Így születik a rossz döntés az agyban: mi történik pontosan a kutatók szerint?

Legyen szó apróságokról vagy meghatározó kérdésekről, egyvalamit soha senki nem akar: rossz döntést hozni. Akkor sem, ha ez természetes, emberi dolog, és később korrigálható, vagy egy jó megoldással elsimítható. A rossz döntéseket tetten érni nem egyszerű, de kutatók nem hagyták annyiban a dolgot: megvizsgálták, mi zajlik le az agyban, amikor rossz döntést hozunk.

A kutatók megfigyelései szerint a rossz döntések annak eredményei, hogy az agy, ha csak lehet, egyszerűsít, és heurisztikák, úgynevezett ökölszabályok alapján hoz döntéseket. Ezek nem tudatos, hanem berögzült, a múltban történt eseményekből szerzett tapasztalatok alapján levont következtetések, melyek azt segítik, hogy az ember a problémás helyzeteket minél gyorsabban meg tudja oldani. 

A kutatás részletei

A Duke Egyetem pszichológusai tesztelték, hogyan működnek az agyban ezek a heurisztikák, amikor döntéseket hozunk. Kiderült, hogy annak ellenére, hogy sokszor az érzelmek általi befolyásoltságot látjuk a rossz döntések hátterében, valójában sok esetben a heurisztikák visznek tévútra.

A vizsgálati alanyokat arra kérték, hogy válasszanak a lehetőségek közül, mit kezdenének egy bizonyos pénzösszeggel. Az első körben két lehetőséget kínáltak fel nekik: elfelezve a pénzt, annak 50%-át tarthatják meg, vagy pedig feldobnak egy érmét, és, ha fej, az összes pénz az övék marad, ha írás, akkor viszont mindet elveszítik. A legtöbben az összeg 50%-ának biztos megtartására szavaztak a bizonytalan érmefeldobás helyett.

A második körben ugyanennyi pénzösszeggel gondolkodva a résztvevőknek el kellett dönteniük, hogy biztosan elveszítik annak a felét, vagy inkább feldobnának egy érmét, és, ha fej, az összes pénz az övék marad, ha írás, akkor viszont az egész összeget elveszítik. Itt a válaszadók a második opcióval szimpatizáltak, mely nem biztos veszteséget ígért, csak annak lehetőségét.

A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy annak ellenére, hogy az első és a második kör is egyforma veszteséggel járó szituációt vázolt fel, másként bírálta azokat el az agy. A résztvevők az úgynevezett framing, azaz keretezés csapdájába estek. Eszerint az egyes események körítése, tálalása befolyásolja, hogyan látjuk azokat, jónak vagy rossznak ítéljük-e meg.

De hogyan eshettek az emberek a framing csapdájába? A kutatók megvizsgálták a résztvevők agyhullámait, és megállapították, hogy egyfelől történhetett mindez az érzelmek miatt. Ha az ember pénzhez jut, örül, ha elveszíti, szomorú lesz. Másfelől a már említett heurisztika is lehetett a ludas, az ökölszabályok, melyek arra késztetik az agyat, hogy elkerülje a biztos veszteséget, és elfogadja a biztos nyereséget.

A megoldás az utóbbi, a lustaság. A kutatók az agyhullámokat megfigyelve rájöttek, hogy framing esetén az agy pihenő állapotban van. Ha nem ilyen módon, hanem érzelmi alapon születik döntés, az agy dolgozik, az érzelmekért felelős agyterületei mutatnak aktivitást. Mivel a kutatók ilyesmit nem láttak, arra következtettek, hogy az agy lustasága meghatározó abban, hogy az ember éppen hogyan dönt.

A rossz döntések tehát, melyeket az ember hoz, nem az érzelmek befolyásoló ereje miatt születnek, hanem, mert az agy a kényelmes utat választja, a rövidebbet, és berögzült tapasztalatokra, következtetésekre alapoz. Ha az ember ennek tudatában van, akkor később, szándékosan beleölve némi extra energiát a döntéshozatalaiba, jó eséllyel kevesebb tévedéssel élheti a mindennapjait.

• döntés
• agy
• Terasz