A 20. század 3 legszebb férfifelsőteste

Férfi szexszimbólumok, akiknek kidolgozott izmaiért, feszes hasáért és erős karjáért nők milliói rajonganak még ma is.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Míg a női szépségideál a 20. század folyamán hatalmas változásokon ment keresztül, addig a férfitest vonzerejének megítélése szinte alig változott az évtizedek során. A nők ugyanúgy bolondultak a kockás hasért és az izmos karokért a húszas években, mint napjainkban. Mi most Hollywood fénykorának és jelenének három férfi szexszimbólumát gyűjtöttük össze, akik még ma is megdobogtatják a nők szívét.

Rudolph Valentino

Az olaszországi születésű Valentino 18 éves korában érkezett Amerikába, ahol kezdetben mindenféle alantas munkákat elvállalt, ha pedig úgy alakult, a tolvajlástól sem riadt vissza.


Az 1910-es évek végén tűnt fel a vásznon, ám az áttörésre a következő évtized elejéig kellett várnia. Ekkor kapta meg ugyanis Az apokalipszis négy lovasa főszerepét, ami anyagi szempontból a mai napig a legsikeresebb némafilmnek számít.

Az egzotikus vonásokkal rendelkező, sistergő temperamentumú színészre azonnal felfigyeltek, ellenállhatatlan sármja és lenyűgöző testi adottságai miatt méltán érdemelte ki a latin szerető becenevet. Rudolph Valentino nemcsak Hollywood első férfi szexszimbólumaként, hanem az első, mai értelemben vett sztárként is bevonult a film történetébe. Ehhez kifejezetten jól jöttek magánéleti botrányai: bigámiával és drogfüggőséggel vádolták, de kapcsolatba hozták az okkultizmussal is, arról nem is beszélve, hogy rövid pályafutása során folyamatosan arról pletykáltak, hogy titokban homoszexuális.
Elég csak egyetlen pillantást vetni a róla készült félmeztelen fényképekre, és érthetővé válik, hogy miért vette körül hisztérikus rajongók sokasága, akik közül sokan öngyilkosságot követtek el, amikor megtudták, hogy Valentino 31 éves korában gyomorfekély következtében elhunyt. Temetésére százezer ember zarándokolt el, ahol a kétségbeesés és fájdalom miatt zavargások törtek ki.

Johnny Weissmüller

Az erdélyi születésű Weismüller János kisgyermekkorában került Amerikába kivándorló szüleivel. Kilenc éves korában támadta meg szervezetét a gyermekbénulás, és orvosai tanácsára kezdett el úszni. Talán senki sem sejtette, hogy éppen ebből a kisfiúból lesz a 1920-as évek egyik legjobb úszója, aki pályafutása során öt olimpiai aranyérmet szerez majd.


Azt pedig főleg nem gondolták, hogy miután az évtized végén felhagy a sporttal, Hollywood egyik legvonzóbb színésze lesz majd, aki előbb Adoniszt, majd Tarzant, a majomembert játssza el.

Weissmüller izmos és kidolgozott testét látva nem meglepő, hogy miért a lenge öltözetű karakterek megformálását bízták rá, hiszen ágyékkötőben és fügefalevélben egyszerűen képtelenek voltak neki ellenállni a nők. Ő volt a hatodik színész, aki megkapta Tarzan szerepét, és összesen 12 alkotásban testesítette meg a dzsungelben ragadt kultikus figurát. A mai napig őt tartják az igazi Tarzannak, nem véletlen tehát, hogy legendás jódlizó üvöltését a későbbi filmekben is átvették.

Az ötvenes évek végén hagyta abba a filmezést, majd egy úszómedencecéget alapított, de üzletemberként már korántsem ért el olyan sikereket, mint sportolóként vagy színészként. 1976-ban állt utoljára a kamerák elé, és ugyanebben az évben jelent meg a nyilvánosság előtt is utoljára. Egészségügyi állapota a rendszeres edzések ellenére váratlanul megromlott, először a csípőcsontja, majd a lába törött el. Élete hátralévő részét sokat betegeskedve töltötte, halála előtt néhány héttel pedig csak annyit kért, hogy Acapulcóban halhasson meg, ahol az első Tarzan-filmjét forgatta.

Javier Bardem

Az elképesztően jóképű spanyol színész már a kilencvenes években sztár lett hazájában, és olyan neves művészfilmrendezőkkel dolgozott együtt, mint Bigas Luna, Pedro Almodóvar vagy Alex de la Iglesia. 2000-ben a Mielőtt leszáll az éj című életrajzi moziban eljátszotta Reinaldo Arenas üldözött, meleg kubai írót, és emlékezetes alakítása révén Hollywoodban is felfigyeltek rá.


Michael Mann egy kisebb szerepet adott neki a Collateral – A halál zálogában, a 2007-es Nem vénnek való vidékkel pedig ő lett az első és eddigi egyetlen spanyol színész, aki átvehette az Oscar-díjat a hidegvérű pszichopata, Anton Chigurh megformálásáért.

Megnyerő, férfias külseje és lehengerlő vonzereje ellenére sosem bújt közhelyes szépfiúk bőrébe, habár tavaly Woody Allen kedvéért szakított ezzel a szokásával. A Vicky, Cristina, Barcelonában ugyanis egy igazi menő macsót alakított, aki Scarlett Johanssont és Penelopé Cruzt is levette a lábáról.

Ezzel a romantikus komédiával egy jó időre bebiztosította szexszimbólum voltát, amit a nők legnagyobb örömére meztelen strandolással koronázott meg. Karizmatikus megjelenésével és testének vonzerejével mellesleg már régóta tisztában van, nem véletlen tehát, hogy már fiatalon is pózolt fekete-fehér, művészi igényű aktfotókon.

OLVASD EL EZT IS!

  • al pacino
  • javier bardem

Az 5 legszexibb rosszfiú

Ezt is szeretjük