Ezt a 3 szót üzenték a földönkívüliek a Marsról: Tesla azt állította, kapcsolatba lépett velük

Az égbolt megfigyelése már az ókorban elkezdődött. Az emberek már abban az időben is kíváncsiak voltak, miket látnak ragyogni odafenn, és azok pontosan milyen okból vannak ott.

A Mars gyakran szerepel azokban a szövegekben, melyek ebből az időből származnak. Akkoriban tűzcsillagként vagy a háború istenének képviselőjeként emlegették.

Üzenet a Marsról

Sok idő kellett, míg a bolygókat érdemben meg tudták figyelni. A 17. századi távcsövek már lehetővé tették ezt a tudósok számára. Ekkor nézhették meg jobban a Marsot is, ám erősebb teleszkópokra volt szükség ahhoz, hogy közelebbről is megvizsgálják az égitestet. A megfigyelés eszközei a mai napig folyamatosan fejlődnek. A vörös bolygó körül ébredt kíváncsiság akkoriban az esetleges marsi élettel kapcsolatos elméleteket is fellendítette.

1877-ben egy csillagász, Giovanni Schiaparelli vonalakat vélt felfedezni a bolygó felszínén, és canalinak, azaz csatornáknak nevezte őket. Úgy hitte, a marslakók remek építőmesterek lehetnek, ha ilyen vízcsatornákat voltak képesek ásni, hiszen a Földön a Szuezi-csatornát csaknem tíz évig tartott megalkotni. 1894-ben Percival Lowel tovább fejtegette a marsi csatornák létezését, valamint azt is kitartóan fürkészte sorra születő könyveiben, hogy milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a Marson van élet:

- Amikor végérvényesen bebizonyosodott, hogy a tenger fenekén nem létezhet élet, feltalálták a mélytengeri kotrókat, és alighogy leeresztették őket, íme! - kiderült, hogy nyüzsög az élettől. Azt találták, hogy halak és rákfélék, puhatestűek és tüskésbőrűek - egyszóval az összes szokásos nyílt tengeri élőlény, a protoplazmatikus molekuláktól a tengeri szörnyekig - élnek a mélységben. Ami nem létezhetett, egyszer csak mégis ott volt.

Nikola Tesla érdeklődéssel forgatta Lowell írásait, és őt magát is lázba hozták a marslakók. Végül egy nap érdekes hírrel állt elő: üzenetet észlelt a Marsról.

Mit üzentek a Marsról Tesla szerint?

Az állítólagos üzenetet akkor fogta be, amikor kísérleteket végzett a Colorado Springs-i Pike's Peak csúcsán. Hogy mit írt az üzenet? Tesla szerint ez egyszerűen így szólt: egy, kettő, három.

Néhány év múlva tovább fokozta a fentieket. 1901 februárjában adott egy interjút a Collier’s Weeklynek, melyben azt mondta, hogy nemcsak venni, de küldeni is tud üzenetet a Marsra, mégpedig vezeték nélküli kapcsolat segítségével a bolygó bármely pontjára. Ez az állítás különösen azért kapta el a nyilvánosság figyelmét, mert 1901 decemberéig még földi rádióüzenet küldésére sem került sor. Ahogy az említett üzenetváltásra sem. Teslának egyébként nem voltak pontos elképzelései arról, hogyan nézhetnek ki a marslakók, akikkel kommunikálni akart, ám azt gondolta, a földönkívüli lények feltehetően alkalmazkodtak a marsi körülményekhez, például a fagyhoz. Még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy nem a felszínen, hanem a felszín alatt élnek.

Mások is próbálkoztak

Nemcsak Teslát, de más tudósokat is foglalkoztatta, hogyan léphetnének kapcsolatba a vörös bolygó esetleges lakóival. Különböző módszerekkel próbálkoztak.

1909-ben William Henry Pickering harvardi professzor javasolta, hogy küldjenek fényjeleket a bolygóra egy ötven óriástükörből álló rácsszerkezet segítségével, visszaverődések által. A villanásokat elmélete szerint több évig küldték volna, időt hagyva a marslakóknak a válaszadáshoz szükséges eszközök kidolgozására - már ha képesek rá. 10 millió dolláros ötletét senki sem finanszírozta.

Egy másik professzor, Robert Wood azt javasolta, hogy Nevada fehér síkságait fedjék be körülbelül 10 négyzetkilométeres fekete textilekkel. Úgy gondolta, a fekete foltokkal ugyanolyan könnyű lenne jeleket küldeni, mint azonos méretű tükrökkel, sőt még könnyebb. Őt sem támogatták anyagilag.

A sorba egy másik professzor, David Todd Amherst is beállt. Az ő ötlete az volt, hogy egy 15 ezer kilométer magasra küldött hőlégballon legyen a marsi üzenetváltás kulcsa. Ballonja ugyanakkor csak 1,5 km magasra jutott, ráadásul anyagi támogatása is hamar elfogyott.

Egy marsi randipartner

Egy megmosolyogtató ötlet már nem egy újabb professzortól, hanem egy londoni ügyvédtől származott, aki 1926. október 27-én megpróbált táviratot küldeni marsi barátnőjének, Omarurunak, akivel, mint állította, telepatikusan kommunikált.

Robinson fantáziája igen színes volt: azt mondta, földönkívüli párja azt mesélte a marsi életről, hogy az ott lakók is hasonlóak az emberekhez, autót vezetnek, pipáznak, de érdekesebb dolgokat is csinálnak, például elektromos léghajókkal cirkálnak, és villamosított fák gyümölcsét eszik. Robinson korábban a londoni központi távirati irodával dolgozott, mely beleegyezett abba, hogy a Rugby Towertől, a világ akkori legerősebb vezeték nélküli állomásától küldjön fel táviratot a szokásos távolsági díjért. Bár a távírók nem érzékeltek választ, Robinson azt állította, hogy telepatikusan mégis kapott Oomarutól. Állítása szerint azt mondta neki, hogy a marslakók órákat töltöttek a földi távirati jelek befogásával, és kinevették a földieket, hogy míg ők már kiküszöbölték a légköri problémákat, a földiek még nem.

Akár komolyan gondolta Robinson, akár csak hantázott, a sci-fibe illő történet jókora görbe tükröt tartott a tudós professzorok törekvései elé. Az azonban biztos, hogy a marsi körülményeket, az ottani élet lehetséges feltételeit a mai napig kutatják, és egyelőre egyetlen lénytől sem érkezett üzenet - sem számokban, sem romantikus vallomás formájában.

Még egy kis olvasnivaló? Így rettegett mindenki a Halley-üstökös érkezésétől

1910-ben óriási pánik uralkodott el az embereken, mert féltek a Halley-üstököstől. Üstökösfény elleni ernyő és antiüstökös-tabletta is került a boltokba 1910-ben.

(Képek: Getty Images Hungary, wikipedia.org.)

• tesla
• mars
• üzenet
• földönkívüliek
• jelek
• ufo
• tudomány
• csillagászat
• Terasz