Eltűnt a térképről a magyar falu - Nem ez az egyetlen

A magyar történelem számos izgalmas és szomorú rejtélyt tartogat magában, ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint kietlen pusztaságaink egykor virágzó múltja. Ezek sok esetben csak a levéltári feljegyzésekből, összeírásokból, és a fennmaradó, természet által ismét birtokba vett romokból ismertek. De mi okozta vesztüket?

Porig rombolt falu

A Somogyvámosi pusztatemplomnak már a látványa is katartikus élményt nyújt a közeli faluban vendégeskedők számára. A templomrom ugyanis ma a szántóföldek közepében, magányosan áll, de nyilvánvalóan nem volt ez mindig így. A török harcok előtt körülötte egy Csopak nevű település állt, amely ráadásul a kiemelt jelentőségű pannonhalmi apátság birtokában volt. A falut azonban az ellenség majdnem teljesen porig rombolta, a neve feledésbe merült, csak a szomszédos Somogyvámos és a gótikus stílusú templom romja maradt fenn.

Bár valószínűleg kevés látványosabb településrom van Magyarországon, nem a régi Csopak az egyedüli, török korban elpusztult település. A Dunai Szigetek honlapja szerint a mai Szentendrei-szigeten például több falu is az enyészeté lett a megpróbáltalásokat követően: Torda és Vácréve szerény lakosságát az akkori Tótfalu fogadta be, Bogdánrév, Bolgárfalu és a sziget aljában fekvő névtelen település pedig teljesen eltűnt.

Egyes források hasonló tendenciáról számolnak be a mai Hódmezővásárhely környékén is, ahol a régészeti leletek is igazolják 9 falu megsemmisülését, köztük például Szentkirályt, Batidát és Csomorkányt, ahol szintén egy romtemplom árulkodik a régmúltról. A fennmaradás leginkább a kényszerű alkalmazkodás és a súlyos adóterhek függvénye volt ekkoriban, ennek hiányában nem maradt nyugta az ott lakóknak, így menedéket csak a környező városokban remélhettek, amelyek így hamar nagy mezővárosokká duzzadtak.

Voltak azonban szerencsésebb települések, amelyek a törökök kiűzetése után képesek voltak arra, hogy a romokból újraépüljenek az 1700-as években. Ilyen például számos egyéb között a Szentendrei-sziget csúcsán Kisoroszi, de a Nagybajom melletti Koroknya, a Tata melletti Naszály, vagy az őrségi Szatta, Viszák és Szaknyér is pusztulásáról és újjáépüléséről is fellelhetők adatok.

Törvényszerű elnéptelenedés?

A településrendszer változásaiban egyébként is jelentős volt az a természetes folyamat, hogy a gyengébb településeket felszívta a fejlődőképesebb város, amely gazdasági előnyöket és védelmet biztosított, Debrecen például körülbelül 50 kis faluból alakult ki. Ez a rendszerváltást megelőző évtizedekben még nagyobb méreteket öltött az iparosodás következtében, de máig fontos tényezőt jelent a belső vándorlásban.

Az anyagi bizonytalanság mellett a természeti katasztrófák is az urbanizációt segítették elő: a Tisza szeszélyes áradásai miatt hagyták ott lakói például Öszödfalvát és Bannát. Sőt, arról is tanúskodnak források, hogy egyes települések sorsát a faluban zajló viszályok pecsételték meg, és a legegyszerűbb útnak a költözködés bizonyult.

A falujuk mellett a végsőkig kitartó lakosok tragikus sorsa mindig nyomasztó még a kívülállók számára is. A mindössze 10 évvel ezelőtt teljesen elnéptelenedő Kakpuszta története és az utolsó lakó eltűnése sokáig foglalkoztatta az embereket. A szellemvárosok pedig gyakran turisztikai célpontokká válva őrzik a virágzó múlt nyomait. Szerencsére hallani olyan esetekről is, ahol találtak alternatívát az újrakezdésre. Gyűrűfűn például 1970-re egy lélek sem maradt, ezt követően azonban 1991-ben az ország első ökofalujává változtatták, a tenni akarás tehát elérte célját: a lehető legtöbbet hozta ki a keserű helyzetből.

A kép forrása: Wikipédia/Peyerk.

Falu, ami hiába települt újra

A Bakony melletti Zsörk hiába épült újjá a török kor után, az idő végül nem kímélte.

• pihenés itthon
• magyarország
• falu
• eltűnés
• népesség
• háború
• templom
• romváros
• romok
• szellemfalu
• Utazás