Milyenek voltak a hírhedt, szabolcsi fekete vonatok? Az ingázók között rendszeres volt az erőszak a múlt században

Hat-nyolc órás utak, késelések, erőszak, kettészakadt családok, kilátástalan jövőkép jellemezte a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Budapestre ingázó dolgozók életét hétről hétre a Kádár-korszakban. Ez volt a hírhedt fekete vonatok világa.

A fekete vonatok az ingázókat vasárnaponta Budapestre, pénteken és szombaton pedig hazafelé szállította, elsősorban az ország északkeleti régióiba. A munkásvonaton zömében alacsonyan iskolázott, férfi fizikai munkások utaztak, akiknek a munkanélküliségből olykor ez jelentette az egyetlen kiutat.

A fekete vonatok

A 100-as számú, Budapestről Szolnokon és Debrecenen át Nyíregyházáig, illetve Záhonyig tartó vasútvonalon hétről hétre tömegek szálltak fel a fekete vonatra egy jobb élet és a megélhetés reményében, ezzel pedig a dolgozni vágyó szegény magyar és roma emberek jelképévé vált, akik a rosszul fizető téeszekből az iparosodó városok és különösen a főváros felé vették az irányt, vagy nagy építkezéseken segédmunkásként helyezkedtek el.

A dolgozók így akár több mint 300 kilométert is utazhattak munkahelyükre, ahol a hétköznapokon munkásszállókba kényszerültek, és csak a hétvégéket tölthették családjukkal, ahova gondjaikkal, terheikkel együtt érkeztek haza. Nem véletlen, hogy a távollét és a konfliktusok miatt egyre több család ment tönkre.

A szabolcsi munkásvonatokról keveset tudtak az ország más területein élők, bemutatásában jelentős szerepet vállalt Schiffer Pál, aki 1971-es, Fekete vonat című dokumentumfilmjében a dolgozók szemléletébe, az utazásba és a háttérország, az otthonmaradt családok életébe egyaránt betekintést nyújtott.

Az ikonikussá vált elnevezés nagy valószínűség szerint onnan származik, hogy utasai a hosszú, akár 5-6 óráig tartó úton nem ritkán összekülönböztek, lerészegedtek, és a fizikai atrocitások sem voltak ritkák köztük, akár késelésbe is torkollhatott egy konfliktus, vagy egyszerűen kidobták az embert a vonatból. 

A kalauzoknak is nagy bátorság kellett munkájuk végzéséhez, később a rendőrség is többször feltűnt az út alatt, ám a vonatokon nem lett sokkal jobb a közbiztonság.

A vonatok mégis tömegeket vonzottak, remélve egy jobb, könnyebb életet, csak a rendszerváltás vetett véget a tendenciának, amikor a megszűnő munkahelyek, bezárt gyárak következtében egyre csökkenő utasszám miatt ritkultak, majd megszűntek a hagyományos értelemben vett munkásvonatok. A munka nélkül maradók egy része hajléktalanná vált.

Budapest közterei a rendszerváltás előtt

A rendszerváltás előtti Budapesten sok mindent másként neveztek, mint ma. Kitalálod, merre volt a Marx tér vagy a Kinizsi Mozi?

(Borító- és ajánlókép: Fortepan/Magyar Rendőr.)

• fekete vonat
• szabolcs megye
• munka
• történelmi érdekesség
• Utazás