A tűzben született, koponya alakú sziget

Az 1960-as évek elején a nagy mélységből feltörő sorozatos lávaömlések tetőfokaként egy csupasz sziklaszirt emelkedett ki az Atlanti-óceánból, Izlandtól délre. A szigetet Surturról, a skandináv mitológia tűzistenéről Surtsey-nek nevezték el. A világ egyik legújabb természeti csodájaként számon tartott sziget mintegy harminc évvel később az élet térhódításának legpáratlanabb színtere lett.

Egy sziget születése

Az Isleifur II nevű halászhajó 1963. november 14-én, pirkadat előtt látta meg azt a hatalmas füstoszlopot Izland partjaitól délnyugatra, mely a Surtsey-t létrehozó tenger alatti vulkán tevékenységéből származott. Amint közelebb merészkedett a tűzfészekhez, a legénység is meggyőződhetett róla, hogy a füst valójában nem más, mint a kitörés okozta vízgőz.

A halászok azon a reggelen saját szemükkel láthatták egy sziget születésének döbbenetes, első perceit. A kitörést követő három órán belül a kilökődött hamu és törmelék mintegy 3600 méter magasra repült, a következő két napban pedig a 15 kilométeres magasságot is elérték a vulkáni bombák. A félelmetes színjátékot a 120 kilométerre északnyugatra fekvő Reykjavíkból, Izland fővárosából is láthatták az ott élők.

A tengeri tűzhányó, mely csupán 130 kilométerrel volt a víz színe alatt, a tengerfenék 2,5 négyzetkilométernyi részét tépte fel. A porszemcsék közötti súrlódás eredményeképp az elsötétült égbolton hatalmas villámok cikáztak. A további robbanások nyomán tajtékzott a tenger, ami újabb és újabb víz alatti robbanásokhoz vezetett, melyek olyan hevesek voltak, hogy a Föld mélyének narancsvörösen izzó, feltörő magmája porszemcsékké deformálódott. Ekkorra már újságírók és tudósok hadai lepték el a sziget környékét, hogy tanúi legyenek a kivételes természeti kataklizmának.

A tűzisten koponyája

Két nappal később, 1963. november 16-án a sűrű, gomolygó köd belsejében óriási sziklaszirt kezdett szilárd formát önteni, néhány hét múlva pedig már kivehető volt a mintegy negyven méter magas és 550 méter hosszú sziget, mely innentől kezdve napról napra növekedett.

A következő év elején a sziget már 150 méterrel magasodott a tenger fölé, és 2,5 négyzetkilométeresre nőtt, vagyis nagyjából két és félszer akkorára, mint a Városliget. A tűzistenre utaló nevet az izlandi kormány adta a szigetnek. A tudósok ekkor még úgy vélekedtek, hogy Surtsey nem lesz hosszú életű, mert fő építőanyagai, a horzsakő és a hamu, mivel puhák, aligha képesek ellenállni az észak-atlanti szelek és hullámok állandó ostromának.

Szinte biztos, hogy a sziget el is tűnt volna, ha nem tör ki egy második vulkán is, mely a szigetet megolvadt lávával vonta be, kemény felszíni réteget eredményezve északi peremén. Később az eredeti tűzhányóból is folyt ki láva, ami még ellenállóbbá tette a sziget felszínét, kemény pajzsként védve az alatta lévő rétegeket.

A sziget egyik legkülönlegesebb vonása is a két vulkánnak köszönhető, melyek két szemgödörként merednek arra, aki a szigetet a magasból szemléli. Az emiatt Koponyaszigetnek is nevezett Surtsey hosszú orrát pedig a sziget Izland felé mutató északi nyúlványa jelenti. A félelmetes látványhoz Surtur legendája is hozzájárul, kinek tűzzel és füsttel övezett eljövetele a legendák szerint a világ és az istenek alkonyát harangozza be.

A világ új természeti csodája

Surtsey csak a távolból szemlélve tűnik félelmetesnek, ugyanis közelebbről vizsgálva rögtön feltűnik, hogy Földünk az élet térhódításának egyedülálló csodáját alkotta meg segítségével. A sziget születése kivételes lehetőséget nyújtott a kutatóknak annak tanulmányozására, miként hódítják meg a szűzföldet a különféle növények és állatok.

A parton elsőként a baktériumok, a tengeri algák és egyéb zöldmoszatok telepedtek meg, majd megjelentek a mohák és a zuzmók is, 1970-ben pedig megérkezett az első madár, egy sirályhojsza személyében. Egy évvel később már tíz fészket számoltak, azóta pedig valóságos kis madárkolónia talált otthonra a szigeten, elsősorban a tojásfosztogató állatok hiányának köszönhetően.

A szél és a madarak szárnyán magok is eljutottak a szigetre, így Surtsey megkezdte virágzását - ma 335 faj otthona -, annak ellenére, hogy a tudósok nem jósolnak neki néhány száz évnél hosszabb élettartamot. A ma az UNESCO Világörökség részét képező szigetet napjainkban már a turisták is megközelíthetik, elsősorban hajóval, mely lassan körbejárja Surtsey-t, illetve, ha egyszer eljutsz a környékre, repülővel is fölé emelkedhetsz - a járatok Reykjavíkból indulnak.

Cikkünk elkészítésében a Reader's Digest Kiadó Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve segített. Képek: www.vulkaner.no; earthobservatory.nasa.gov.

• sziget
• természeti csoda
• kalandos úti cél
• világjáró
• Utazás