A középkori Szellentő Rolandnak egyetlen feladata volt: óriási népszerűségnek örvendett
Szellentő Rolandnak nagyon beszédes a neve, egyetlen feladatáról mesél.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Bár a mai világban egy véletlen szellentés kimondottan kellemetlen helyzetet teremthet, a középkorban még olyannyira szórakoztatónak találták, hogy a király színe előtt, szándékosan is megtették.
Így volt ez a 12. századi angol uralkodó, II. Henrik udvarában, ahol külön személy, név szerint Szellentő Roland gondoskodott róla, hogy a király a hangos, szagos poénban részesülhessen.
Szellentő Roland
Személyéről egyetlen egy történelmi szöveg ír, mely szerint Szellentő Rolandnak egyetlen feladata volt csupán: minden karácsonykor eljárt egy ünnepi táncot, amely egy szökkenéssel, egy füttyel és egy jókora szellentéssel záródott.
Fotó: wynnter / Getty Images Hungary
E tevékenységéért cserébe Roland egy suffolki, hemingstone-i házat kapott, valamint több mint száz angol holdnyi telket. Évi egyetlen dörrentésért mindez kifejezetten jó fizetség.
Valerie Allen irodalomprofesszor vizsgálta Roland történetét könyvében. Először valószínűleg I. Henrik király, majd II. Henrik szolgálatában állt. Egy későbbi király, III. Henrik azonban nem szórakozott annyira jól a tehetségén, és a szolgálat tisztességtelensége miatt visszavette Roland földjét és házát.
Allen megjegyzi, hogy valamelyest homályos, melyik Henrik kedvelte szellentéseit, és melyik nem, története mindenesetre magával ragadó. Nemhiába, hogy a történészek és krónikások az elmúlt kilencszáz évben élvezettel mesélték.
A szellentés kultúrája
A szellentés ugyan a mai ember számára ciki vagy épp taszító is lehet, egyúttal vicces is - a középkorban ez utóbbi volt érvényben, és ezt sok kódexillusztráció is megörökítette.
A testi funkció nemcsak a középkoriak számára, de már időszámításunk előtt is nevetségesnek számított. A Wolverhamptoni Egyetem szerint a világ legrégebbi pukitréfája i. e. 1900-ból, a suméroktól származik. Valami, ami időtlen idők óta nem fordult elő: egy fiatal nő nem szellentett a férje ölében.
A szellentés kultúrája az irodalomban is nyomot hagyott. Arisztophanész athéni drámaíró ugyancsak pukiviccekkel fűszerezte meg komikus színdarabjait, ahogyan Shakespeare vagy Geoffrey Chaucer is a Canterbury-mesékben.
Érdekes módon még az Ezeregyéjszaka meséiben is akad kettő, amely szellentésen alapszik. Mark Twain tréfája egy Erzsébet királynő korabeli álnaplóbejegyzés, az 1601, avagy Beszélgetés a kandalló mellett a Tudorok idejében. A szöveget sokáig kinyomtathatatlannak tartották.
Kattints tovább: ilyen volt a középkori szex
Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy és mint is szexeltek a középkorban.
