Csak erős idegzetűeknek: a száműzöttek városa, ahol az elítéltekre lassú halál várt
A kegyetlen Verhojanszk, mára az extrém turisták célpontjává vált.
Hol az elviselhetetlen forróság és szárazság, hol pedig az év döntő többségét uraló fagy tesz egyes területeket az életre alkalmatlanná - legalábbis a nyugati ember tűrőképessége alapján. Sokan azonban képesek alkalmazkodni a legzordabb körülményekhez is, így téve lakhatóvá a lakhatatlannak gondolt övezeteket. Szibériában a mínuszok alapjaiban nehezítik meg a mindennapi életet, ennek ellenére akár évszázados múltra visszatekintő települések is találhatók itt.
Az embertelen körülmények a hatalmon lévők számára is jó feltételeket jelentettek ahhoz, hogy az ellenség száműzetésének helyszínévé tegyék ezeket a helyeket. A cél azonban nem csupán a társadalomtól való elkülönítés volt, hanem a csendes, lassú halál is, melynek okozója így emberek helyett a kegyetlen természet lehetett.
Az északi félteke egyik hidegpólusa
Moszkvától 4800 kilométerre található Verhojanszkvárosa, mely Ojmjakon mellett a másik északi hidegpólus a Földön, hiszen itt mérték az egyik legalacsonyabb hőmérsékletet: 1892-ben -67,8 fokot.
A hely a Jana-folyó mentén fekvő egyetlen város rangú település, egyben Jakutföld - a világ legnagyobb önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége -, vagyis a Sakha Köztársaság egyik városa. Verhojanszk a világ legrégebbi, sarkkörön túl elhelyezkedő egysége, hiszen az elmúlt 300 évben folyamatosan lakott volt, és jelenleg is megközelítőleg 2000 lakosa van.
Szubarktikus éghajlat alá tartozik a terület, ennek megfelelően két évszak van, a nyolc-kilenc hónapig tartó tél és a pár hónapos nyár, melyeket csupán néhány hetes átmeneti időszakok kötnek össze. Szeptembertől márciusig a napos órák száma átlagosan csupán öt, decemberben és januárban pedig szinte teljes sötétség uralkodik. Az évi átlaghőmérséklet 0 fok alatt van, az év nagy részét kitevő téli hónapokban -50 fok körüli hőmérséklet jellemző, nyáron pedig maximum 24 fokig emelkedik a hőmérő higanyszála.
A száműzöttek városa
1638-ban a kozákok építettek itt egy ostrogot, ami egy fából készült, toronyhoz hasonlító erődöt jelentett. A 17. század elején, Szibéria meghódítása kezdetén ilyen építményekkel jelölték az orosz felfedezők számára a táborok lehetséges helyét. A későbbiekben az erődök közvetlen környezetében alakultak ki kisebb-nagyobb települések, így alakult meg Verhojanszk is.
Mivel Szibéria gyéren lakott terület, az erődök is sokszor óriási távolságokra voltak a civilizációtól, így azok kedvelt célpontjaivá váltak a bűnözők deportálásának, ahol nem ritkán kényszermunkára fogták őket.
Ezért a 18. és 19. században az ostrog és a börtön fogalma összekapcsolódott. Verhojanszkba II. Miklós cár uralmának végéig, 1917-ig érkeztek száműzöttek. Ők jellemzően politikai emigránsok voltak, akiknek a cár jelölte ki lakhelyül a települést, hiszen ebben az időszakban a polgárság fejetlensége és a nemzetiségek elnyomása jellemezte a társadalmi viszonyokat.
Az emigránsok mellett a kor olyan prominens személyei is idekerültek, mint például a lengyel író, Waslaw Sierosewszki, de bolsevik forradalmárok kényszerű lakhelyévé is vált, többek között Ivan Babuskin vagy Viktor Nogin is Verhojanszkban töltötte száműzetésének idejét.
A zord körülmények nemcsak a testet viselték meg, de lélekszinten sem kímélték az ideérkezőket, a fagyos talaj miatt például halottaikat nem tudták eltemetni.
Mindennapok a fagy birodalmában
A száműzetések és a kényszermunka idejének véget érésével Verhojanszk átlagos településsé alakult át - ha leszámítjuk a zord időjárási viszonyokat. Akármennyire is elképzelhetetlen a mínusz 50 fokos hőmérséklet elviselése, a helyiek - akik közül sokan az emigránsok és száműzöttek leszármazottai - sikerrel alkalmazkodtak a körülményekhez, az 1980-as években pedig az ón- és aranybányászat központjává vált a város.
A klíma miatt elsősorban fagyasztott ételeket fogyasztanak - rénszarvas, jávorszarvas -, a tejhez is fagyasztott tömbökben jutnak hozzá, valamint állati bőrből és prémekből készült vastag ruházatot öltenek magukra.
Kiút a társfüggőségből - Hogyan szabadulj meg a mérgező kapcsolatoktól?
Knapek Éva klinikai szakpszichológus, tabuk nélkül beszél a társfüggőség jellemzőiről, és bemutatja a kialakulásának okait, a kapcsolati dinamikákat, és a felismeréshez vezető jeleket a saját életünkben, közeli kapcsolatainkban. A Femina Klub januári előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz hogyan léphetsz ki ezekből a helyzetekből, és hogyan alakíthatsz ki egészséges, egyenrangú kapcsolatokat.
További részletek: feminaklub.hu/
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2025. január 7. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
Gépkocsit is csak akkor lehet látni az utcákon, ha néhány kalandvágyó utazó szeretné felfedezni Verhojanszkot - kiknek száma, bármilyen meglepő is, az utóbbi években jelentősen megszaporodott.
OLVASD EL EZT IS!
- norvégia
- sziget
A város, ahol nem lehet meghalni
- olaszország
- falu
A falu, ami csak tízévenként látszik - Most megnézheted!
- világjáró
- természeti csoda