Bármikor beszippanthat az árnyékvilág

Biztosan te is próbáltad már, hogyan lehet két kéz és egy lámpa segítségével, árnyékból mozit csinálni. Valamivel bonyolultabb a helyzet, ha nemcsak a két kezét, hanem az egész testét használja valaki, főleg, ha nincs egyedül - ám ekkor a lehetőségek tárháza is kinyílik.

Ezt a kézenfekvő, ám annál hatásosabb ötletet fejlesztette tovább az amerikai Pilobolus társulat, melynek eredményeképp megszületett a látványos, Shadowland című előadás. A bécsi bemutatón jártunk.

Alíz árnyékországban

Nemcsak a látvány, de a történet is árnyékvilágban játszódik, amely a főhős kamaszlányt - aki akár a Tükörország-beli Alíz alteregója is lehetne - foglyul ejti. Csupa olyasmi történik itt, amit rendes körülmények között a tudattalan sötétje rejt. Megelevenedik a félelem, a megaláztatás, de a szexuális vágy is, hogy mindezeket átélve a lázadó kamasz elindulhasson a felnőtté válás útján. Afféle mesei beavatástörténet zajlik, a forgatókönyv Steven Banks - a Spongyabob szerzője - érdeme.

Hogyan csinálják?

Miközben a kalandokat követjük, egyre erősebb bennünk a kíváncsiság - vajon hogyan csinálják? Milyen mozdulatból lesz az óriás, a kutyafej vagy az autó? És hogy lehet, hogy az óriási kéz pontosan a lány fejét fogja meg? Megpróbáljuk visszafejteni az alakzatokat - hol sikerül, hol nem -, majd ismét az előtérbe lépnek a táncosok.

Míg a főhős az emberlépcsőt alkotó hátakon lépked, egy-egy pillanatra megakad a szemünk a tökéletesen kidolgozott testeken, aztán megint a vászon innenső felén vagyunk. Pergő jelenetek váltják egymást folyamatos metamorfózisban a növekedés és a felbomlás útján, egészen a végkifejletig, illetve a helyi jellegzetességeket beépítő záróakkordig.

Táncos álmok

Az előadás után a társulat két táncosával, Krystal Butlerrel és Victoria De Renzóval beszélgettünk. Mindkettejüké meseszerű történet, 2010-ben egy nyilvános válogatáson több száz jelentkező közül választották ki őket, és mindketten a 2011-es Magnifico című cirkuszi előadásban debütáltak. Krystal a nézőtérről ismerte meg a társulatot, és akkor fogant meg benne a gondolat, hogy a tagja akar lenni. Azelőtt, ahogy Victoria is, kisebb társulatokban táncolt, és korábban sportgimnasztikázott is. A társulat legtöbb tagja más mozgásformákban is otthon van a táncon kívül, ami nem csoda, hiszen a darabok mindenkitől atletikus erőnlétet követelnek.

A testek határai

A Shadowlandet együtt találták ki a táncosok, vagyis nem külön koreográfus irányítása alatt, hanem nagyrészt improvizációkból született. Ez egyébként a társulat alapelvének is megfelel, ahogyan az egyik alapító, Robby Barnett fogalmazott: elsősorban az érdekli őket, ami az együttműködésből és a gondolkodásmódok, testek összjátékból születhet, és kevésbé az, amit egyénileg vagy kívülállóként is létre lehetne hozni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell mindenkinek 100%-osan odatennie magát, hiszen az egymásra hangoltságon kívül tökéletes memória is szükséges ahhoz, hogy a mozdulatokat milliméter pontossággal úgy ismételjék meg, ahogy az adott képhez kell. És persze, némi matekozás, hogy a különböző perspektívákat összehangolják.

Az estén jelen volt a társulat egyik atyja, Robby Barnett is, aki két Dartmouth College-beli csoporttársával, Michael Tracyvel és Jonatan Wolkennel 1971-ben elkezdte a kísérletezést, melyből megszületett a Pilobolus. Azt mondja, őt nem igazán mozgatták meg az akkoriban felkapott táncirányzatok és technikák, inkább az ismeretlen kutatására hagyatkozott és arra, mi mindenre képes a teste.

• kultúra
• tánc
• táncszínház
• Terasz