Az elsüllyedt emberiség már algásodik a tenger mélyén - Felkavaró és megosztó fotók

A legújabb installáció a The Rubicon címet kapta a római történelem során fontos folyóról. A kiállításnak ezen a részén 35 férfi, nő és gyermek gyalogol zavarba ejtő közönnyel egy kapu felé, mely azt a pontot szimbolizálja, ahonnan nincs visszatérés - akárcsak a folyón túlról.

Míg a szobrokat lassan belepik az algák, korallok és fenéklakó állatok, addig a tenger más élőlényei is egyre komfortosabban érzik magukat az egyébként 100%-ig környezetbarát alkotások közt. A The Rubicon hatalmas szoborcsoportja között például szardíniarajok is szívesen úsznak a látogató búvárokkal.

A szobrok hihetetlenül részletesek, amikor a vízbe merítik őket, ám a tenger hamarosan elkezdi faragni őket, sőt, rajtuk megtelepedő élőlények is alakítanak rajtuk, így az arcvonások, a ruhák gyűrődései egyre jobban összemosódnak a természetes környezettel. Ez a folyamat elgondolkodtató szimbolikával emlékeztet arra, hogy az emberiség valójában milyen törékeny, mulandó, és arra, hogy a természet könnyen képes visszahódítani azt, ami az övé.

Az újjáéledésről mesél ez a törékeny nőalak. Az erős hullámok és viharok gyakran leszakítják a legyezőkorallokat a part menti zátonyokról, melyek egy idő után elpusztulnak a tengerfenéken. Ha azonban időben sikerül nekik valahol megtelepedni, megmenekülnek. A művész ilyen elsodródott legyezőkorall-töredékekből alkotta meg a szobor fátyolszerű szárnyait.

Számos régebbi szobron a természet folytatja az alkotómunkát, és teszi teljessé azt, amit Jason de Caires Taylor elkezdett.

Az egyes szobrok gyakran hordoznak társadalmi problémákról szóló üzenetet. Ez a csoport például a múzeum melletti parton fekvő Lanzarote város egy hagyományát dolgozza fel. A város fiataljai ugyanis szívesen készítenek üres olajoshordókból apró csónakokat, melyekkel a lagúnákban versenyeznek. A nehezen irányítható járművek jól jelképezik a gyermekek jövőjének bizonytalanságát.