Az első amerikai nő az űrben – Exkluzív interjú Sally Ride-ról, aki áttört az atmoszférán és a társadalmi határokon

Sally Ride a hetvenes években több ezer nő számára mutatta meg, hogy nem létezik „gyengébbik nem” – csak erős és független nők vannak, akiknek a lealacsonyító társadalmi megbélyegzések közepette is ki kell állniuk magukért és egymásért. Akkoriban világraszóló teljesítményt nyújtott azzal, hogy első amerikai nőként az űrbe jutott, amellyel nemcsak saját maga, hanem nők generációi előtt is megnyitotta az utat a férfiak által uralt tudományágak felé. 

Sally története, bátor személyisége, megállíthatatlan akaratereje és lenyűgöző intelligenciája bizonyítja, hogy a bélyegzés nem szolgál mást, mint a hozzá hasonló hatalmas tehetségek elnyomását és kisebbítését. Szerencsére erre még a kor szexizmusa sem volt képes. Sally egy elképesztő élettörténetet hagyott maga után, amelybe most a National Geographic dokumentumfilmje is bepillantást enged – Cristina Costantini intim és érzékeny hangvételű rendezésében. A dokumentumfilm június 22-től látható a National Geographic csatorna műsorán. 

Sally Ride: űrhajós, asztrofizikus és női példakép

Sally Ride 1951. május 26-án született Los Angelesben, és mindössze 32 éves volt, amikor történelmet írt: ő lett a világ harmadik, az Egyesült Államok első női űrhajósa, aki kijutott a világűrbe. A NASA válogatásán közel 8000 jelentkező közül került be abba az ötfős női csapatba, ahonnan végül őt választották ki a küldetésre. A kiképzése során kulcsszerepet játszott az űrrepülőgép robotkarját fejlesztő mérnökök és fizikusok csapatában. 

Sally fiatalon tehetséges teniszezőként ígéretes sportkarrier előtt állt, edzője nem más volt, mint a legendás Billie Jean King. Azonban a tudomány iránti szenvedélye – különösen a fizika iránti érdeklődése – végül az akadémiai pálya, illetve a NASA űrhajósprogramja felé terelte. Kiemelkedő tudományos karriert futott be a Kaliforniai Egyetem tanszékvezető professzoraként, ahol szakértelmét rendszeresen kérték ki az űrkutatás különböző területein. Ő az egyetlen személy, aki mindkét űrsiklóbaleset – a Challenger és a Columbia tragédiája – utáni hivatalos vizsgálóbizottság munkájában is részt vett. 

Élete során Sally Ride elkötelezetten támogatta a fiatal lányokat abban, hogy bátran lépjenek a tudományos pályára. Élettársával, Tam O'Shaughnessyvel közösen küldetésüknek tekintették, hogy népszerűsítsék a természettudományokban rejlő lehetőségeket a nők körében. E törekvés részeként Sally 2001-ben megalapította saját vállalkozását, a Sally Ride Science-t, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát: inspirálni és támogatni a lányokat a matematika, a fizika és az egyéb természettudományos területek szépségeinek felfedezésében, valamint bátorítani őket arra, hogy mérnöki vagy más tudományos karriert válasszanak. 

Sally halála után egy évvel, 2013-ban posztumusz Elnöki Szabadság-érdemrendben részesült, amelyet Barack Obama elnök adományozott neki. Az elismerést élettársa, Tam O'Shaughnessy vette át a nevében. Barátai, élettársa és a hozzá közelállók mind céltudatos, rendíthetetlen akaraterejű, kiemelkedően intelligens és éleslátású, humoros és zárkózott személyiségként emlékeznek vissza rá, aki nem ismert lehetetlent. 

A Feminának adott exkluzív interjúban a róla készült dokumentumfilm rendezőjével, Cristina Costantinivel és élettársával, Tam O'Shaughnessyvel beszélgettem Sally Ride örökségéről, a queer nők tudományos pályán betöltött szerepéről, valamint arról a bensőséges történetről, amelyet a film mesél el, és amely a jövő generációi számára is példaként szolgálhat: a nőknek helyük van a tudományos életben.

– Cristina, a dokumentumfilmed egy igazán meghitt és intim világot teremt, amelyben lehetőséget kínálsz a nézőknek arra, hogy Sallyt ne „csak” az első amerikai nőként lássák, aki az űrben járt, hanem egy összetett személyiségként is, akivel azonosulhatnak. Te személyesen mit találtál inspirálónak az ő karakterében, és ez hogyan formálta a te rendezői hangodat, amelyen elmesélted az ő történetét?

– Gyerekkorom óta hatalmas rajongója vagyok Sallynek. Mint sok más fiatal nő számára, nekem is nagyon inspiráló volt egy olyan női példakép, aki nagy dolgokat vitt véghez, bátor és sportos volt – és olyasmit tett, amit akkoriban a nőknek „nem lett volna szabad”. Annyi mindent szeretek Sallyben, hogy nehéz is lenne kiemelni egyet. Briliáns fizikus volt, és az, ahogy az elméje működött, egyszerűen lenyűgöző. Személy szerint is nagyon vonzódom hozzá. Tetszett, hogy nem volt az a szabálykövető típus. Imádom, hogy ha nem akart interjút adni, egyszerűen eltűnt. A maga kis sajátos módján hágta át a szabályokat, és mégis meg tudta őrizni önmagát egy olyan intézményen belül, mint a NASA.

Nőként gyakran elvárják tőlünk, hogy szabálykövetők legyünk – én pedig nagyon szeretem, hogy ő gyakran kitört ezekből a keretekből. 

