Mit nézhet egy 3 éves és egy 6 éves gyerek? Nem csak a képernyőzés mennyisége lehet káros

Annak ellenére, hogy a szakértők világszerte egyre egyöntetűbb véleményen vannak a digitális eszközöknek és a képernyőhasználatnak a gyerekek mentális fejlődésére vonatkozó negatív hatásaival kapcsolatban, a felmérések és statisztikák eredményei nem túl pozitívak e téren. 

Egyes kutatások szerint már az egyéves gyerekek jelentős részének van tapasztalata a digitális eszközök valamelyikével, sőt, átlagosan napi 43 percig néznek tévét, míg az iskolás korosztály esetében az átlagos napi képernyőidő közel négy óra. A nemzetközi ajánlások egyetértenek a minél kevesebb, annál jobb elvével, és előbbieknél lényegesen rövidebb időben határozzák meg a maximális mennyiséget, ugyanakkor persze nem csak az számít, mennyi ideig használják a képernyőt a gyerekek, de az is, hogy mit néznek rajta.

A maximális képernyőidő életkorok szerint

A túl intenzív, túl sok és túl korai képernyőhasználatnak számos negatív hatása lehet, különösen a fejlődő gyerekekre, ronthatja többek közt a szemet, a memóriát, a koncentrációs képességeket, zavart okozhat a figyelem terén, felboríthatja az alvási szokásokat, és fokozott stresszt, szorongást is kiválthat. A túl hosszú képernyőidő összefüggésbe hozható az ADHD-szintű tünetekkel, negatív hatással van a problémamegoldásra, a kognitív kontrollra és a kreativitásra is. Egy 2023-as kanadai tanulmány szerint például a két- és hároméves gyerekek átlagosan napi 2,4-3,6 órát tévéznek, amit összefüggésbe hoztak a fejlődési teszteken nyújtott gyengébb teljesítménnyel.

Az ideális az lenne, ha iskoláskoráig egyáltalán nem nézne képernyőt a gyerek, többek közt Vekerdy Tamás is ezt az elvet vallotta, és a WHO által megfogalmazott ajánlások is abból indulnak ki, hogy minden életkorban célszerű a lehető legminimálisabb idő felé közelíteni, és minél kevesebb időt tölt képernyőhasználattal egy gyerek, illetve minél többet aktívan, például mozgással, annál jobb.

Csecsemők, illetve egy-másfél éves gyermekek lehetőleg egyáltalán ne találkozzanak képernyővel, amit jó még kétéves korban is tartani, de ha nem sikerül, akkor se legyen több a képernyőidő napi egy óránál, mint ahogy három-négy évesen se. Ennél idősebb gyermekek esetében is érdemes tartani a napi maximum egy-két órát, lehetőleg megszakításokkal, kisebb részletekben.

Mit nézzen a gyerek?

A már említett Vekerdy Tamás szerint a látott mese nem mese, míg ugyanis az igazi, mesélt mese a gyermek képzelőerejét mozgatja meg, és érzelmekkel átitatott jelenléttel és beleéléssel jár, a képernyőn látott mese felszíni, vizuális ingerek nyomon követését jelenti csupán. Sokkal jobb tehát a könyv, a szabadon mondott mese, a mondókázás, éneklés és játék, ha azonban mégis képernyőt néz a gyerek, a mese legyen minél egyszerűbb, lassabb, egy lineáris cselekményt tartalmazzon, egy narrátorral, minél kevesebb ingerrel, színnel, zenével. Kerüljétek a pörgős, ingergazdag, zajos, villódzó fényekkel operáló meséket, az azokat megszakító reklámokat. A szülői felügyelet elengedhetetlen, fontos tudni és szabályozni, mit néz a gyerek, ne saját maga válassza ki a mesét.

A családdal való videócset kivételt jelenthet a szabályok alól, emellett a mesék mellett oktató jellegű, tanulásra, mozgásra ösztönző tartalmakat is lehet kínálni a gyerekeknek, iskoláskorban kiegészítve mindezt tudományos, kreatív, művészi programokkal, kamaszoknál akár oktatóvideókkal, kurzusokkal.

