Az Oscar-díj történetének legkönnyfakasztóbb pillanatai

Sidney Poitier

1963-ban a legjobb férfi főszereplő kategóriájának jelöltjei között ott volt többek között Paul Newman, aki a Hudért, illetve Richard Harris, aki Az egy ember áráért volt esélyes, ám az aranyszobrot végül Sidney Poitier kapta a Nézzétek a mező liliomait című filmért.

Már a színes bőrű színész jelölése is óriási meglepetés volt - figyelembe véve az akkori évek drámai belpolitikai eseményeit -, arra pedig főleg senki sem számított, hogy végül ő kapja az Oscart.

Sidney Poitier tehát történelmet írt, hiszen ő lett az első fekete színész, aki megkapta ezt az elismerést, ehhez pedig sajnos több évtizedet kellett várni. Poitier kapott már egy jelölést néhány évvel korábban A megbilincseltekért, ám 1959-ben végül David Niven vihette haza a díjat.

Az 1963-as gálán a 36 éves színészt a közönség hatalmas ovációval fogadta, a meghatott, könnyeivel küszködő Poitier pedig azzal a legendás mondattal kezdte meglehetősen rövidre fogott beszédét, hogy egy nagyon-nagyon hosszú utazás volt ez neki eddig a pillanatig.

Charlie Chaplin

Chaplin azon rendezők és színészek sorát gazdagítja, akik nagyságuk és tehetségük ellenére sosem tartoztak Oscar kedvencei közé.

A nagyvárosi fények vagy a Modern idők rendezője - aki megteremtette a filmtörténet ikonikus alakját, a Csavargót - ugyanis sem a legjobb rendező, sem pedig a legjobb színész kategóriájában nem kapott Oscart. Az Akadémia azért érezte nagyságát, ezért 1929-ben levették a nevét a jelölt színészek listájáról, és egy különleges Oscar-díjjal jutalmazták A cirkusz című munkájáért.

Ezek után mintegy 15-20 évvel begyűjtött még néhány jelölést a Monsieur Verdoux és A nagy diktátor forgatókönyvéért, illetve utóbbi főszerepéért, de onnantól kezdve semmi. Élete utolsó évtizedeiben Chaplin már alig-alig rendezett, visszavonultan élt, és úgy tűnt, hogy teljesen megfeledkezett róla Hollywood. 1972-ben azonban az Akadémia egy életmű-díjjal ismerte el munkásságát. Az akkor már sokat betegeskedő legenda percekig meg sem tudott szólalni a meghatódottságtól, arcán pedig a boldogság és az öröm, illetve a hosszú mellőzöttség miatt érzett fájdalom egyaránt meglátszott.

Marlon Brando

A kívülálló és a feltűnést mindig is kedvelő Brando a filmtörténet egyik legnagyobb alakításáért, A keresztapáért kapta meg második Oscar-díját 1973-ban. A díjátadón azonban nem jelent meg, maga helyett pedig Kis Toll Sacheent küldte el, aki apacs viseletben szólt a közönséghez. A megdöbbenés óriási volt. Az indiánlány egy hosszú levelet is kapott tőle, ám arra már nem jutott ideje, hogy hangosan felolvassa, a színész kérését azonban tolmácsolta az Akadémia felé.

A sokk azonban ezzel még korántsem ért véget. Az indiánlány közölte Brando döntését, miszerint az amerikai filmipar őslakosokkal való durva bánásmódja miatt visszautasítja az Oscart. A közönség ekkor hangosan kifütyülte a megalázott és kétségbeesett lányt, akinek arcán iszonyú magányérzet és fájdalom látszott. Kis Toll az utálat ellenére végül reményét fejezte ki egy jobb jövő érdekében, és megköszönte a lehetőséget a polgárjogi harcosként küzdő Brando nevében.

Jack Palance

Palance 1950-ben kezdett színészkedni, és két alkalommal kapott jelölést, először 1953-ban, majd egy évvel később, de az aranyszobor végül egyik esetben sem lett az övé. Több mint negyven év múlva, 1992-ben kapta meg élete harmadik jelölését az Irány Colorado legjobb mellékszerepéért, amit végül díjra is tudott váltani – 73 éves volt ekkor. Köszönőbeszéde az egyik legfelkavaróbb volt az Oscar történetében.

Az idős Palance a korosodó színészek fájdalmas mellőzéséről fejtette ki véleményét, vagyis arról, hogy a híres sztároknak csak a koruk miatt nem ajánlanak munkát, mert a producerek a kockáztatástól félve inkább fiatalabbaknak adják a szerepeket. Palance ekkor mindenki legnagyobb meglepetésére több egykezes fekvőtámasszal demonstrálta, hogy kora ellenére még mindig kirobbanó formában van, és nem örül neki, hogy így bánnak az idős sztárokkal az álomgyárban.

Woody Allen

Woody Allen Oscar-rekorder léte ellenére – a 14 legjobb eredeti forgatókönyv jelöléssel a mai napig ő számít a kategória legtöbbet jelölt írójának – évtizedeken keresztül messziről elkerülte az Oscar-díjátadó ünnepségeket, mondván, a gála napján, mely mindig hétfőre esik, ő zenésztársaival próbál. A 2001. szeptember 11-i események hatására azonban úgy döntött, hogy kivételt tesz, és tiszteletét teszi a ceremónián. Az Akadémia ugyanis mint New York egyik legnagyobb szerelmesét, őt kérte fel, hogy konferálja fel azt a néhány perces megindító montázst, amit többek között az ő filmjeiből vágtak össze.

Woody Allen színpadra lépését egészen addig titokban tartották, ő pedig csak úgy szórta a poénokat. Egyik legemlékezetesebb szövege az volt, amikor azt hitte, azért keresik telefonon, mert vissza akarják tőle kérni az aranyszobrokat.

A viccek után aztán ő is elkomolyodott, majd következett a terrortámadások során lerombolt New Yorknak szánt emlékműsor. Ebben az Éjféli cowboy-tól kezdve A Kínai negyeden át a Manhattanig sok New Yorkhoz kapcsolódó klasszikus moziból tűntek fel megható, jellemző részletek.