Világraszóló lelet vagy csalás?

A British Museum különös lelettel büszkélkedhet, egy formalinba tett magzatsárkánnyal, mely még köldökzsinórral is rendelkezik. A sárkányra David Hart hagyatékában találtak rá a gyermekei a halála után.

A szörnyűséges gubó

Hart hordár volt a 19. század elején a British Museumban, melynek raktárában elhagyatva hevert a rendkívüli lelet. Egy 1890-ben, németül íródott levelet mellékeltek hozzá, mely azt írta a szörnyűséges gubóról, hogy a lehető leggyorsabban és a legnagyobb titoktartás mellett kell eljuttatni Hamburgba.

Olyan, amilyennek egy sárkánynak lennie kell

A Hart családtól a kis sárkány egy baráthoz került, Allistair Mitchellhez, egy postai könyvárushoz, akivel a neves Times készített interjút. Mitchell a házában őrizte a magzatot, egy körülbelül egy méter magas tartályban, mely elegendő helyet biztosított a gyűrött szárnyú és csavart farkú, furcsa állat tárolásához.

A sárkánykezdemény pontosan úgy néz ki, ahogyan évszázadok óta az emberi képzelet lefestette, noha mindeddig még senki sem láthatta a faj egyetlen példányát sem.

Hatalmas szenzáció lett

A lelet látszólag a sárkányok összes hipotetikus jellegzetességét felmutatja: szárnyak, farok, lábak hegyes karmokkal és hüllőpofával.

A Voyager azonban nem elégedett meg a látszattal, és miután elérte Mitchell urat Oxfordban, a furcsa állat vizsgálatába fogott. Főként a köldökzsinór okozott gondot: a sárkányok, mivel hüllők, elméletileg tojásból születtek, tehát köldökzsinórról még csak szó sem lehet.

Ráadásul a furcsa teremtménynek nem voltak nemi szervei, izomzata pedig túl fejlett volt ahhoz, hogy magzat legyen. Bőrén sem voltak pikkelyek és szőr sem, egyszerűen túl sima volt. Végül pedig körmei kúp alakúak voltak, ami nem tenné lehetővé sem a kapaszkodást, sem az esetleges zsákmány húsának szétmarcangolását. Kételyekre adott okot az edény is: a belső konzerváló folyadék túlságosan tiszta volt a korához képest, és nem találtak az alján semmiféle üledéket.

Megkezdődött a szakértői vizsgálat

Sajnálatos módon a tulajdonos megtiltotta az üvegbúra felnyitását, mely a kis sárkányt tartalmazta. Semmilyen vizsgálatra nem volt lehetőség: röntgenről, biopsziáról, szénizotóp-vizsgálatról szó sem lehetett. Csak a képek figyelmes elemzése volt megengedett, melyek a folyóiratokban megjelentek.

Egy antropológus, aki a testek konzerválásának szakértője, egy orvos, aki az orvostudomány történésze, egy kriptozoológus, egy vegyész és egy grafológus egyesítették erőiket, és arra a közösen hozott megállapításra jutottak, hogy az oxfordi sárkány, a formaldehidben levő titokzatos teremtmény, melyről az egész világ beszélt, nem más, mint ügyes hamisítvány, és a hozzá tartozó kísérőlevél sem száz évvel ezelőtt íródott.

E kijelentés után az Allistair Mitchell által felépített légvár megingott, teljes összeomlásához azonban szükség volt egy végső bizonyítékra, egy egyértelműen objektív elemre. Egy látogatás alkalmával a Voyager stábjának sikerült szereznie egy kis darabot abból a viaszból, mely az üveget lezárta. Mitchell elmondása szerint azt nem cserélték azóta, mióta a sárkányt a formaldehidbe tették. Az Olaszországban végzett alapos elemzés bebizonyította a csalást: a viasz tisztasága a tanúbizonysága a többször említett 1890-es dátumtól messze eső megmunkálásnak.

Beismerés a tévében

A nyomásnak engedve Allistair Mitchell beismerte a Voyager kamerái előtt: a sárkány a különleges effektusokkal foglalkozó angol társaság, a Crawley Creatures reprodukciója. A tartályt maga készítette, azonban csak vízzel és nem formaldehiddel töltötte fel. A németül íródott levél is az ő műve volt, mellyel az volt a célja, hogy elhitesse a British Museum munkatársaival, hogy a német tudósok tréfájáról van szó. Hogy Mitchell mit akart elérni? Csak a nyilvánosságot. Valójában fantasztikus könyvek kezdő regényírója volt, aki a sárkány által szerzett ismertségnek köszönhetően talált egy kiadót, mely végül kész volt publikálni a könyveit.

Kép: en.wikipedia.org Dragon szócikke, Magnus Manske.

• csalás
• rejtélyes esetek
• érdekességek a világból
• Terasz