Ülj pár percig másképpen, és másképp látod önmagad: a test gondolatformáló ereje

Aki látott már önbizalom-hiányos embert ülni, bizonyosan egy előregörnyedő valakit képzel maga elé. Aki pedig magabiztossal találkozott, emlékezhet az egyenes tartásra, felszegett fejre.

Érdekes módon a testtartás azonban visszafelé is hat: Amy Cuddy szociálpszichológus a TED szórakoztató és oktató színpadán beszélt a test gondolatformáló erejéről. A videón az előadás, alatta a magyar kivonata tekinthető meg.

A testbeszéd személyiségformáló ereje

Fordította: Szemere Orsolya

Azzal szeretném kezdeni, hogy mutatok Önöknek egy ingyenes, technológiamentes praktikát, amihez mindössze annyit kérek, hogy két percre változtassák meg a testhelyzetüket. De, mielőtt beavatom Önöket, szeretném azt kérni itt és most, hogy vizsgálják meg a testüket, hogy mit csinálnak vele.

Hányan húzódnak éppen össze valamiféleképpen? Lehet, hogy épp összegörnyedt, keresztbe tette a lábát, összefonta a karjait. Néha így kapaszkodunk a karjainkba. Néha így kinyújtózunk! Látom ám! Szeretném, ha megfigyelnék, hogy mit csinálnak éppen. Vissza fogunk térni ehhez néhány perc múlva, és abban reménykedek, hogy, ha egy kicsit elsajátítják ezt a trükköt, akkor az jelentős mértékben megváltoztathatja életük menetét.

Szóval, lenyűgöz bennünket a testbeszéd, és különösképpen mások testbeszéde iránt érdeklődünk. Tudják, érdekelnek bennünket a kellemetlen érintkezések vagy mosolyok, megvető pillantások vagy esetleg egy igen fura kacsintás, vagy akár egy olyasmi is, mint egy kézfogás. Úgyhogy egy kézfogás vagy annak hiánya azt eredményezheti, hogy hetekig csak arról beszélünk! Ezek szerint nyilvánvaló, hogy amikor a nonverbális viselkedésjelekre gondolunk, illetve a testnyelvre - de egy nyelv, úgyhogy valójában kommunikációról van szó. Amikor kommunikációra gondolunk, emberi kapcsolódásokra gondolunk. Nos, akkor tehát mit közöl velem az Önök testnyelve? És az enyém Önökkel?

Bizony elsöprő ítéleteket és következtetéseket vonunk le a testnyelvből. Az ilyen megítéléseknek jelentőségteljes kimenetele lehet az életben, mint például: kit veszünk fel, léptetünk elő, vagy kivel randizunk. Amikor a nonverbális jelekre gondolunk, akkor arra is gondolunk, hogy másokat hogyan ítélünk meg, ők hogy ítélnek meg minket, és mik ennek a következményei. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy van még egy közönség, akire a nonverbális jeleink hatnak, és az mi magunk vagyunk!

Ugyanis ránk, magunkra is hatnak a saját nonverbális jeleink, a gondolatainkra, az érzéseinkre, illetve élettanilag is. Mely nonverbális jelekre gondolok itt?

Társadalomtudósként elkezdett érdekelni a hatalom és a dominancia nonverbális kifejezéstára. És mik a hatalom és dominancia nonverbális kifejezőeszközei? Az állatok birodalmában így kiterjeszkednek. Megnöveljük magunkat, kinyújtózunk, több teret foglalunk el, alapjában véve kinyílunk. Az emberek is ugyanezt teszik.

Ezt a kifejezést, amit egyébként büszkeségként ismerünk, Jessica Tracy tanulmányozta. Azt mutatta ki, hogy azok is, akik látónak, és azok is, akik vaknak születtek, ezt teszik, amikor fizikai versenyen győznek. Amikor átfutnak a célvonalon, és nyernek, az sem számít, hogy soha nem láttak még senkit így csinálni. Ezt teszik. Tehát a kezek fenn, V alakban, az áll kissé felhúzódik.

És mit teszünk, amikor gyengének érezzük magunkat? Épp az ellenkezőjét. Összezáródunk, becsukjuk magunkat. Összehúzzuk magunkat kicsire. Amikor összeeresztjük a hatalmat és a gyengeséget, hajlamosak vagyunk a másik nonverbális jeleit kiegészíteni. Azaz, ha valaki nagyon hatalmaskodóan viselkedik velünk, akkor hajlamosak vagyunk kicsire húzni magunkat. Nem pedig tükrözzük őket. Az ellenkezőjét tesszük, mint ők.

