Olyan gyilkosság miatt végezhették ki az orvostanhallgatót, amit el sem követett - Tóth Ilona tragikus története

Az 1956-os forradalom és szabadságharc rengeteg ártatlan áldozatot követelt. Egészen megrázó emberi történetekkel lehet találkozni a kivégzettek sorában, ilyen többek közt Tóth Ilona sorsa is. A fiatal orvostanhallgatóra utolsó szigorlatai előtt állva, mindössze 24 éves korában szabtak ki halálbüntetést egy olyan gyilkossági ügyben, amelyben nagy valószínűséggel ártatlan volt.

Bár eredetileg egészen más miatt csapott le rá a rendőrség, napok leforgása alatt egy rejtélyes perben találta magát, és ami még furcsább, hogy még beismerő vallomást is tett. Orvosi diplomáját már sosem szerezhette meg, és 25. születésnapját sem élhette meg. Ismerd meg Tóth Ilona életének történetét!

Tóth Ilona élete

Tóth Ilona 1932. október 23-án született Budapesten, értelmiségi családban. Iskolás évei alatt végig jó tanuló volt, mellette aktívan sportolt: foglalkozott atlétikával, vívással és még a repülésbe is belekóstolt. Már középiskolai évei alatt is érdekelte a politika és a közélet: a gimnáziumban a Dolgozó Ifjúság Szövetségének titkára volt, ám a tisztségéről le kellett mondania, miután egy nyilvános vita során egy kérdésben kifejtette a vezetőségnek nem tetsző véleményét. Miután 1951-ben leérettségizett, a Budapesti Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, de diplomát már nem szerezhetett.

1956-ban, az egyetem befejezése előtt álló, ötödéves tanulóként belgyógyászati gyakorlatát töltötte a Szövetség utcai kórházban. Miután október 23-án jelen volt a diáktüntetésen, két nappal később ápolónőnek jelentkezett az említett kórházban, ám onnan a Péterfy utcai kórházba irányították, ahol nagyobb szükség volt a munkájára az Önkéntes Mentőszolgálat tagjaként. Novemberben már a kórház kisegítő részlegének vezetője volt. Ugyanekkor kapcsolódott be az illegális ellenálló mozgalmakba, ahol röpcédulák sokszorosításában és folyóirat-szerkesztésben is részt vett.

November 19-én egy kórházi razzia során röplapozásért letartóztatták, ám két héttel később már egészen más volt a vád: gyilkosság, amellyel kapcsolatban ráadásul Tóth Ilona több beismerő vallomást is tett. A vád szerint a medika két társa segítségével, orvosi eszközök használatával megölte Kollár István rakodómunkást, akit az Államvédelmi Hatóság tagjának véltek. Bár ügyvédje meggyőződése volt, hogy védence ártatlan, az orvostanhallgató és a többi vádlott minden ellenük felhozott vádpontot magukra vállaltak - történészek szerint kényszer hatására.

Ugyan a perben az ügyvéd, a bírónő és az ügyész is letöltendő börtönbüntetés kiszabása mellett volt, a két politikai delegált ügynök már első fokon a legsúlyosabb büntetést, vagyis a halálbüntetést kérte Tóth Ilonára és még két vádlott-társára. Államrend elleni szervezkedés, gyilkosság, folytatólagosan elkövetett izgatás és személyes szabadság megsértése vádjával ítélte halálra őket a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa. Két nappal társai után, 1957. június 28-án Tóth Ilona kivégzését kötél által hajtották végre.

Mi történhetett?

Tóth Ilona és társainak ügyét számos történész és kutató próbálta már felgöngyölíteni, de abban legtöbbjük egyetért, hogy valószínűleg már lehetetlen lenne teljes bizonyossággal rekonstruálni az akkori eseményeket. A szakértők nagy része szerint a medika ártatlan volt, és koncepciós perben ítélték el. Bár minden vádlott beismerő vallomást tett, azok nem voltak teljesen egybehangzóak, így a történészek nagy része úgy véli, kényszeríthették őket, hogy bűnösnek vallják magukat, vagy másokat fedezhettek. Kevesen vannak azon a véleményen, hogy a gyilkosságot valóban Tóth Ilona és társai követhették el.

Az általánosan elfogadott nézetek szerint a fiatal orvostanhallgató az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Azóta utcát, alapítványt, díjat és intézményeket neveztek el róla, és különböző műalkotások is készültek az emlékére, köztük mellszobor, dombormű, emléktáblák és plakettek. Sorsáról több könyv íródott, de színpadi művekben és filmekben is találkozhatunk vele.

Közvetlenül a rendszerváltás után Tóth Ilona testvére kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy vizsgálják felül az eljárást, ám elutasították a semmissé nyilvánítás iránti kérelmét. 2000-ben azonban született egy törvény, mely szerint az 1956-ban és 1957-ben alkotott jogszabályok alapján hozott ítéleteket semmissé kell nyilvánítani, így 2001-ben a Fővárosi Bíróság a Tóth Ilona elleni 1957-es eljárással is így tett.

Kiemelt kép: Wikimedia/Globetrotter19; Wikimedia/Szalax

• történelem
• női sorsok
• október 23
• 1956
• Terasz