14 éves volt a legfiatalabb halálraítélt, akit villamosszékkel végeztek ki: ennyi bizonyíték volt ellene

A villamosszéket az akasztás humánusabb alternatívájaként tartják számon, látványa mégis érthető módon elborzasztja az embereket. Jelenleg már (egy-két kivétellel) egyetlen állam sem alkalmazza, azonban 1887 és 2002 között rengeteg amerikait végeztek ki ezzel a módszerrel. 

Feltalálása óta rengeteget változott ez a kivégzési módszer. Most összeszedtünk pár hihetetlen tényt a villamosszék történelméről.

4 hihetetlen tény a villamosszékről

Ő volt a legfiatalabb halálraítélt

A mindössze 1,5 méter magas és kevesebb mint 40 kilós George Stinney-t 1944-ben két helyi fehér lány meggyilkolásáért ítélték halálra. A tizennégy éves, fekete bőrű Stinney-nek nem volt esélye a környékbeli felnőttek vádjaival szemben: a fiúval szembeni egyetlen bizonyíték a lányok vallomása volt.

Ezek szerint az áldozatok megálltak Stinney házánál, hogy megkérdezzék, hol szedhetnek virágot. A fiút ezt követően letartóztatták és börtönbe vitték. Körülbelül 10 perc tanácskozás után, a kizárólag fehér emberekből álló esküdtszék bűnösnek nyilvánította Stinney-t, és villamosszék általi halálra ítélte. Alacsony termete és fiatal kora miatt a pletykák szerint egy halom könyvre kellett állnia, hogy felérjen a székbe.

Hetven évvel később Stinney elítélését hatályon kívül helyezték, mivel a bíróság megállapította, hogy „alapvetően megfosztották a megfelelő eljárástól”. Stinney azonban így a legfiatalabb ember lett, akit villamosszékben végeztek ki.

Erre való a nedves szivacs

A halálraítélt fejére helyezett nedves, és sóoldattal átitatott szivacs fontos szerepet játszik az áramütés folyamatában, és segít abban, hogy az áram gyorsabban és hatékonyabban haladjon. Közvetlenül az elítélt fejére helyezve az áram ugyanis egyenesen az agyba jut, nem pedig szétterjed a testben. Minél gyorsabban kerül áramütés az agyba, annál gyorsabban következik be a halál, és elkerülhető a fájdalom. Ezt a módszert 1890 óta használják, hogy minél gyorsabban véget érjen az elítélt haláltusája. Az áram természetesen enélkül is megölné az embert, azonban ez gyorsabbá és fájdalommentesebbé teszi a folyamatot.

Volt, aki túlélte

Még a villamosszék sem volt garancia a biztos halálra. Az akasztásokról köztudott volt, hogy bizonyos esetekben csak nyaktörést okoztak, így a rabok kivégzés után is lélegeztek. Bár a villamosszék elméletileg gyorsabb és kevésbé fájdalmas módját kínálja a kivégzésnek, több olyan eset is van, amikor az emberek túlélték az első áramütéseket.

A leghíresebb ilyen eset 1946-ban történt, amikor a 17 éves Willie Francis sikoltozni kezdett a fájdalomtól, miután a Louisiana Állami Büntetés-végrehajtási Intézet villamosszékében „halálos” áramütés érte. Később kiderült, hogy a börtönőr rosszul állította be a gépet, mert részeg volt.

Ha nem lett volna elég, hogy Francist élve agyonütötte az áram, a rab fellebbezését a Legfelsőbb Bíróságon elutasították, így néhány hónappal később a tinédzsert sikeresen megölte ugyanaz a szék, amelyiknek első alkalommal nem sikerült.

Thomas Edison szerepe 

A századforduló egyik leghíresebb tudósa, Thomas Edison is hozzájárult a villamosszék fejlesztéséhez. Edison az egyenáramú feszültséget hirdette, riválisa, George Westinghouse a váltakozó áramú feszültséget népszerűsítette. Amikor kiderült, hogy elektromos széket fejlesztenek, Edison önmagának ellentmondva azt javasolta, hogy Westinghouse-féle váltakozó áramot használjanak. Edison ugyanis tudta, hogy ha a váltakozó áram lesz a villamosszék szabványa, az meggyőzi Amerikát arról, hogy a váltakozó áram nem biztonságos és gyilkos, így az egyenáramot fogják használni a hétköznapi életben.

A terv jól működött. Az első kivégzésnél az elítéltet nem ölték meg az első áramütés során, a rab percekig gyötrődött, a szemtanúk pedig rémülten nézték. Ebből médiabotrány lett, Westinghouse pedig maga állította, hogy „egy baltával is jobb munkát végeztek volna”.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• kivégzés
• halálbüntetés
• haláleset
• történelmi érdekesség
• Terasz