Rejtélyes körülmények között fulladt vízbe az uralkodó

A 19. században uralkodó II. Lajos bajor király és orvosa, Bernhard von Gudden azt ígérte 1886. június 13-án, hogy még este nyolc óra előtt hazaérnek a Berg-kastély körüli sétájukról. A rettenetes helyzetben ezek a séták jelentették a kevés számú élvezetek egyikét, miután II. Lajoson is kiütközött a Wittelsbach-dinasztiát sújtó örökletes elmebaj.

Két különös haláleset

Három nappal korábban kimondták Lajosról, hogy alkalmatlan az uralkodásra. Helyette nagybátyját, Luitpold herceget nevezték ki régensnek. Lajos először heves érzelemkitöréssel fogadta a döntést, később azonban lecsillapodott, és meglehetősen alkalmazkodónak bizonyult. Amikor von Gudden doktor könnyű vacsorát és alvást javasolt, Lajos szót fogadott neki. A következő három napban nagyon rendesen viselte magát, olyannyira, hogy von Guddent is megtévesztette. A pszichiáter úgy vélte, meglesznek őrök nélkül is, akik addig rendszeres sétáikra elkísérték őket.

Az óra elütötte a nyolcat, de sem a király, sem a doktor nem került elő. Von Gudden asszisztense, Müller doktor megijedt, és elrendelte a kastélypark átkutatását. Nem találták őket. A keresést kiterjesztették, de még két óra telt el eredménytelenül, mire Lajos és von Gudden holttestére ráleltek a Starnbergi-tóban.

Mindketten vízbe fúltak. Müller doktor megpróbálkozott a mesterséges lélegeztetéssel, de már késő volt. A két férfi legalább hat órája halott volt. Bár majdnem 41 éves volt, amikor meghalt, Lajos még mindig sima ábrázatú, fiatal férfinak nézett ki.

Korán megmutatkoztak az elmebaj jelei

Lajos fiatalabb éveiben már mutatkoztak elmebetegségének sajátos jellegére utaló jelek. A jó és a rossz megkülönböztetésének legegyszerűbb képessége sem volt meg benne, emellett - részben neveltetéséből adódóan - erős felsőbbrendűség-tudat jellemezte.

Lajos a valóság elől légvárak építésébe menekült, az ősi germán legendák foglalkoztatták, melyeket akkoriban élesztett fel Richard Wagner zeneszerző. Miközben kifelé a normalitás álarcát öltötte, sérülékeny és törékeny személyiséggel rendelkezett. Sosem nősült meg, ellenben minden személyt, aki kicsit is közel került hozzá, ki akart sajátítani. Közöttük magát Wagnert, illetve az ifjú Paul herceget, akit szinte rajongással vett körül. Sokan úgy tartják, Lajos valójában saját neméhez vonzódott.

Lajos megszállottságra hajló természete fantazmagóriák felé szárnyalt: 1869-ben elhatározta, hogy Bajorország déli csücskében felépít egy új kastélyt - Neuschwanstein meseszerű építményét. Mindeközben elmebetegsége egyre előrehaladottabbá vált. Naplójából kiderült, meg volt győződve arról, hogy lassan elveszti önmaga feletti uralmát, akaratlan testmozgásokról, rémálmokról, álmatlanságról és állandó bűntudatról írt, olykor torz arcokat vágott, vagy ugatott, gyakran gyötörték hallucinációk.

Az élet kérdéseire a spiritualizmusban és a számmisztikában kereste a válaszokat, kényszeresen meg akart szabadulni minden piszoktól, emberi létének szennyétől. Lajost végül diagnosztizálták, majd alkalmatlannak nyilvánították az uralkodásra. Őrizetbe vették, és a Berg-kastélyban tartották megfigyelés alatt.

Meg akart szabadulni az emberi lét szennyétől

Nem sokkal Lajos megérkezése után a kastély személyzete nyilvánvaló öngyilkossági szándékot sejtett, amikor a király elkérte a 61 méter magas főtorony kulcsát.

Mikor Lajos a toronyhoz ért, a két őr ráugrott, lefogták, és ráadták a kényszerzubbonyt. A király hirtelen lenyugodott. Nagyon csöndessé, szinte túlságosan nyugodttá vált, ami megtévesztette von Guddent, aki azt hitte, királyi betegét kézben tartja. 1886. június 13-án, vacsora után a király és von Gudden sétára indult, csakhogy arról soha nem tértek vissza, és élve sem látták többé őket. Bár máig nem tudni, pontosan mi történt, az őrült király szokatlan nyugalma, amit magára erőltetett, csupán álca lehetett, hogy von Guddennel kettesben maradhasson, és megölje őt, mielőtt magával is végzett.

Amikor a holttesteket megvizsgálták az orvosok, von Guddenen ütésnyomokat fedeztek fel - nyilvánvalóan az életéért kellett küzdenie. Jobb szeme alatt kék folt éktelenkedett, orrán és homlokán mély horzsolások látszottak. Jobb kezének egyik ujjáról leszakadt a köröm. Lajos teste azonban érintetlen volt. A következő éjjel, június 14-én Lajos holttestét Münchenbe szállították. 1886. június 17-én állami pompával helyezték örök nyugalomra. Ha megismernél még egy zaklatott lelkű trónörököst, aki öngyilkos lett, kattints ide!

Cikkünk Brenda Ralph Lewis Európai uralkodók sötét titkai című könyve alapján készült, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg. Képek: hu.wikipedia.org II. Lajos bajor király szócikke, Nickbigd; hou-zai.blogspot.com.

• öngyilkosság
• történelem
• rejtélyes esetek
• Terasz