Annyi minden volt a történetében, amit el akartam mesélni. Amikor pedig találkoztam Tammel, tudtam, hogy valami igazán különleges dologba kezdünk. Sally elképesztően csodálatos emberekkel vette körül magát, így maga a filmkészítés is öröm volt – rengeteg időt tölthettem Tammel, aki végig velünk volt – és Sally többi barátjával is, például Billie Jeannel. Mindannyian hihetetlenül klassz emberek. 

– Tam, a történetetek egyik legmeghatóbb aspektusa a kapcsolatotok csendes ereje volt – ahogy támogattad Sallyt egy ennyire egyedi és néha kihívásokkal teli szerelmi történet során, miközben a nyilvánosság számára láthatatlan maradtál. Úgy érzed, ma már könnyebb a queer nőknek – különösen a tudományos pályán – nyíltan vállalni önmagukat? 

– Igen, így érzem. Azt gondolom, hogy az LGBTQ-közösség vezetői, és azok a bátor emberek szerte a világban, akik az elmúlt évtizedekben kiálltak, valóban változást értek el. És tudod, a hangjukat meghallották. Itt Amerikában az állampolgárok közel 70 százaléka támogatja az LGBTQ-jogokat, ami egyszerűen ösztönző, és én is támogatva és szeretve érzem magam – vagy inkább azt mondanám, hogy támogatottnak.

De mostanában, ami az országunkban és a világ más részein történik, mintha két lépést tennénk visszafelé. Szóval azt gondolom, hogy a dolgok nehezebbé válhatnak, és úgy érzem, az embereknek egy kicsit jobban el kell majd palástolniuk, kik is valójában, vagy talán sokkal jobban rejtegetniük kell majd önmagukat. De vissza fogunk térni, tovább fogunk haladni előre, még akkor is, ha egy vagy két lépést hátrafelé teszünk. Tovább fogunk haladni, és remélem, hogy a film valóban inspirálja és bátorítja az embereket, hogy folytassák a jó munkát, amiben hisznek, ami az értékeikhez és a számukra fontos dolgokhoz kötődik.

– Tam, szerinted, ha Sally is hasonló támogatást kapott volna fiatalon, mint te, magabiztosabban tudott volna nyíltan beszélni a kapcsolatotokról? 

– Azt gondolom, sokat segített volna neki, ha ő is része lehetett volna a profi női teniszvilágnak, akár csak egy kis ideig is. A legtöbb teniszező nem volt meleg vagy queer – néhányan igen –, de nem is ez volt a lényeg, hanem az a támogató légkör, ami körülvett minket. Ezek még a korai évek voltak, együtt edzettünk, együtt jártunk enni, és ez egy igazán szép időszak volt.

Azt hiszem, ma már a női tenisz világa egészen más: túl nagy lett, túl sok pénz van benne. A játékosokat mostanra már egész stáb veszi körül. Úgy gondolom, ez a fajta közösség sokat adott volna Sallynek is – de az ő alaptermészete nagyon zárkózott volt, így lehet, hogy ez sem lett volna elég segítség számára.

–  Mi járt a fejedben, amikor Sally már a rakétában ült, és te hallgattad az indítás visszaszámlálását, ami elindította őt az űrbe? Inkább aggódtál, vagy inkább izgatott és büszke voltál rá? 

– Abban a pillanatban segített, ha egy kicsit naiv tudtál lenni. A NASA addigi űrrepülőgép-programja mind sikeres volt, így nem igazán volt ok az aggodalomra. Nem is igazán aggódtam, de ettől függetlenül még ijesztő élmény volt. Amikor a rakéták begyulladtak a földön, mi csak néhány kilométerre ültünk tőlük, a családtagokkal és barátokkal együtt, fapadokon, és a föld beleremegett.

Szóval mondhatjuk, hogy félelmetes volt, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy bármi baj történhetne Sallyvel. Valójában nagyon izgalmas volt az egész. Egyszerűen különleges élmény volt ott lenni, és látni, ahogy a rakéta felszáll – és tudni, hogy az a kis ember, akit ismerek, ott van odafent a legénységgel.

–  Mit gondoltok, ha Sally láthatná ezt a filmet, és azt, ahogy a története új generációk sorát inspirálja, mit gondolna, hogyan érezne ezzel kapcsolatban? 

– Cristina: Az a meggyőződésem, hogy Sallynek bizonyos részek tetszenének, míg mások nem. Azt gondolom, örülne, hogy az elsőként emlékeznek rá. Szerintem értékelné, hogy megörökítettük azt a szexizmust is, amivel meg kellett küzdenie. Ugyanakkor nem tudom, mennyire örülne annak, hogy bizonyos dolgok nagyobb hangsúlyt kaptak... nem is tudom. Tam, te jobban ismerted őt. 

– Tam: Szerintem ez egy remek válasz a kérdésre. Ahogy Cristina is mondta, szerintem nagyon tetszenének neki azok a felvételek, amelyek a kiképzéséről készültek, ahol ő, a barátai és a kollégái még fiatalok voltak. A kapcsolatunkról szóló részek kapcsán azt mondta, hogy döntsem el, mit szeretnék; én az őszinteséget választom. Szerintem az őszinteség mindig a legjobb. 

– Cristina: Igen, örülök annak, amit mondasz. Nem vagyok biztos benne, hogy elégedett lenne a romantikus jelenetek rekonstruálásával, vagy azzal, hogy mennyi időt szántam rájuk, de azt hiszem, bizonyos részeit szeretné. Bizonyos részei tetszenének neki, ugye? 

– Tam: Összességében azt hiszem, neki is tetszene a film, ahogy nekem. Igen.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• nasa
• űrhajós
• űrkutatás
• nők a tudományban
• tudomány
• fizika
• sally ride
• femina példaképek
• Terasz