Nagyobbacska bornegyed, ahol szeptemberben ingyen folyik a jófajta fehér és vörös is

Ausztria szép lassan előlépett az egyik kedvenc országommá. Nem csak azért, mert könnyen elérhető, hiszen az ember három óra alatt Bécsben lehet, hanem azért is, mert a táj csodás és változatos, a városkák takarosak, az emberek pedig vendégszeretőek.

Ausztria egyre többször ugorhat be úti célként a borszeretőknél is, és ez nem véletlen. Az osztrák bornak sikerült szívós munkával újra presztízst szerezni. Ebben nagyon sokat számít az egységes kommunikáció, a borvidékeken belüli összefogás, ami a fogyasztónak borzasztóan könnyűvé teszi az ital szeretetét és élvezetét. Minden régióban van legalább egy nagy borbolt, ahol a kisebb és nagyobb termelők is ott vannak, az ember indíthat itt, kérdezhet a tartományról vagy egy adott pincészetről, szívesen elbeszélgetnek vele, és kap egy képet arról, hogy milyen is az adott hely, mit érdemes megnézni. Így van ez Wachauban, Stájerországban vagy éppen ott, amit nemes egyszerűséggel Weinviertelnek, vagyis bornegyednek hívnak.

Weinviertel, vagyis bornegyed

Nem véletlenül ez a neve a szlovák határ közelében lévő régiónak. A dimbes-dombos tájon hosszan elnyúlnak a szőlősorok, melyeket jó alaposan fel lehet fedezni a tökéletesen karbantartott bicikliutakon, tekerés közben mindenhonnan pincék kacsingatnak az elsuhanókra, a kisvárosokban pedig heurigerek hívogatnak a borkóstolásra.

Poysdorf tökéletes kiindulópont a régió megismerésére még azoknak is, akik kicsit sem konyítanak a borokhoz. A bor- és szőlőközpontban, a Vino Versumban sok információ felszedhető a borkészítésről, és a még gyerekeknek is jó program kiállított traktorral és hasonlókkal. Érdemes bekukkantani a mini skanzenbe is, amit egy alagút köt össze a múzeummal.

A borközpont udvaráról indulnak biciklis túrák, amikre nyugodt szívvel bárki befizethet, ugyanis roppant kényelmes elektromos biciklikkel tehetőek meg a hosszabb-rövidebb távok. Természetesen, ha valaki bringázni szeretne, akkor nem segít rá, de néhány emelkedő után jól jön a kapcsoló a biciklin. Vezetéssel és térképpel is bejárható a környék. Ha pedig jobban belevetnénk magunkat a borok tanulmányozásába, akkor elég csak a bringáról lepattanva besétálni a borközpont boltjába, ahol kóstolni és vásárolni is lehet.

A Weinviertel leginkább a zöldveltelinijéről híres, és mivel kicsit hűvösebb az éghajlat, kitűnő pezsgők is készülnek. Poysdorf egyébként nagyon kedves kisváros, érdemes rászánni legalább egy délutánt, és beülni egy heurigerbe vagyis borozóba, például a zum Poysdorferbe.

Biedermeier városka és egy hatalmas alagút 

Retz már picit nagyobb léptékű, a régió központja, de azért könnyen körbesétálható kisváros, ahol nemcsak a csodás kis biedermeier épületek érdekesek a felszínen, de a város alatt meghúzódó hatalmas pincerendszer is megér pár órát. A város régen a legnagyobb bortermelő hely volt Ausztriában, és hát nem tudták mindet rögtön meginni vagy eladni, ezért valahol tárolni kellett. Szinte minden kertből van lejárat és bekötés a fő pincerendszerbe. Az alagutakban sétálva azért eszébe jut az embernek, hogy annak idején valószínűleg nem statikus mérnökök számolták ki, hogy honnan lehet fúrni, és mit bír el a felszín, de csodálatos módon azóta sem omlott be semmi. 

A várost itt is körbeveszik a szőlősök, a városháza tornyába felmászva csodás kilátás terül elénk, de még szerencsésebb, aki a Hotel Althof Retzben száll meg, és a régi fogadóból kinőtt szálloda tetején lévő medencéből bámulhat a szőlőskertekre és a szélmalomra.

Ősszel különösen érdemes ellátogatni a Weinviertelbe, különösen Retzbe, nyitott pincék és szüreti mulatság is várja a vendégeket, sőt, a szeptember 27. és 29. között rendezett szüreti felvonuláson a főtéren álló két szökőkútból ingyen fehér- és vörösbort is kóstolhatnak a borkedvelők.

A városból könnyű kis sétával elérhető a duci szélmalom, ami még ma is működik. A gyerekek megtapasztalhatják, hogy a liszt előállítása nem is olyan egyszerű, jó kis programok keretében őrölhetik a búzát. Egészen érdekes megnézni, hogy milyen nagy munka üzemeltetni egy szélmalmot, nem mindegy, milyen gyorsan forognak körbe a vitorlák, milyen finom szemcsés lesz a liszt. A malmot tulajdonló család éttermében meg is lehet ebédelni, és természetesen, ahogy szinte minden családnak, nekik is van saját boruk is, amiből szintén kérjünk a poharunkba.

Ha valaki  a Wachaunál egy kicsit nyugisabb, kevesebb turistát fogadó borvidéket járna be, akkor a Weinviertel tökéletes választás, akár csak bort kóstolna, akár ha mozgalmasabb pihenésre vágyik.

• ausztria
• bor
• bicikli
• túra
• Utazás