A nők sokkal hajlamosabbak arra, hogy ilyesmit csináljanak, mint a férfiak. A nők krónikusan sokkal gyengébbnek érzik magukat, mint a férfiak, úgyhogy ez nem meglepő. Emiatt az üzleti iskolák komoly mértékű nemek közötti szakadékkal küszködnek. Jönnek ezek az egyformán kvalifikált férfiak és nők, és akkor itt vannak ezek az osztályzatbeli különbségek, ami nagyrészt a részvételnek tulajdonítható.

Tudjuk tehát, hogy a nonverbális jeleink vezérlik azt, ahogy mások rólunk gondolkodnak. Sok bizonyíték van erre. A mi kérdésünk azonban arról szól, hogy vajon a nonverbális jelek irányítják-e azt, ahogy magunkról gondolkodunk, és magunkkal kapcsolatban érzünk?

Van már némi bizonyítékunk arra, hogy igen. Amikor érzed, hogy van hatalmad, nagyobb valószínűséggel csinálsz így, ám az is lehetséges, hogy, amikor csak tetteted, hogy hatalmas vagy, akkor is nagyobb valószínűséggel fogod magad úgy is érezni!

Úgyhogy a második kérdés az lett, tudják, hogy, ha már tudjuk, hogy az elménk befolyásolja a testünket, vajon igaz-e az is, hogy a testünk is hat az elménkre?

Szóval, tudjuk, hogy a főemlősök hierarchiájában, ha egy alfa át kell, hogy vegye az irányítást, ha egy személy át kell, hogy vegye az irányítást, és alfa szerepkörbe kerül nagy hirtelen, néhány napon belül annak az egyénnek a tesztoszteronszintje jelentősen felszökik, a kortizolszintje pedig jelentősen lecsökken. Megvan tehát ez a bizonyítékunk, arra is, hogy a testünk bizony, képes alakítani az elmét, az arc területét mindenképp, és arra is, hogy a szerepbeli változások formálhatják az elmét.

Akkor mi történik tehát, mikor szerepváltozásban van részed, ha mondjuk, egész minimális szinten zajlik mindez, mint ez a kis pici manipuláció, apró beavatkozás? "Két percre", mondjuk, "szeretném, ha így állna, amitől majd úgy fogja érezni magát, mintha több hatalma lenne."

Ezt kértük tehát. Elhatároztuk, hogy hozunk embereket a laborba, és lefolytatunk egy kísérletet, ahol ezek az emberek két percre felvették ezeket a nagy hatalmú pozíciókat vagy gyenge pozíciókat. A következőket találtuk. A kockázattűrő képességnél, ami a szerencsejátékhoz kell, az derült ki, hogy nagy hatalmú pozíció helyzetben a jelöltek 86%-a játszik szerencsejátékot. Gyenge helyzetben pedig csupán a 60% játszik, és ez elég komoly, szignifikáns különbség.

A tesztoszteronnal kapcsolatban ezt találtuk: a hatalommal bíró emberek a belépés pillanatától nézve, egy körülbelül 20%-os növekedést tapasztalnak, a hatalom nélküliek pedig 10%-os csökkenést. Megint mondom: két perc, és ekkora változások állnak be! Itt van, amit a kortizollal kapcsolatban találtunk: a hatalommal bírók 25%-os csökkenést, a kis hatalmúak pedig egy 15%-os növekedést tapasztalnak.

Tehát két perc ilyen hormonális változásokhoz segít, ami az agyunkat alapjában véve vagy asszertívebbre, magabiztosabbra és kényelmesebbre konfigurálja, vagy tényleg olyanra, ami aktívan reagál a stresszre, és tudják, úgymond lezár. És mind tapasztaltuk már ezt az érzést, ugye?

Tehát úgy tűnik, hogy a nonverbális jeleink nagyon is irányítják azt, hogy önmagunkról hogyan gondolkodunk és érzünk, azaz nemcsak másokkal kapcsolatosan, hanem saját magunkkal is! Valamint, a testünk az elménket is befolyásolja.

Azt akarom kérni, hogy próbálják ki a hatalmi pózolást, és azt is, hogy adják tovább ezt a tudományt, mert nagyon egyszerű. És semmi köze ennek az egóhoz. Osszák meg! Adják tovább másoknak is, mert azok tudják legjobb hasznát venni, akiknek nincsenek erőforrásaik vagy technológiáik, vagy státuszuk, vagy hatalmuk. Adják tovább nekik, mert ezt magukban is gyakorolhatják. Csak a testükre, egy kis magányra és két percre van szükségük, és jelentős mértékben meg tudják változtatni életük kimenetelét! Köszönöm.

Forrás: www.ted.com.

• test
• önbizalom
• Terasz