lehetnek önmagukban is rosszak, és emiatt feketelistára kerülhetnek.

Bizonyára azt szeretnéd, ha a kicsi képes lenne verbálisan kifejezni azt, amit érez és gondol, illetve pontosan értelmezni mások beszédét, mint ahogy azt sem kívánhatod, hogy némelyik szótól féljen, vagy akár fegyverként használja azt. Szavakkal nem lehet megverni senkit - ez a gondolat segíthet átlendíteni csemetédet a nehézségeken. A fenti állítás persze nem teljesen igaz, de ebben a korban hasznos lehet.

Cikkünk Penelope Leach Picik és kicsik című könyve segítségével íródott, mely a Park Kiadó gondozásában jelent meg.

• gyereknevelés
• kisgyerek
• a gyerek fejlődése
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek