Figyeljétek a kezem, mert csalok! - 33 éve hunyt el a legendás magyar bűvész, Rodolfo

Amióta világ a világ, a varázslat valamilyen módon mindig lenyűgözte az embert. Volt, hogy félelemmel töltötte el a valódiságának gondolata, máskor éppen abban reménykedett, hogy a varázslat képes hatással lenni a valóságra. A bűvészet gyökerei, mint egyfajta szórakoztató jellegű, ügyes trükkökkel lebonyolított, imitált varázslatnak, ugyancsak a mágiában keresendők, valahol a 3. századi Indiában.

Hazánk több nagy névvel is büszkélkedhet, köztük a legnagyobbal, Harry Houdini ugyanis Weisz Erik néven született Budapesten. Rodolfo itthon volt meghatározó arca a műfajnak.

Rodolfo művészete

Rodolfo, akit a hétköznapokban Gács Rezsőnek hívtak, 1929-től szerepelt önállóan a hazai szórakoztatóipar színpadain. A bűvészet világába egy kínai gyöngyárus hatására csöppent, aki a Duna kavicsaival tanította meg őt egy bűvészmutatványra. Imádta a közönség, és ő is imádta közönségét.

Kezdetektől gyakran hívták fellépni, és szívesen is ment. Ekkor még fiatal, 18 éves mágusként ámította a közönséget, de tele volt lelkesedéssel és célokkal. 1930-ban, második nekifutásra felvették a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe.

Azt vallotta, hogy az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt. Hitt benne, hogy a számok tökéletesítése, csiszolgatása elengedhetetlen, ahogyan a közönséggel is fontosnak érezte, hogy folyamatos kapcsolatot tartson. Ez a két dolog lehetett sikereinek kulcsa. Még nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt.

Mintegy ezer számot ismert és tudott színpadképesen. A különböző tárgyak észrevétlen elcsenése volt az egyik legkedveltebb, legendássá vált trükkje, de a borotvapenge-evés vagy az ujjlevágás imitálása is lebilincselte közönségét.

Többedmagával is szórakoztatott

Rodolfo szívesen lépett színpadra pálya- és művésztársaival. Latabár Árpád és Kálmán, Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza, Alfonzó és ő a Moulin Rouge szeretett gárdája voltak a '30-as években.

1939-ben önálló revücsoportot hozott létre, és világszerte turnékra ment. Bulgáriától Egyiptomig járták a világ színpadait, majd 1940-től újra Budapesten, a Royal Orfeumban kezdtek műsorozni, de mindeközben hazai, vidéki városokban is vállaltak fellépéseket.

A színpadon kívül is a bűvészetnek élt

A bűvészetet Rodolfo nemcsak a színpadon űzte, hanem több könyvet is írt róla, illetve újságban is publikált. 1959-ben adták ki Vigyázat, csalok! című könyvét, majd 1963-ban a Rodolfo bűvészkönyvet. 1987-es könyve Vigyázat, most nem csalok! címmel jelent meg. Újságba is írt. A Füles rejtvényújság állandó bűvészrovata évtizedeken keresztül az övé volt, illetve szerepelt a tévében, a Fejezetek a Cirkuszlexikonból című műsorban.

Így zárult, de nem ért véget munkássága

1945 után az Országos Artista csoport tagja lett, 1948-tól Alfonzóval, 1950-től a Latabár testvérekkel lépett itthoni színpadra. 1956-tól tanár volt az Állami Artistaképzőben, majd több külföldi nagyvárosba hívták szerepelni, például Párizsba, Brüsszelbe, Londonba. 

1960-ban Érdemes Művész, 1971-ben Kiváló Művész címet kapott, 1980-ban pedig SZOT díjat. Utolsó fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. Egy év múlva, január 27-én hunyt el.

Bár 32 esztendeje távozott közülünk, Rodolfo meghatározó karaktere volt a hazai előadó-művészetnek, akit a közönség mindörökre a szívébe zárt, és akinek a neve mindig is mosolyt csal majd arcunkra. Mindannyiszor, ha látjuk őt, vagy azt halljuk, Figyeljétek a kezem, mert csalok!

Régi fotókon az egykori telek

A régi nagy telekről mutatunk korabeli fotókat: nosztalgikus felvételeken a hatalmas havak.

Képek: fortepan.hu/Szalay Zoltán.

Videó: youtube.com.

• bűvész
• művész
• rodolfo
• előadóművész legenda
• magyar bűvész
• Terasz