„Csak remélem, hogy kicsit hasonlítok rá” - 4 pedagógus, aki óriási hatással volt ránk

Minden június első vasárnapján köszöntjük a pedagógusokat. Virággal, bonbonnal, jó szóval, mosollyal. Ilyenkor sokakban felrémlenek gyerekkori emlékek olyan tanítókról, tanárokról, akiket már talán hosszú évek, évtizedek óta nem láttunk, de komoly hatással voltak személyiségünk alakulására. Nem elsősorban a tananyaggal, amit átadtak, sokkal inkább az egyéniségükkel, a lelkükkel hagytak mély nyomot bennünk.

Lilla: máig hatással van az életemre

Bár általános iskolai és gimnáziumi tanítókkal, tanárokkal kapcsolatban is őrzök kedves emlékeket, arról, hogy ki volt olyan meghatározó pedagógus, aki komoly hatással volt a személyiségem alakulására, egyből dr. Fűzfa Balázs tanár úr jut eszembe, aki 19. és 20. századi magyar és világirodalmat tanított nekünk a főiskolai magyar szakon, de ő indította el az élményközpontú irodalomtanítás magyarországi programját is. Ennek lényegét pedig nemcsak elméletben adta át, de így is tanított, kirándultunk, színházba mentünk, sok óránk volt a szabadban, akár a helyi falumúzeumban. Az irodalom iránti lelkesedés és elhivatottság jut róla eszembe, amit nagyon könnyen át tudott ragasztani a hallgatókra is, emellett hihetetlen jóindulat - és az, hogy az ismereteinknél mindig sokkal jobban érdekelte, mit gondolunk, hogyan gondolkodunk.

Kamaszként mindig irigyeltem a Holt költők társaságának srácait Mr. Keatingért, de Fűzfa tanár úr sokban hasonlított hozzá, és bár azóta eltelt csaknem húsz év, a szemléletmód, amit átadott, máig hatással van az életemre. Az irodalom nem tanagyag, hanem az emberi lét elválaszthatatlan eleme, segít élni és meglátni a szépet, a költészetet profán világunkban is, nem utolsósorban pedig, ahogy később egy vele készült interjúban olvastam, a bennünk lévő agresszió legyőzésének és a másik ember megértésének egyetlen eszköze.

Eszti: remélem, hogy kicsit hasonlítok rá

Az első tanító nénim 6-7 éves korunktól kezdve viszonylag hosszan kísért minket. Jutka néni hivatalosan elsőtől negyedikig tanított bennünket az írás-olvasás tudománya mellett rajzolni, festeni, origamizni, batikolni, empátiára és embernek lenni. Aztán valahogy úgy alakult, hogy a felső tagozatban is velünk maradt a rajzórákon. Így még mindig heti rendszerességgel volt alkalmunk beszélgetni, segített megérteni a körülöttünk lévő - iskolán belüli és kívüli - kusza világot és a bennünk lévő egyre zavarosabb kamaszkori érzéseket.

Nem csupán az osztályfőnökünk, tanárunk, de idővel pótanyánk, barátunk lett, akihez néha gimis korunkban is visszajártunk. Bátor, okos, őszinte, vagány volt - és persze ma is az. Olyan ember, aki életre szóló, meghatározó példát mutatott arról, hogyan őrizzük meg önmagunkat akkor is, ha néha nehéz, és hogyan vigyázzunk egymásra.

A minap azon mosolyogtam magamban, mikor a farmernadrághoz és a sportcipőhöz - így közel a negyvenhez még mindig - farmerdzsekit húztam, hogy lám, az öltözködés terén is komoly mintát adott. Azt pedig csak remélni tudom, hogy kicsit hasonlítok rá a belső tulajdonságokban is.

Violetta: sütött róluk a kedvesség

Mind az általános iskolában, mint a gimnáziumban remek földrajztanárom volt. Amellett, hogy mindketten érdekesen meséltek a tananyagról, Irénke néni és Zsuzsa tanárnő (aki csak pár évvel a gimnáziumunkba érkezése előtt kapta kézhez a diplomáját) közös jellemzője volt, hogy sütött róluk a kedvesség, derűs, jóindulatú, pozitív beállítottságú emberek voltak. Az ő óráikra sosem mentem rettegve, tudtam, ha felkészülök, arra lesznek kíváncsiak, mi az, amit megtanultam, nem pedig arra, mi nem jut éppen eszembe - ha valaki nálam kevesebbet készült, annál ugyanígy, a tudásának megfelelő jeggyel zárva egy feleletet vagy dolgozatot. A kedvesség arra is motivált, hogy ne okozzunk csalódást, amiről tanított, azt próbáljuk visszaadni.

Irénke néni úgy tanított, hogy a betűk térképpé váltak, a vaktérképpel pedig eligazodtam olyan folyók és dombok között, ahol még sosem jártam. Zsuzsa tanárnő az országok iparát, domborzatát és egyéb fontos jellemzőit mindig színes érdekességekkel tűzdelte, mint például mekkora gyémántot bányásztak, vagy milyen egyedi állat él a területen. Annyi érdekességről beszélt nagy átéléssel, hogy az órán a tankönyvet ki sem nyitottuk. Az is előfordult, hogy úti- vagy természetfilmet néztünk az órán. Ezek mindig jobban megmaradtak, mint a száraz, tankönyvi adatok.

(Képek: Getty Images Hungary)

• pedagógus
• tanár
• tanítás
• Gyerek