Paul McCartney a válásról és az alkotásról

Fiával közös lemezt tervez, három éven belül kiadott két albumot, turnézik, no meg bíróságra jár: Macca nem is gondol a visszavonulásra.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Néha azt sem tudja, hogy hol áll a feje: Paul McCartney a munkába menekült magánéleti válsága elől. Két pop- és egy klasszikus albumot adott ki, fél tucat másik zenész lemezein működött közre.

Segített a Beatles-filmek DVD-kiadásában, és válogatást is megjelentetett szólókarrierének anyagából.

Ha nem dolgozik, jöhet a feketeleves, avagy a tárgyalóterem: válóperében kemény csatározásokat folytat a százmillió fontnál is többet követelő Heather Millsszel. Alkotásról és magánéletéről az Billboard riporterének, Gary Graffnek tárulkozott ki.

- Essünk túl a nehezén. Az elmúlt év pocsék lehetett a válási hercehurcával.
- Valóban, nagyon kemény időszak volt. Nem szívesen beszélek róla, de rettentően megviselt. Mindig megpróbálok pozitív és optimista maradni, de a válás Heathertől kikészített. Elsősorban a közös kislányunkat féltem: 4 éves, és nem szeretném fel- vagy kihasználni a perben. Azt se akarom, hogy később szégyenkezzen az apja miatt. Inkább csöndben maradok, és meghagyom a rivaldafényt Heathernek.

- Rengeteget alkottál az elmúlt években, mióta megromlott a kapcsolatotok. Ez egyfajta terápia?
- Úgy is lehet mondani. Egyrészt imádok zenélni, és élvezem a munkám. Másrészt valóban van egyfajta terápiás hatása az alkotásnak. Sokszor nagyon nehéz időket élsz át – azt hiszem, mindenki tisztában van vele, hogy egy válás mennyire megviseli az embert –, és találnod kell ilyenkor egy csatornát, amelyben levezetheted a fájdalmadat. Elmerülök a zenémben, és ez sokat segít.

- Inspirál a fájdalom vagy a keserűség?
- Egyértelműen. Nézd csak meg sok nagy művész életét, mennyi nehézséget éltek át. A múltkor múzeumban jártam, és lenyűgözve figyeltem egy Rembrandt-képet: a kép mellett meg ott volt a felirat, hogy egy fillér nélkül, nyomorultan halt meg, és életében egymást érték a tragédiák. De a kép, az csodálatos. Belesűrítette a frusztrációját, a fájdalmát, a bánatait.

- Ez a terápia?
- Így van. Nálam ez úgy működik, hogy ha valami felzaklat, elvonulok a gitárommal. Kiírom magamból a keserűséget, és ez segít, hogy keresztülvergődjek egy újabb napon. Óriási adomány ez, és nagyon hálás vagyok érte. Az emberek mindig azt mondják: a zene ajándék, és ezt egyre jobban érzem, ahogy egyre tapasztaltabb vagyok.

- Az albumaid mégis könnyedek és vidámak.
- Vicces, nem? Szerintem ez a személyiségemből fakad. Örök optimista vagyok, bármekkora is a baj. Rettentő kemény volt az elmúlt időszak, és örülök, hogy a zene átsegített rajta, sőt, rengeteg inspirációt is kaptam.

- Kiadtál egy retrospektív válogatást a szólópályafutásodról, és bizony kínos felvételek is vannak, mint a Live Aid-fellépésed.
- Istenem, életem legnagyobb égése volt, szívesen elfelejteném. Csak úgy beugrottam a koncertre, se roadie, se technikus nem volt velem. Bob Geldof rámutatott a zongorára, azt mondta: Paul, most te jössz. Elkezdtem játszani, és leesett, hogy a mikrofon néma. A közönség kisegített, hál’Istennek, ők énekeltek helyettem is. Rémálom volt. Azt hiszem, annál jobban sosem voltam betojva a színpadon.

- Mi következik a zenében Paul McCartney számára?
- A fiam, James stúdióba vonult, hogy elkészítse első lemezét. Közösen zenélgettünk, és megkért, hogy segítsek összerakni.

Az összes számot, az összes szöveget ő írta – szerintem zseniális album lesz. Nem sürget semmi, nincs még kiadási időpont: csak zenélgetünk közösen, és élvezzük egymás társaságát – a nehéz időszak összehozott minket.

Ezt is szeretjük