Gyönyörű képeken az orchideák hegye: ritka természeti csoda

Akár a mezők tengeréből kiemelkedő sziget, a Mount Egmont gyakran délibábnak tűnik - néha látni, néha nem. Itt, Új-Zéland Északi-szigetének délnyugati partvidékén, a köd és a felhők sokszor teljesen eltakarják a hegyet. De, ha az idő tiszta, méltóságteljes csúcsa és hatalmas tömege már messziről látható. A 2518 méter magas, hófedte csúcstól az alacsonyabban fekvő lejtők esőerdőiig a hegy káprázatos és lélegzetelállító tájai szemet gyönyörködtetők.

Egy szerelmi viszály eredménye

A maorik úgy tartják, hogy a Mount Egmont, melyet ők Taranakinak hívnak, szerelmi viszály következtében került jelenlegi helyére, az Egmont-fokra. Taranaki egykor az Északi-sziget közepén élt, és megküzdött egy másik hegy-férfival, Tongariróval egy hegy-kisasszony, Pihanga kegyeiért. Taranaki lett a vesztes, ezért mérgében délnyugati irányba dübörgött, és útja során kivájta a Wanganui-folyó szurdokvölgyét.

A lávából született hegy

A hegy magasabban fekvő oldalain látható csipkézett kőszirtek más történetet mesélnek. Lávából születtek, mivel a Mount Egmont vulkán. Nagyjából 70 ezer évvel ezelőtt kelt életre, miután tőle északnyugatra kialudt a Pouakai- és a Kaitake-vulkán.

Azóta a Mount Egmont időszakosan kitör, köves iszapfolyást zúdítva le a hegyoldalakon. Az egyik legpusztítóbb kitörése 1500-ban volt, amikor a lezúduló kövek letarolták a lejtők erdőit. A legutolsó nagy kirobbanása 1665-ben történt, és egy kisebb kitörést 1775-ben jegyeztek fel.

Páratlan élővilág a hamuból

Egy vulkán heve azonban nemcsak pusztít, hanem életet is táplál. A tűzhányó árnyékában dolgozó farmerek hálásak lehetnek a vulkáni hamunak a termékeny talajért, mely a bőséges csapadékkal együtt gazdag és változatos növény- és rovarvilágot teremt a Mount Egmont lejtőin.

Néhány faj máshol nem is található meg, mivel elszigeteltségük következtében a hegyen egyedülálló változatok is kifejlődtek, például kétféle hegyi százszorszép, egy kivételes páfrány, két ritka lepkefaj és temérdek gyönyörű orchidea, melyek miatt a vulkánt szokás az orchideák hegyének is nevezni. Az egyik legkülönlegesebb faj a törékeny, rózsaszín árnyalatú, édes illatú bambuszorchidea, mely a faágak alsó részén helyezkedik el. Álélősködő, azaz a fák ágaiba kapaszkodik, de nem szívja el nedvüket. Gyökerei a tápanyagot az ágak felületén található rothadó anyagból és nedvességből nyerik.

Szellemek a hegytetőn

Évszázadokon át csak a maorik járták a hegyet. Folyóvölgyeiben vörösokkert gyűjtöttek, melyet cápaolajjal keverve testfestéknek használtak. Erdői elrejtették őket ellenségeik elől, barlangjai halott törzsfőnökeik sírboltjául szolgáltak. Abel Tasman holland tengerész alighanem egy felhős napon hajózott erre 1642-ben, mert nem tett említést a hegyről. 1770. január 10-ének estéjéig európai szem nem látta a Mount Egmontot. Ekkor pillantotta meg James Cook kapitány, a brit felfedező, és ő nevezte el az Admiralitás egyik első lordjáról.

1839-ben indította a csúcsra az első európai expedíciót két férfi - Ernst Dieffenbach, német természettudós és James Heberley, angol bálnavadász - maori kísérők segítségével. Tahurangi maori főnök nyomát követték, aki állítólag évszázadokkal korábban mászta meg a csúcsot.

A maorik úgy tartják, hogy a csúcs körül gyakran gomolygó, könnyű kis felhő az ő tüzének a füstje. Abban a hitben, hogy szellemek és mitikus hüllők lépdelnek a fennkölt magasságban, a maori vezetők nem voltak hajlandók a hóhatáron túl menni. A két európai tehát egyedül küzdötte fel magát a csúcsra.

Megszelídítetlen vidék

Napjainkban, tehát jó 150 évvel később, a Mount Egmont az ország leggyakrabban megmászott hegycsúcsa. Évente legalább 240 ezren látogatnak el ide, és közülük sokan a csúcsra vezető, jól kitaposott ösvényen mennek végig. A csúcstól nagyjából tíz kilométeres sugarú körön belül az egész területet védetté nyilvánították 1881-ben. Akárcsak növényzete, maga a hegy is megszelídítetlen maradt. Hirtelen hangulatváltozásai váratlanul érhetik a látogatót. Néha átmenet nélkül szél támad, vagy köd ereszkedik le a semmiből. És a vulkán is csak alszik: Taranaki bármelyik pillanatban felébredhet.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó Varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült.

• természeti csoda
• kalandos úti cél
• hegyvidék
• világjáró
• új-zéland
• Utazás