Téglát dugtak a halott nő szájába - Ettől féltek, amikor eltemették

A vámpírok több ezer éve az emberiség hitvilágának részét képezik. A velük kapcsolatos ellenszenv rendszerint a katasztrófák, járványok idején erősödött fel, hiszen ilyenkor az emberek természetes reakciója volt a bűnbakkeresés - mellyel igyekeztek megnyugtató választ találni a történt tragédiákra.

A vámpírtörténetek modern formája a 18. századi Balkánról, illetve Kelet-Európából származik. Nagy hatást gyakoroltak a romantika irodalmára - jól mutatja ezt Bram Stokernek a világ leghíresebb vámpírfiguráját megteremtő, 1897-es, Drakula című regénye is. Napjainkban pedig ismét reneszánszukat élik az élőholt vérszívókkal kapcsolatos könyvek, filmek. A régészek által rekonstruált valóság azonban olykor még a fikcióhoz képest is hátborzongató lehet.

A velencei vámpír

Matteo Borrini igazságügyi antropológus, a firenzei egyetem munkatársa néhány évvel ezelőtt egy rendkívül izgalmas temetkezési helyre bukkant Lazzaretto Nuovo szigetén. Az 1576-os pestisjárvány Velence egyharmada, mintegy 50 ezer ember - köztük a reneszánsz festő, Tiziano - haláláért felelt. Az ekkori tömegsírok egyikét tárták fel munkatársaival.

A földi maradványok között egy olyan nő csontvázára bukkantak, melynek száját téglával peckelték ki. A régészek szerint járványok idején gyakori volt, hogy a tragédia okát a női vámpírokban látták, és ezzel a módszerrel igyekeztek megakadályozni a további vérszívás, valamint a járvány továbbterjedésének lehetőségét. Az elképzelés pedig abból adódhatott, hogy a pestis áldozatainak szájából sokszor vér szivárgott.

A közhiedelem szerint a tömegsírokban a vámpírok a melléjük temetett, járványban elhunytak véréből táplálkoztak egészen odáig, míg elég erősek nem lettek ahhoz, hogy kimásszanak a föld alól, és az élőket is megtámadják.

A pestisjárvány idején a vámpírok azonosítása a sírásók feladata volt: amelyik holttestet gyanúsnak vélték, annak téglát dugtak a szájába. Ez nem ment mindig könnyen, a feltárt velencei vámpír csontváza esetében például a régészek megállapítása szerint néhány fog is bánta az óvintézkedést.

Védekezés a vámpírok ellen

A Lazzaretto Nuovo szigetén feltárt téglás megoldás egyébként nem az egyetlen lehetőség a vámpírok elleni védekezésre. A filmekből is ismert módszernek, miszerint az élőholt vérszívó mellkasát karóval szúrják át, valós alapja van. A régészek szerint így védekeztek például a Prágától 30 kilométerre eső Celakovice lakói is: egy 10-11. századi sír feltárásakor összesen 14 - mindkét nembeli - fiatal felnőtt maradványait találták meg, felsőtestüket fémrudakkal átszúrva.

Gyakori volt még a holttest elvágása is. A szlovákiai Prostesjovban 1991-ben egy templomi kriptában bukkantak olyan 16. századi földi maradványokra, melyeknél a felsőtestet elválasztották a lábaktól, és utóbbira köveket helyeztek. A koporsókat pedig vasrácsokkal erősítették meg.

A görögországi Leszbosz-szigetén talált török temetőben fellelt középkori csontvázról megállapították a régészek, hogy a vámpírnak vélt holttestet egész egyszerűen a nyakánál, a medencéjénél és a bokájánál beleszögezték a koporsóba.

• vámpír
• velence
• régészet
• régészeti leletek
• Terasz