Tudod, mi alapján szűr a HR-es?

Az önéletrajzodat átböngészve a munkaadó képet kaphat arról, milyen végzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkezel, esetleg milyen megerősítő referencia bizonyítja rátermettségedet.

A képességeket részletező szakaszon azonban legtöbbször átsiklik a HR-es szeme, már csak azért is, mert tízből nyolcan sablonformára készítik a felsorolást.

De ez nem jelenti azt, hogy érdektelen a pályázó személyisége: az interjún ugyanis minden szem azt vizslatja, a jellemtérképed alapján beleillesz-e a pozíció kereteibe. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek a szakmai felkészültségnél is fontosabbak: a munkatapasztalatot menet közben is megszerezheted, de egy személyes vonáson jóval nehezebb változtatni.

Hasznos hivatástudat

Nincs az a nagy műgonddal megszerkesztett CV, amelyben ne lenne utalás a pályázó motiváltságára. A céltudatosságtól az eredményorientáltságig sokféleképpen fejezik ki, és a lényeg valóban ekörül forog: a személyzetis az interjún első körben nem a számítógép-felhasználói tudásodra lesz kíváncsi, hanem arra, van-e karriercélod, és ha igen, az mennyire felel meg a meghirdetett munkakör profiljának.

Ha azt látja rajtad, hogy csak jobb híján pályáztál az állásra, és valójában arra utazol, mindegy, hová, csak felvegyenek, rögtön a leírtak listájára kerülsz. A leendő munkatárstól elvárják ugyanis, hogy olyan célok motiválják rövidebb és hosszabb távon, amelyek összhangban vannak a cég terveivel.

Tapasztalat mindenáron?

Gyakran gondolják esélytelennek a pályakezdőket, hiszen valós szakmai tapasztalat nélkül ugranak fejest az álláskeresésbe. Mégsem reménytelen a helyzetük, ugyanis nem ritka, hogy egy-egy specifikus tulajdonsággal kiválthatják a csekély gyakorlatot.

Ha szembekerül például egy elszánt, stabil célokkal bíró kezdő egy tudatos karriergyárossal, aki állások tömkelegén keresztül gyűjtötte a tapasztalatot, nem biztos, hogy utóbbi lesz a befutó. A cégek ugyanis általában hosszú távra terveznek, nem szeretik a sodródó, állásról állásra ugráló jelölteket, helyettük inkább a lojális típusokat vadásszák.

Egyéni siker kontra közös érdek

Már lassan unalomig elkoptatott frázisnak számít, mégis ott szerepel a minimális elvárások között a csapatmunka igénye. Ha azt látják rajtad, hogy a cég érdekét egy hangyányit fontosabb szempontnak tartod a saját törekvéseidnél, nyert ügyed van.

A csapatjátékos ügyesen kommunikál, és legalább annyira empatikus, mint jó problémamegoldó. A törtető ugyanis gyakran képtelen az alkalmazkodásra, magára haragítja vagy háttérbe szoríthatja a többieket, és ez mérgezi a munkahelyi légkört. És melyik cégvezető kockáztatná a zökkenőmentes munkafolyamatot egy szakmailag ugyan kifogástalan, ám emberileg összeférhetetlen munkatárs miatt?

Boldogulsz egyedül?

A személyes interjún fontos, hogy bármennyire izgulsz, ne tűnj bizonytalannak. A HR-szakember a félszeg fellépésből nagy eséllyel arra következtet, hogy a munkában is állandó támogatásra van szükséged ahhoz, hogy jól teljesíts.

Aki nem elég határozott, arra nem bíznak jó szívvel fontos feladatot, mert nem hisznek abban, hogy sikeresen el is végzi azt. A betanítás pedig nem húzódhat hetekig, hiszen a cél az, hogy hamar felvedd a munkatempót, és egy idő után már ne kelljen a kollégák segítségére támaszkodnod.

Önmenedzsment

Fontos szempont, hogy ha már rendelkezel egy tucat, a munkához alapvető előnyös tulajdonsággal, képes legyél láttatni is azokat. Hiába van ugyanis profi felkészültséged vagy széles érdeklődési köröd, ha ezek rejtve maradnak, rábiggyesztheted az önéletrajzodra, attól még nem lesz hiteles.

Az interjún kell bizonyítanod a pozitív vonások valódiságát: meg kell tudnod fogalmazni a karrierterveidet éppúgy, mint azt a pluszt, amiért érdemes téged választani. Az önmarketing persze nem csaphat át nagyképű nyomulásba, azt sem árt hangsúlyoznod, hogy kész vagy önmagadat fejleszteni a folyamatos helytállás érdekében.

• állásinterjú
• karrier és siker
• Terasz