A szülők minden esetben aktívan vegyenek részt a gyerek képernyőhasználatában, és közösen alakítsák ki a szabályokat is, melyeket a későbbi problémák elkerülése érdekében mindig be kell tartani. Már a kisgyerekekkel is érdemes megbeszélni, mennyi mesét nézhetnek, és az idősebbekkel is, őket partnerként tekintve felállítani egy működőképes rendszert.

Fontos azonban, hogy a szülő maga is példát mutasson, mintát adjon, maga se legyen a képernyők rabja. Érdemes kijelölni képernyőmentes zónákat, az étkezések pedig mindenképp legyenek mindenki számára képernyőmentesek. A passzív képernyőhasználatot, a háttértévézést is célszerű kerülni. Mindemellett nagyon fontos, hogy a gyerekeknek legyen alternatívájuk a képernyőzés helyett, mozgás, játék, sport, kirándulás, közös kikapcsolódás vagy akár csak más családi interakciók.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is szolgál ajánlásokkal, Gyerek a neten nevű honlapján azt javasolja a szülőknek, kétéves kor alatt semmilyen képernyőt ne tegyenek a gyerek elé, az okoseszközöket pedig játékként se adják oda. Az óvodás-totyogós korosztály lehetőleg zenét és mondókát hallgasson, nézzen, villódzó képek nélkül, de jó, ha ezt tartani lehet akár iskoláskorig is. Kettő és ötéves kor között több részletben, egyszerre maximum 25 percet nézzen a gyerek képernyőt, összesen nem meghaladva az egy órát.

Mesenézés közben mindig legyen folyamatos a szülői jelenlét, és sosem szabad a látottakat magyarázat nélkül hagyni, biztosnak kell lenni abban, hogy a gyerek érti azokat, és nem hagynak benne zavaros gondolatokat, szorongást, feszültséget. A képernyő előtt töltött idő később is csak pici, töredékrésze legyen a napnak, a minőség, mennyiség és arányok hármasát követve, lefekvés előtt két órával pedig már ne nézzen képernyőt a gyerek. Az NMHH szerint továbbá a korhatárjelzéseket is mindig figyelembe kell venni, és azok alapján is szűrni, mit nézhet a gyerek.

Mit jelentenek valójában a korhatár-besorolások?

Azzal kapcsolatban, hogy az adott életkorokban milyen műsorokat nézhetnek a gyerekek, a hivatalos korhatárjelzéseket és -besorolásokat is érdemes figyelembe venni. A zöld jelzéssel ellátott műsorszámok korhatár nélkül megtekinthetők, a hat évnél fiatalabbaknak nem ajánlott sárga jelzésűek azonban tartalmazhatnak olyan elemeket, melyek félelmet kelthetnek, vagy amit az ennél kisebb gyerekek nem érthetnek meg vagy félreérthetnek, például amilyen a fantasztikus erőszak.

A 12 éven aluliaknak nem ajánlott, sárga jelzés szintén hasonló figyelmeztetést jelent, a 16 éven aluliaknak nem ajánlott, sárga jelzésű műsorok pedig alkalmasak lehetnek a fiatalabb nézők fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utalnak erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájuknak meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus.

A 18-as piros karikával ellátott műsorok a hivatalos megfogalmazás szerint alkalmasak lehetnek a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó elemük a közvetlen erőszak vagy egyéb haláleset naturális bemutatása, illetve a szexualitás visszafogott ábrázolása, nem érintve a pornográfia jellemzőit. 2021. július 8-ától idetartoznak a homoszexualitást és a szexuális kisebbségeket bemutató tartalmak is. 

Az X jelölés pedig a szélsőségesen erőszakos jelenetekre utal, súlyosan kedvezőtlen befolyásolást jelentve a kiskorúakra nézve, azáltal, hogy az ilyen műsorszámok pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaznak.

Képek: Getty Images Hungary.

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• képernyőidő
• okoseszköz
• kisgyerek
• gyereknevelés
• Gyerek