Mi a teendő, ha magányos őzgidát találsz az erdőben? Életmentő tisztában lenni vele

Késő tavasszal és nyár elején egy-egy túra során előfordulhat, hogy a fűben magányosan pihenő őzgidára lesz figyelmes az ember, amit sokan tévesen úgy értelmeznek, hogy egy árva, megmentésre szoruló állatot találtak.

A természetvédelmi szervezetek azonban évről évre felhívják a kirándulók figyelmét arra, hogy ilyenkor sokszor a jó szándékú megtaláló árt a legtöbbet, és egy rossz döntés akár halálra is ítélhet egy állatot.

Tilos megfogni a magányos őzgidát

Hiába szakad meg az ember szíve egy egyedül hagyott őzgida láttán, tilos megközelíteni, és főleg nem szabad hozzáérni a vadállathoz. Nagy valószínűséggel az őzsuta a közelben tartózkodik, csak táplálékszerzés miatt hagyta magára egy időre kölykét, vagy épp az emberek zavarták meg. 

Az anyaállat ugyanis a fűbe fekteti kicsinyét akkor is, ha veszélyt érez, és akkor is, ha táplálkozni megy. A gida esetenként több órát egyedül tölthet, és akár sírásnak tűnő hanggal is hívhatja anyját, mígnem a suta visszatér hozzá.

Amennyiben azonban a gidát megsimogatja a megtaláló, az ember szagát megérezheti az anyaállat, emiatt sajnos nagy valószínűséggel végleg elhagyhatja. A tudatlanság évről évre sok állatot ítél feleslegesen a biztos halálra.

Az elárvult egyed egyébként nagyon ritka, mivel a tavaszi-nyári időszakban már nincs vadászidény, a legtöbbször valóban csak arra vár az anya, hogy az ember eltávolodjon gidájától. A legtöbb ezért, amit tehet ilyenkor az ember, ha csendben és nyugodtan magára hagyja az őzet. A vadászatok rendre felhívják arra is a figyelmet, hogy az állat megfogása, illetve hazavitele ráadásul lopásnak minősül, ami természetvédelmi bírságot is vonhat maga után.

Árván talált állatok a fűben

Az erdőkben és a mezőkön nem az őz az egyedüli, ami időről időre magára hagyja a kicsinyét. A mezei nyulaknál, a rókáknál, a borzoknál és számos más vadállatoknál is előfordul, hogy néhány órára eltávolodik tőlük az anyaállat, míg táplálékot keres magának. Ezeket a kölyköket ugyancsak tilos megsimogatni, és jobb minél távolabb kerülni tőlük, hogy zavartalan utat biztosíthass hozzájuk a szüleiknek.

A madárfiókákat ugyancsak nem szabad összeszedni és hazavinni: akadnak korai fészekelhagyó madárfajok, amelyek a ragadozók támadásainak lehetőségét csökkentik azzal, hogy szétszóródnak a fűben. Őket még a tojó rendszeresen táplálja, így jobb nem bolygatni a helyüket. Ilyen madarak közé tartoznak a fekete rigók és a kerti rozsdafarkúak is.

A védtelen, kimondottan veszélyes helyen levő fiókát helyezd nagyon óvatosan a sűrűbb aljnövényzetbe vagy bokor alá! Nagyon ritka, inkább hirtelen érkező, nagy viharok következménye lehet csak, hogy a fészekből kiesnek a fiókák, ilyenkor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület javaslata szerint egy vesszőkosárban tedd vissza őket az ágak közé!

Ha sérült, vagy az ember távolsága ellenére hosszú órák múltán is magányos állatkölyköt találsz, akkor a felesleges bolygatás helyett az illetékes nemzeti parktól kérhetsz szakszerű segítséget, és valóban indokolt esetben majd egy természetvédelmi őr menti meg az állatot. Ha ez valamiért nem lehetséges, a helyi állatvédelmi szervezetek vagy az állatkert felkeresése javasolt, a vadállatok ugyanis speciális ellátást igényelnek, ami otthoni körülmények között nem biztosítható.

A madármentők szívbe markoló történetei

A mályi Madármentő Állomásra sajnos évről évre sok tudatlanságból megfogott őzgida is nevelkedik, így ők is rendszeresen felhívják a figyelmet a helyes viselkedésre. Mutatjuk, még mi mindennel foglalkoznak.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• őz
• természetvédelem
• állatvédelem
• nemzeti park
• vadállat
• kirándulás
• Utazás