A kétes életű szerzetes: Raszputyin, a cári család manipulátora

A Romanov dinasztia végét megjósoló szerzetes 1869-ben született egy apró, szibériai falucskában, 1916-os meggyilkolásakor pedig ő volt az Orosz Birodalom egyik legbefolyásosabb alakja. De hogy került a cári család közelébe a rejtélyes gyógyító és tanácsos?

18 éves korában Raszputyint feltehetőleg büntetésből három hónapra egy kolostorba zárták, ahol megjelent neki Szűz Mária, ettől kezdve pedig vándorló szerzetesként élt.

A jelenést követte

Raszputyin bejárta Európa más országait is, végül a jelenés utasítására ment Szentpétervárra, a cári család megsegítésére, ahol egy ismerőse révén került kapcsolatba végül II. Miklóssal és Alexandra cárnéval. A legenda szerint Raszputyin szinte az utolsó pillanatban érkezett: Alekszej cárevics veleszületett hemofíliában - vérzékenységben - szenvedett, és egy sérülése már órák óta vérzett, amikor a szerzetes imáival megnyugtatta a félholt gyermeket, és így, elállítva a vérzést megmentette az életét. Népszerűsége az egekbe szökött, bár a hírnév hamarosan hírhedtté tette: nemsokára titkos orgiáiról és deviáns szexuális magatartásáról beszélt egész Szentpétervár. Csodálói is akadtak bőven, akik mindenhova követték mesterüket, azonban ellentábora egyre népesebb lett: a papság nem nézte jó szemmel kicsapongó életmódját, a nemesség pedig egyre csak növekvő befolyása miatt akarta kivonni Raszputyint a közéletből: mindhiába. A cári házaspár teljesen a kétes megítélésű szerzetes bűvköre alá került, a legfontosabb döntésekben ráhagyatkoztak. 

Sikertelen merényletek

1911-ben az egyházi méltóságok tettlegességhez folyamodtak: feszületekkel és kézzel verték, míg az Őrült pap becenévre hallgató Raszputyin megesküdött, hogy életmódot vált. Ígéretét azonban nem tartotta be, sőt, bepanaszolta a rátámadó püspököket, akiket Alexandra cárné azonnali hatállyal eltávolított pozíciójukból. 

Iliodor püspök ezt követően egy alkalommal, amikor Raszputyin szülőfalujába látogatott, felbérelt egy ottani prostituáltat, hogy késelje meg a cár első számú tanácsadóját. A merénylet végül nem járt sikerrel, bár komoly sérüléseket okozott Raszputyinnak, akit szülőfalujában lábadozva ért utol az első világháború híre. Bár több ízben kérlelte levélben II. Miklóst, hogy Oroszország maradjon ki a háborúból, a cár ezúttal nem hallgatott rá. A nemesség viszont továbbra is tartott attól, hogy Raszputyin unszolása végül befogadó fülekre talál, így elhatározták, hogy végeznek vele. 

Nem a terv szerint haladtak a dolgok

A cár unokahúgának férje, Feliksz Felikszovics Juszupov herceg vacsorára invitálta a züllött szerzetest: felajánlotta, hogy szépséges feleségével vacsorázhat, tudván, hogy Raszputyin biztosan nem áll ellen egy ilyen ajánlatnak. A találkozóra a Mojka-palotában került sor, ahol az asszony helyett ciánnal mérgezett borok és sütemények vártak a tanácsosra. Eleinte nem kóstolta meg őket, de, míg várakozott vacsorapartnerére, a legenda szerint annyi süteményt és italt kóstolt végig, amennyiben több ember megöléséhez elég ciánt volt, majd nyugodtan várakozott tovább. A herceg tehetetlenül állt a csoda előtt, majd rálőtt Raszputyinra, aki elterült a lövést követően. Nem sokkal később, amikor a herceg visszament leellenőrizni, hogy valóban átsegítette-e a túlvilágra a rettegett szerzetest, az felnyitotta egyik szemét, mire a herceg azonnal elrohant. A misztikus ezek után kivonszolta magát a palota udvarára, ahol ismét ellenségekbe botlott: itt még több lövést kapott, botokkal agyonverték, majd a jeges Névába hajították az élettelennek hitt testet. 

Raszputyin holttestét nem sokkal később kihalászták a folyóból, azonban a boncolás megállapította: tüdejében víz volt, ami azt jelenti, hogy még lélegzett, amikor a cián, a lövések és a verés után víz alá került. A cárné a cári sírboltban helyeztette végső nyugalomra, de holttestét a februári orosz forradalom után kihantolták, és hamuvá égették. A gyilkosságot soha nem bizonyították, tekintve Juszupov herceg származását és rangját.

Hátborzongató jövendölés

Raszputyin tartott tőle, hogy az életére törnek, félelmeiről pedig írt is a cárnak szánt leveleiben. Megjósolta azonban: „Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban, de, ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!”

A jóslat szóról szóra beteljesedett: egy héttel a levél után Raszputyin már nem volt az élők sorában, a Romanov család tagjai pedig két éven belül egytől egyig követték őt a túlvilágra: 1918. július 16-a éjszakáján a cárt, a cárnét és gyermekeiket egy bolsevik kivégzőosztag gyilkolta meg. 

Az ördög maga

Raszputyint is a gonosz földi megtestesítőjének tartották, ahogy néhány évszázaddal előtte egy cseh szerzetest: azt feltételezték, hogy a kódexóriás nem lehet ember keze munkája, és, hogy a lelkét adta az ördögnek, hogy létrehozza a kéziratot.

• legenda
• cári család
• oroszország
• rejtélyes esetek
• gyilkosság
• Terasz