Párizsi utazásom története: egy kisautó, Disneyland és rengeteg kaland egy napba sűrítve

A Nissan jóvoltából eljuthattam a fények és a szerelem városába, Párizsba. A nap korán kezdődött, a saját mértékemben pláne iszonyúan korán, ugyanis hajnali 4-kor már úton voltunk a reptér felé. Még a müncheni átszálláskor sem kelt fel a nap - velem ellentétben ő úgy döntött, hogy visszafekszik még egy kicsit. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt, mire leszállt a gépünk Párizsban, de megérte a várni: a francia főváros éppen olyan gyönyörű, amilyenre számítottam.

Egy rövid bemutató után, négy újságíró társammal egyetemben már egy-egy vadiúj Micra kulcsait foghattuk a kezünkben, hogy azzal vágjunk neki az útnak a Micra Villához. Szerencsére az út nem a belvároson keresztül vitt minket, hanem a külső, kastélyokkal, parkokkal és erdős foltokkal körülvett részeken vezetett.

Őszintén szólva először nagyon féltem beülni az autóba, mert ugyan 10 éve van jogsim, nem sokat vezettem még külföldön - ráadásul a saját, picike Ford Kámhoz vagyok szokva, amit a barátaim a mérete miatt csak dodzsemnek csúfolnak.

Nissan Micra teszt Párizsban

- Nagy levegő, új autó, új város, de nem lesz semmi baj - ezzel a belső monológgal fordítottam el a kulcsot a zárban. Szerencsére a Micra nagyon felhasználóbarát kis kocsi, kényelmes, nagyon jól vezethető, úgyhogy - lekopogom - semmi problémám nem akadt vele az úton. Igaziból Micivel - mert fejben ezt a becenevet adtam neki az egyik barátnőm kisautója után - nagyon megkedveltük egymást, főként, miután a kocsi extráit is megtapasztaltam.

Tudom, tudom, azzal kéne foglalkoznom, hogy szerepelt a kocsi a törésteszten vagy milyen a stabilitása, a fogyasztása, esetleg a városi előnyei, de én az a típusú lány vagyok, akit alapvetően három dolog érdekel egy autónál: a színe, a külseje és hogy mennyire passzolunk össze, amikor először beleülök.

Mivel a szín és a külső ezúttal adott volt - jegyzem meg, mindkettő nagyon tetszett -, a szimpátiát pedig már említettem, így most arról számolnék be, hogy teljesen átlagos, és rettenetesen laikus női sofőrként mik tetszettek a Micrában.

Szerény véleményem szerint egy fárasztó nap után nincs is jobb, mint beülni a kocsiba és egy jó kis zúzós rockzenére kiereszteni a hangunkat. Mivel azonban nem vagyok egy Christina Aguilera, de még csak Victoria Beckham sem a Spice Girls-ös korszakából, még én sem szívesen viselem el a saját kornyikálásomat, így fontos az, hogy a zene olyan hangos legyen, hogy túlüvöltsön engem. És ebben az. Ó, de még mennyire, hogy az! A sajátos Bose rendszert ennél a kocsinál használták először és engem nagyon is meggyőzött. Ebben aztán szól a rock!

A másik kritikus pont nálam a fekvőrendőrkérdés. Mivel itthon az útakadályok jelentős hányadáról hiányzik a felfestés, én pedig farkasvak vagyok, így az esti szürkületben jó néhány példa volt már arra, hogy sikerült alaposan végigbuckáznom egy-egy nagyobbacska fekvőrendőrön.

Na itt jön a kocsi varázsa - ez a kis szépség kiegyenlíti a bukkanók okozta huppanást, így kevésbé érezzük mi is - és a technológiának köszönhetően a járgányunk is - a kis bakinkat. Hát... maradjunk annyiban, hogy sikerült letesztelnem ezt a funkciót is. Fekvőrendőr - Zita: 1 - 0. Vagyis az lett volna, ha nem segít be Mici. Így igazándiból alig tűnt fel, hogy átmentem a buckán, a kocsinak meg pláne meg sem kottyant.

A párizsi Disneyland

Délután is szabadon furikázhattunk a városban a kis aranyossal, úgyhogy ebéd után azonnal összeszedelőzködtünk és ellátogattunk a kedvenc helyemre Párizsban: Disneylandbe. Igen, sohasem növök fel, és imádom azt a gyönyörű, giccsesen hercegnős mesevilágot, szóval szerintem ilyen lelkesen még soha nem nyomtam a gázpedált. Igaz, sok szabadidőnk nem volt, szóval csak végigszaladtam a Disney-faluban, de az is maga a csoda, szóval ajánlom mindenkinek.

Egy ilyen eseménydús nap után nem is csoda, hogy a repülőn majdhogynem egymásra borulva szunyáltunk hazáig - bár őszintén szólva azért nem bántam volna, ha a kis Nissan is hazajöhet velem, de sajnos nem sikerült észrevétlenül hazacsempészni a táskámban.

• párizs
• autó
• Utazás